"A természet adta vezéreknek két típusa létezik:
- az első: örökké aktív, csupa energia, bárkit túlkiabál, zavarba hoz, elnyom, olykor még az akarata ellenére is maga mellé állít;
- a másik: hallgatag, első pillantásra passzívnak tetszik és épp a nyugodtságával vonzza a tömeget. Az ilyen vezér ereje abban áll, hogy nem ismeri a halálfélelmet; viselkedésével szinte kihívja a nemlétet: jöjj, vigyél el mielőbb!"
De mi van, ha kiderül az utóbbi vezérről, hogy csak hang?
mert már sokan haltak érte mások, akikben volt több becsület, hogy nem csak hangzatosan beszélnek a készen kapott ideológiáról, nem csak sugallnak olyan dolgokat, amikben igazán nem is hisznek, hanem meg is teszik mindezt ...
Vajon ezeket az Übermenscheket mi vezérli? Hogy híresek legyenek bármi áron? A hatalom mindenek felett? Vagy? ...
Ami érdekes: hogy hatásuk van - leginkább tömegekre, vagy annyira híres emberekre, akiket még a saját nemzete - ráadásul még életében- is elismert, tisztelt és szeretett? És erre jön egy jehova, aki két szóval, két szemöldökvonogatással teljesen átreformálja a gondolkodásukat?
Bármit is gondolunk magunkban ezekről az oshókról: fiatal, naiv lány/fiú követőik mindig lesznek, akik bármit képesek oda- és feladni azért, hogy mások (vagy akár ez az 1 vén őszes) láthassa/ák bennük, éreztessék velük, hogy ők különlegesek, kiválasztottak, és mások mint a hagyományok ... és ha mindezeket véletlenül túlélték? lehetnek akár ők a következő próféták .. (?)
Ki a szimpatikusabb? A (gyáva- mert ő azért mindent tűlél valahogy) minden alkalmat kihasználó vén próféta, vagy a (gyáva - az öngyilkosok gyávák.) mindennek behódoló fiatal hős?
Akunyin majd biztos választ ad, mert Spiró a témával már kellően felheccelt - csak még nem értem az utóbbi könyv végére
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése