Ezen a napon mindent látni akartunk, amit csak lehet Stockholmból:
- őrségváltást délben,
- a Vasa hajót a múzeumban,
- hajókázni városnézéssel egybekötötten,
- mindenre rácsodálkozni, ami csak még eszünkbe jut útközben.
Nagyon siettünk a palotába, nagyon kevés időnk volt, így aztán még várhattunk is, mert az őrségváltás nem akart délben elkezdődni.
Vártunk és vártunk, közben akkora tömeg kerekedett, hogy már alig fértünk el a kordon mögött, majd egyszer csak megérkezett a- svédül: Royal Navy Kadet Band :)
Több, mint 1 órán át néztük ahogy meneteltek, átmentek egymás között, sorban álldogáltak, zenéltek: volt a Dancing Queen is, amin irtóra meghatódtam :) még úgy is, hogy emlékeztem rá, hogy a svédeknek királyuk van, akkor is az jött át, - ahogy nézegettem a kis szőke svéd trombitásokat -hogy biztosan nagyon szerethetik a királynéjüket is :)
Eztán elmentünk megnézni a Vasa múzeumot.
Sokat olvastam előtte, nagyon érdekesnek tűnt a svéd Titanic, hogy élőben is meg lehet nézni.
Hatalmas volt.
Hét emeleten keresztül lehetett rácsodálkozni minden egyes szintjére. Kívülről a múzeumon semmi érdekes-séget nem láttam, csak a tetőn kilógó árbocokat, de bent azért elég letaglózó a hatalmas hajó, ahogy ott áll előttem. Sajnos kicsit sötét volt bent - a fényképek nem nagyon sikerültek, a videó sem volt annyira éles, ezt mindenképpen látni kell élőben. Felmentünk az összes emeletre, sokáig nézegettem a fafaragásokat, a kinyomtatott, ábrázolt történetet, a maketteket, de lassan indulni kellett tovább.
A helyi buszjárat visszafele hátul is kinyitotta az ajtót, pestiesen be is ugrottam hirtelen, ami aztán meglepetésemre rögtön be is csukódott mögöttem.
Rettentően megijedtem. Zsüllel együtt a buszmegállóban hagytam a timmar kártyámat (amivel az utazás is ingyenes volt), a svéd koronákat, valamint az összes angol tudásomat is.....
Ráadásul a telefonomon nem volt roaming - vagyis még soha sem állítottam be külföldön - így a híd elhagyása után még felhívni sem tudtam Zsült, hogy most hol lehet ... ahogy megállt a busz a következő állomásnál, leugrottam, de gondoltam azért nem indulok visszafele. Jól is tettem, mert Zsül szerencsére jött a következő utánival (a következő nem állt meg abban a megállóban).
A nagy ijedségre megfogadtam, hogy többet nem vagánykodom, így aztán elmentünk egy városnéző hajókázásra (onnan nehezebbnek tűnt ki/beugrálni :)).
A hajókázásra a felhők olyan erősen összegyűltek, hogy megfordult a fejemben, hogy még meg is ázunk. A sétahajó ablakának alja majdnem a víz szintjén volt, a víz a hajó oldalán is be tudott permetezni, de egyáltalán nem jutott eszembe, hogy fázom :)
Elsuhantunk a Birka Paradicsomos hajó mellett (Birka Paradise) és ami Zsülnek nagyon tetszett: az új panel lakások előtt feltűntek a régi kopott hajók a házak előtti parkolóban (vízen :))
Aztán zsilipeltünk vagy félórát, és visszafele már nagyon gyorsan kiértünk. Szívesen mentem volna még pár kört....
Este még kicsit sétálgattunk a városban aztán elég későn értünk vissza a tetőtéri lakosztályunkba.
- őrségváltást délben,
- a Vasa hajót a múzeumban,
- hajókázni városnézéssel egybekötötten,
- mindenre rácsodálkozni, ami csak még eszünkbe jut útközben.
Nagyon siettünk a palotába, nagyon kevés időnk volt, így aztán még várhattunk is, mert az őrségváltás nem akart délben elkezdődni.
Vártunk és vártunk, közben akkora tömeg kerekedett, hogy már alig fértünk el a kordon mögött, majd egyszer csak megérkezett a- svédül: Royal Navy Kadet Band :)
Több, mint 1 órán át néztük ahogy meneteltek, átmentek egymás között, sorban álldogáltak, zenéltek: volt a Dancing Queen is, amin irtóra meghatódtam :) még úgy is, hogy emlékeztem rá, hogy a svédeknek királyuk van, akkor is az jött át, - ahogy nézegettem a kis szőke svéd trombitásokat -hogy biztosan nagyon szerethetik a királynéjüket is :)
Eztán elmentünk megnézni a Vasa múzeumot.
Sokat olvastam előtte, nagyon érdekesnek tűnt a svéd Titanic, hogy élőben is meg lehet nézni.
Hatalmas volt.
Hét emeleten keresztül lehetett rácsodálkozni minden egyes szintjére. Kívülről a múzeumon semmi érdekes-séget nem láttam, csak a tetőn kilógó árbocokat, de bent azért elég letaglózó a hatalmas hajó, ahogy ott áll előttem. Sajnos kicsit sötét volt bent - a fényképek nem nagyon sikerültek, a videó sem volt annyira éles, ezt mindenképpen látni kell élőben. Felmentünk az összes emeletre, sokáig nézegettem a fafaragásokat, a kinyomtatott, ábrázolt történetet, a maketteket, de lassan indulni kellett tovább.
A helyi buszjárat visszafele hátul is kinyitotta az ajtót, pestiesen be is ugrottam hirtelen, ami aztán meglepetésemre rögtön be is csukódott mögöttem.
Rettentően megijedtem. Zsüllel együtt a buszmegállóban hagytam a timmar kártyámat (amivel az utazás is ingyenes volt), a svéd koronákat, valamint az összes angol tudásomat is.....
Ráadásul a telefonomon nem volt roaming - vagyis még soha sem állítottam be külföldön - így a híd elhagyása után még felhívni sem tudtam Zsült, hogy most hol lehet ... ahogy megállt a busz a következő állomásnál, leugrottam, de gondoltam azért nem indulok visszafele. Jól is tettem, mert Zsül szerencsére jött a következő utánival (a következő nem állt meg abban a megállóban).
A nagy ijedségre megfogadtam, hogy többet nem vagánykodom, így aztán elmentünk egy városnéző hajókázásra (onnan nehezebbnek tűnt ki/beugrálni :)).
A hajókázásra a felhők olyan erősen összegyűltek, hogy megfordult a fejemben, hogy még meg is ázunk. A sétahajó ablakának alja majdnem a víz szintjén volt, a víz a hajó oldalán is be tudott permetezni, de egyáltalán nem jutott eszembe, hogy fázom :)
Elsuhantunk a Birka Paradicsomos hajó mellett (Birka Paradise) és ami Zsülnek nagyon tetszett: az új panel lakások előtt feltűntek a régi kopott hajók a házak előtti parkolóban (vízen :))
Aztán zsilipeltünk vagy félórát, és visszafele már nagyon gyorsan kiértünk. Szívesen mentem volna még pár kört....
Este még kicsit sétálgattunk a városban aztán elég későn értünk vissza a tetőtéri lakosztályunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése