Mindig valami meglepetéssel vegyes csodálattal gondolok azokra, akik a hit érdekében mindent feláldoznak - aztán persze kiderül, hogy azért közben le is vezetnek mindent a hit leple alatt :) A Prédikátor egy ilyen szempontból nagyon tipikus feldolgozása a témának, de mert skandikrimi ... bár ez mintha kicsit jobban húzott lett volna a maga 266 oldalával, mint a Vörösbegy, pedig az kétszer ilyen vastag könyv volt... (vagy a norvég focistának jobban bejön a fordítója :))
A legjobb a sztoriban a vége - aki el akarja olvasni a könyvet, az ne figyeljen ide:
adott tehát egy ... vagyis inkább A Prédikátor, aki annyira vallásos, hogy rosszabb mint a Kende könyv orvosai -> kitalálja hát a végére, hogy na kéremszépen ő most akkor újraéleszt egy döglött galambot. Itt már agydaganata is van, így végképp itt az ideje, hogy megmutassa a nagyvilágnak, és lám! addig addig piszkálgatja a döglött madarat, amíg annak 1xcsak megrezdül a lába, és huss ... elrepül.
Közben persze az orvosai szemmel tartják kicsit az emeleti ablakokból (lévén ez skandi krimi :)), és meg is beszélik a nagy helyzetet ilyentén:
- Nini a dilis Prédikátorunk megint talált valami elfoglaltságot - de konkrétan mit is csinál ????
- Hát nem látod?? Most épp dobálgat egy döglött madarat az ég felé ..(nézz, nézz az ég felé .... ) de legalább az már megdöglött...
(Mert a madár előtt egy rakat fiatal lánnyal - még élő korukban kísérletezgetett ... )