Második alkalommal viziteltem Szekszárdon :)
Most is nagyon tetszett :)
Egy térkép segítségével kellett most is megtalálni az eldugott pontokat és beikszeltetni az ott lévő lányokkal a teljesítéseket.
A nagy kört idén sem mertem választani (az 17km-nél kezdődik :))), bár amikor láttam, hogy van a Bati kereszt is, akkor már kicsit sajnáltam :) mondjuk a 35 fokos hőség azért nem volt épp ideális a kincskereséshez :)
Zsüllel megbeszéltük, hogy jó korán érünk ki, csak aztán mégsem úgy jött össze. Azért volt még idő a rajt előtt beszélgetni és még a rajt is olyan lazára sikerült, hogy noszogatni kellett, mert magamtól el sem indultam :D
Az első három pont viszonylag gyorsan megvolt, aztán jött a legtávolabbi- na az tényleg durvára sikeredett... Ki volt írva, hogy sikerült rátalálni a jó irányra, de hogy ennyire sokat kell még mászni felfele a hegyen, az nem :) végig kérdeztem a már visszafele tartókat, hogy messze van még? :)
A Tringa pincészet és a kilátás az valami csodaszép volt. El is határoztuk Zsüllel, hogy oda még 1x elnézünk, főleg úgy, hogy épp útban van a Bati kereszt felé. (igen igen.. még mindig nem voltunk ott :))
Aztán kilátó jött (Zsül talált egy rövidebb utat), majd irány az éremért :)
A célban bemondták, hogy negyedik lettem, ami egészen addig hatalmas büszkeséggel töltött el, (de persze kicsit döbbenten néztünk össze), amíg be nem ért az utánam következő és Öcsi innentől mindenkinek azt mondta a mikrofonba , hogy gratulál és hogy negyedik lett :D
Az érem csodaszép volt, bezsíroskenyereztünk hagymával aztán megszavaztuk, hogy hazafele még fagyizni is fogunk :)
Megfenyegettem Öcsit, hogy jövőre is megyek aztán elsétáltunk a naplementében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése