És igen.
Eljött a vasárnap és vele az első maratonom. Firenzében.
Ez így már önmagában is hihetetlen, leírva is, még most is, el is kapott a reggeli idegesség, ami kitartott addig, amíg egy olasz fickó az utcán rám nem szólt, hogy "Bocca al lupo!" . Erre kicsit felvihogtam. Mondtam is neki vissza, hogy "Crepi" - ahogy az iskolában tanították - és mosolygott is rá erősen a ragazzo :).
Annyira vigyorognom kellett rajta, hogy bezzeg a pesti maratonon mennyire nem ugrott be, amikor akartam mondani :D és mennyire mondtam mindenkinek, hogy majd ezt kell mondani, ha látunk olasz futót :D
Nem indultunk nagyon nagyon későn a rajthoz, de voltunk azért annyian (magyarok 57-en - bemondták a rajtban :)), hogy igencsak rohanni kellett a végén, hogy be tudjak állni a gabbia-mba.
Nagyjából mindenkin volt esőkabát, és mikor elindult a rajt, mindenki félre is dobta a szélére, amit erősen kerülgetni kellett és... és pont abban a pillanatban, amikor sikerült elindulni a futással - hát eleredt az eső.
Nem kicsit.
És nekiállt fújni a szél.
Nagyon. :( És mindez 8 fokban...
Arra gondoltam, hogy nem lesz itt baj, eddig is csinált ilyent, aztán mindig el is állt, csak még picit bírjam, aztán majdcsak megszáradok és milyen jó, hogy fekete az abbigliamento-m. Meg is dicsértek a rajtban a lányok érte, hogy milyen kis fata-s vagyok (tündér???) meg hogy milyen jó a hozzá illő fekete gonna-m is :)
(Természetesen a nap egyetlen pillanatra sem sütött ki egészen 5 órán keresztül).
5 km-nél aztán már picit kezdtem letörni.
Zsül mondta, hogy ott lesz, de ha nem szól rám, nem veszem észre, annyira arra összpontosítottam, hogy a teljesen átázott cipőmbe ne menjen újabb adag csatornavíz (ami az úton folyamatosan folyt). Még arra is emlékszem, hogy éppen nagyon megijedtem, mert láttam hogy a frissítőponton (5 km-enként volt) az asztalon nem volt semmi. (az első asztal a top atléták asztala volt :)).
Megfordult a fejemben, hogy ebből baj lesz, ha ennyire hátulról indultam, aztán Zsül rámkiabált, hogy menjek már felé, mert ott van forró tea (és az nem is volt a frissítésben, amit olvastam a weblapon!), aztán megláttam a másik oldalon vizet - és inkább odafutottam inni.
Nem mertem megállni és Zsül kétségbeesett pillantásaitól kísérve inkább továbbfutottam, mert nagyon féltem, ha megállok, akkor mindennek vége.
Nagyon szépen ment a futás, még ahhoz képest is, hogy nagyon fáztam, teljesen szétáztam és folyamatosan folyt mindenhonnan a víz.
A parkban ráadásul a fákról is ömlött még víz a nyakamba és ha nincsenek a hátam mögött a "Dai"-'dai'-oló olaszok, hát szépen lassan már ott elsírtam volna magam.
Aztán jött a 15 km és ki is értünk a parkból (a 10 km-es pont teljesen kiesett :D).
Innentől már folyamatosan ittam a forró teát, a kezemben tartott kis nylon esőkabátot (persze nem tudtam szétszedni) de rá tudtam valahogy csomózni a vállamra - így már nem fáztam annyira, és még el is terveztem, hogy az első 10 km biztosan 6:10 körüli lehetett, a második 10-est 6:20-6:30-as tempóval fogom letolni, a harmadikat 6:45-el és az utolsó 10-est 7 perc felett, amikor... 18 km körül beállt a térdem.
Na az nagyon fájt.
Megállni persze nem akartam, mert akkor megfagyok (az eső folyamatosan esett továbbra is, és fújt a jeges szél erősen), de a térdem meg annyira fájt, hogy kb. úgy nézhettem ki futás közben mint egy gnómó :D.
A félmaratonnál az óra 2:30-at mutatott és még az sem esett le, hogy később indultam - tökéletesen elkeseredtem.
21 után aztán láttam Zsült, aminek megint nagyon örültem, de már elrebegtem neki, hogy iszonyatosan fáj a térdem és ez így nem annyira jó. A terveimet, hogy mikor és milyen tempóban fogok futni símán elmosta az eső .........
Aztán ismét köd.. mármint arról, hogy hogyan mentem tovább... Arra emlékszem, hogy a stadion előtt nagyon sok embert láttam vállukra borított alufóliával és még csodálkoztam is, hogy jééé.. lehetett volna félmaratont is futni??? Vagy miért indul ennyi ember visszafele gyalog? .. Meg hogy mindent rám tukmáltak a frissítőponton (beálltak az út kellős közepére, nem ám én futottam ki a szélére az útnak, ahol nem esett, mert volt sátor az asztalok felett) úgy adták a forró teát, banánt. Nagyon meg voltam döbbenve, hogy mennyire mások itt a frissítős emberek. :)
20 km előtt még be kellett vennem a sótablettát (az egyiket), aztán 25 körül megittam az energiashot-omat, majd nem sokkal utána megettem a kávés csokit is, amitől olyan szép lett a mosolyom (ráragadt a csoki a fogamra, mint utólag kiderült), hogy minden frissitős emberke nagyon jókedvűen mosolygott mindenre, amit csak gagyorásztam nekik :D.
A stadion előtt hatalmas nagy tó volt - persze pont a bejárat előtt - így tettek a vízbe 2 nagyobb szivacsot és segítettek ráállni, hogy jobban megússzuk a vizet.
Így aztán amikor bokáig vizes lettem, ráadásul a jéghideg víz tökéletesen elárasztotta a cipőmet - úgy éreztem magam, mint egy igazi vert sereg. Nem emlékszem, hogyan keveredtem ki a rekortán pályáról, pedig azt még az elején vártam is, hogy ott milyen jó lesz majd futni.
Aztán valahogy visszaértünk a centraléba és csak köröztünk, meg köröztünk a Dóm körül. Nagyon sokat sétáltam.
Zsülnek is mondtam, aki időközben ismét felbukkant, hogy majd 1 km-t futok, 1 km-t gyalogolni fogok, ő meg mondta, hogy majd tervezzem úgy, hogy a befutásra azért legyen erőm futni.
Ami még megmaradt: hogy néztem az órát és 42,5 km-nél még mindig nem láttam a befutó kék szőnyeget. Nagyon durván erősen kellett noszogatni magam, hogy na még egy kicsit és aztán buli lesz...
Aztán befutottam.
Azonnal jött egy nagyon kedves ragazzo és tekert a nyakamba egy alufóliát, amit meg is csomózott többször is, hogy tartson :) és mondta, hogy brava és grandi congratulazioni. Én meg hogy: prego .. erre megrázogatta a fiúka a fejét, hogy nemjó... nemjó... így utána mondtam, hogy grazie. Erre aztán mosolygott nagyon :).
Megkaptam az érmet is, aztán még mentem 2 kört körbe - körbe, mire ki tudtam kerülni a befutókat, aztán Zsül megfenyegetett, hogy ha nem állok meg picit, amíg lefényképez, akkor ezt örökre bánni fogom, és lefényképezett :)
Be is teszem ide a képet :)
(így utólag: biztosan bántam volna, ha nincs).
Ezt csak úgy- ide a végére:
http://www.firenzemarathon.it/index.php?option=com_content&view=article&id=756&catid=16&lang=it&Itemid=232
Érdekességek:
538an! nem értek be :o
Magyarországról 53- an !!! :o
(57 emberre emlékszem, hogy annyit mondtak be a rajtnál)
Egy 80 éves signore zárta a befutókat : 5 óra 48 perc alatt ért be :) (nettó idő - bruttó: 5 óra 57 perc :))
És a legfontosabb: 35 euró a 2018as maraton :D (de én ugye soha többet nem futok maratont :D).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése