... csak ritkán, néhány pillanatban hallatszik egy nagyon halk hang:
- meg fogsz halni,
- meg fogsz halni megint,
- meg fogsz halni vagy,
- meg fogsz halni.
Dombok, hegyek mindenhol.
Az én földem, gondolta Carewall báró.
Nem betegség, valami vírus ez, még talán neve sincs és már el is tűnik.
- egy kislány, egy reggel jött egy koldus, énekelni kezdett majd annyira megrémült tőle egy madár, hogy ...
- ...egy elrepülő madár rémülete ..
- .. szárnyak, melyek felkavarodnak, halk zaj a semmiből ..
- ... 10 évvel ezelőtt történt ..
- .. a madár elrepül az ablak előtt, egy pillanatra felemelte a szemét a játékról és nem tudom, rémült volt, olyan fehér rémülettel teli, úgy értem nem olyan volt, mint aki fél, olyan volt, mint aki eltűnik ..
- .. a szárnyak mámora ..
- .. egy menekülő lélek ..
- .. hisz nekem?
Azt hitték a felnőtt korral minden elmúlik.
Időközben szőnyegeket terítettek le a palotában a zaj kiküszöbölésére, a lépek elcsendesedtek tőle, fehér szőnyegek mindenütt, egy szín, amiben semmi gonoszság nem fér el, ami a lépések zaját elnyomja, mindenütt ez, vak színek.
A parkban az ösvények kör alakban helyezkedtek el, néhány út kivételével, melyek halkan kígyóztak a szabályos görbék mellett - ésszerűen, csak egy kis hajlam kell annak megértésére, hogy mindenhol sarkak és keskenyebb utak is felbukkanhatnak; de két olyan út, mely átlépi a tökéletes geometria szabályait, elég ahhoz, hogy egy érzékeny lelket nyugtalanságra késztessen, sőt, nem is az érzékeny lelket, pontosabban, az elme kontrollálatlan érzékenységét, ami örökre száműzetésben van, mivel titkos pillanata az életének, - az a semmi kis élet, apró dolog, ami volt, - a szívében, láthatatlan módon, a szemeiben, minden kézben, mint egy betegség, de kevesebb annál; nevezd meg, mond hát ki, és ezzel már el is tűnt.
Ne feledkezzünk meg Edel Trut történetéről sem, akinek az egész országban nem volt versenytársa selyemszövésben, a báró hívta őt egy téli napon, amikor a hó annyira magas volt, mint a gyerekek, egy másik világ hidege, mintha a pokolba érkezne, a ló füstölt, mindenhol hó, a szán a kocsi mögött; ha 10 perc múlva nem érkezem meg, talán megfagyok és igaza van a nevemnek: Edel, meghalok anélkül, hogy tudnám mi a pokol, mindez a báró nagyon fontos dolga miatt.
- Mit látsz, Edel?
A báró a lánya szobájában a hosszú fal előtt áll, nincs ablak és csak beszél halkan, valami édes régies hanglejtéssel.
- Mit látsz?
Borgona arany fonalat, minőségi munka, a tájak a szokásosak, de elsőrangú munkával készültek.
- meg fogsz halni,
- meg fogsz halni megint,
- meg fogsz halni vagy,
- meg fogsz halni.
Dombok, hegyek mindenhol.
Az én földem, gondolta Carewall báró.
Nem betegség, valami vírus ez, még talán neve sincs és már el is tűnik.
- egy kislány, egy reggel jött egy koldus, énekelni kezdett majd annyira megrémült tőle egy madár, hogy ...
- ...egy elrepülő madár rémülete ..
- .. szárnyak, melyek felkavarodnak, halk zaj a semmiből ..
- ... 10 évvel ezelőtt történt ..
- .. a madár elrepül az ablak előtt, egy pillanatra felemelte a szemét a játékról és nem tudom, rémült volt, olyan fehér rémülettel teli, úgy értem nem olyan volt, mint aki fél, olyan volt, mint aki eltűnik ..
- .. a szárnyak mámora ..
- .. egy menekülő lélek ..
- .. hisz nekem?
Azt hitték a felnőtt korral minden elmúlik.
Időközben szőnyegeket terítettek le a palotában a zaj kiküszöbölésére, a lépek elcsendesedtek tőle, fehér szőnyegek mindenütt, egy szín, amiben semmi gonoszság nem fér el, ami a lépések zaját elnyomja, mindenütt ez, vak színek.
A parkban az ösvények kör alakban helyezkedtek el, néhány út kivételével, melyek halkan kígyóztak a szabályos görbék mellett - ésszerűen, csak egy kis hajlam kell annak megértésére, hogy mindenhol sarkak és keskenyebb utak is felbukkanhatnak; de két olyan út, mely átlépi a tökéletes geometria szabályait, elég ahhoz, hogy egy érzékeny lelket nyugtalanságra késztessen, sőt, nem is az érzékeny lelket, pontosabban, az elme kontrollálatlan érzékenységét, ami örökre száműzetésben van, mivel titkos pillanata az életének, - az a semmi kis élet, apró dolog, ami volt, - a szívében, láthatatlan módon, a szemeiben, minden kézben, mint egy betegség, de kevesebb annál; nevezd meg, mond hát ki, és ezzel már el is tűnt.
Ne feledkezzünk meg Edel Trut történetéről sem, akinek az egész országban nem volt versenytársa selyemszövésben, a báró hívta őt egy téli napon, amikor a hó annyira magas volt, mint a gyerekek, egy másik világ hidege, mintha a pokolba érkezne, a ló füstölt, mindenhol hó, a szán a kocsi mögött; ha 10 perc múlva nem érkezem meg, talán megfagyok és igaza van a nevemnek: Edel, meghalok anélkül, hogy tudnám mi a pokol, mindez a báró nagyon fontos dolga miatt.
- Mit látsz, Edel?
A báró a lánya szobájában a hosszú fal előtt áll, nincs ablak és csak beszél halkan, valami édes régies hanglejtéssel.
- Mit látsz?
Borgona arany fonalat, minőségi munka, a tájak a szokásosak, de elsőrangú munkával készültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése