- Irongirl :) -

Nem szeretem a "Csak Nőknek" futóversenyeket.....

Ez az Irongirl elsőre teljesen bulis ötletnek tűnt, a kivágott pólónak nevezett verseny egyen trikót kivéve... (kinek van akkora tehetsége, hogy ki is tudja tölteni?????:))  

Na de eljött a nap, és valahogy abszolút semmihez nem volt kedvem. 

A rajtszámért is vagy 1 órát álltam sorban a tűző napon, a sátrakban az expós lányok is csak a facebookos bejegyzéseken voltak igazán mosolygósok, meg kedvesek (igaz akkor is csak az izmos pasikkal, nem is értem miért lepődtem meg, hogy engem kicsit elhajtottak). 

Nem voltam jó passzban na. Ráadásul az 1-es villamoson csupa csupa sötét emberek vettek körbe (meg sötét kutyák), így kicsit elszontyolódtam. Zsülnek hála azért elmentem. 

2 óra körül már kint is keringtem, hogy körbenézzek picit, mielőtt nekiesem a futásnak 16 órakor. Lehet ez is bejátszott az elszomorodott hangulatomba, hogy ennyire későn kellett futni. Egész nap amolyan fátyolos, sehol napsütéses nap volt, de persze a rajtra azért nekiesett és úgy begerjesztette a tűzését, hogy kész csoda, hogy nem kaptam hőgutát :)

A futás előtte volt némi bemelegítés (az is a tűző napon) Rippel Ferivel, akrobatikával :), nyújtással :(, szelfivel :), aztán beleálltunk a rajtba, ahol előre kellett engedni az olimpikonokat, a siketeket, a jónőket, a babakocsisokat, a suhanjokat ,a tolakodókat, de aztán megnyomtam az endót és !!!! toporogtunk még picit az előreengedett embereknek hála... de azért szépen lassikán nekünk is sikerült kicsit jobban beelőzni és nekiidultam.

Nagyon meleg volt :D 

A rakpart nagyjából tetszett is, de a lélegzetem igen elakadóban volt már akkor is... :) A nők meg..... A koedukált futásokon nincs ekkora tülekedés... a fordítóban persze beállt a tömeg, és egy csajt úgy lenyomtak, hogy kész csoda, hogy nem fordult bele a Dunába :(. 

Aztán a frissítőnél leöntötték a gatyámat .... Na de nem adtam fel, bár a Dombóvári úton futás nagyon megdöbbentett, hogy az meg milyen hosszú... és még vissza volt a fele a távnak..... 

A második rakpart is ugyanúgy tetszett, egy kislány ki tudta olvasni felülről a rajtszámom és azzal, hogy lekiabált, hogy "Hajrá Bagett!" teljesen feldobott :), próbáltam felintegetni neki, de nagyon sütött a nap, nem tudom hogyan sikerült, mert beszélni már a száraz számmal egyáltalán nem sikerült (hogy megköszönjem). Továbbfutottam és erősen csodálkoztam magamon, hogy még tudok futni és nem gyalogolok bele, ahogy többen is tették. 

Aztán végül jött a forduló a cél felé - na ott rákapcsoltam kicsit, amit aztán meg is bántam, mert akkora kanyarokat kanyarintottak a "célegyenesbe", hogy nem biztos, hogy csodálkoztam volna, ha összeesem mielőtt még beérek ... 

Na de beértem.

Kaptam érmet, és félreálltam. 

Lenyomtam az endót, és persze nem mért 1 métert sem :)

A célban az idő 1:08-at mutatott, de lehet ennél jobb lett azért (a tűző napos futás) a rajtnál a sok előreengedésnek hála :)

Kár, hogy nem néztem meg az órát.... 

Miért is nem szeretem a női futóversenyeket?:

facebookról:

10 perce · 

Szeretnék gratulálni a két hölgynek akik nemes egyszerűséggel rövidítettek a távon és atfordultak a már szembefutokhoz. Kérdem én ez mégis mire volt jo? Magukat csapják be. És nézzenek mélyen magukba mert sok kezdő futó,túlsúlyos, fájdalmakkal stb problémákkal küzdő vegigcsinalta mind a 10 km-t!

6 órája:
volt olyan is aki lefutott 5 km-t, megvárta az első befutót és 10 percre rá befutott a célba és elvette ugyanúgy az érmet...

Ilyent utoljára saját szememmel a coca-cola testébresztőn láttam, de örülök, hogy már irongirlök is lettek a továbbképzésük szerint :)