Egyszer csak felbukkant egy roma - első ránézésre lány. Nagyon vékony, és nagyon vastag fekete pufajka kabátban, és persze igazi pestihez méltón beállt úgy az ajtóba, hogy a fel és leszállást teljes mértékben akadályozni tudja.
Nagyon közel állt, és nagyon remegett. Elsőre részegnek tűnt. Az arca messziről teljesen semmilyen nem volt - persze karvalyorrú, és nagyon beesett arcúnak látszott, mint a középkorú roma nők többsége, közelről viszont kiderült honnan arca homogén állaga: nagyon vastagon állt rajta a púder.
A remegésén, az arcán kívül ami még odavonzotta a tekintetet, az a csillogós arany balettcipője volt, persze az is nagyon kopott.
A villamos fékezett, így előkerült a nő keze az orrom előtt a kapaszkodón: lila volt, és olyan repedezett, mint egy falusi nőé, aki világ életében csak kapált, ásott, mosogatott a minusz fokokban, és mintha még sérülések nyomai is lettek volna. ....
Hirtelen felbukkant egy kalapos, nagyon tiszta, nagyon rendezett öreg hölgy, és le akart szállni. Nem fért el, így félig éneklős, de halk, némiképp szemrehányós hangon megkérdezte főszereplőnket, hogy: "Elnézést! Nem száll le?"
A cigányasszony minden ízében felsikoltott, szinte láthatóvá vált a rémülete.
Elképzeltem,hogy folyamatosan, és minden nap verik....
Történt mindez most és az új Europeum pláza árnyékában ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése