A következő napokban azt tettük, amit a kötelező turista körök írtak: sétáltunk, múzeumot néztünk. Zsül reggel elzavart ráhangolós futásra a városban, ami után a csöpörgő eső sem szegte kedvünket, megnéztük az Uffizi képtárat (irtó sok lépcsővel :)), csodaszép kilátással, Botticelli képekkel.
A Leonardo terem után (1 db - ugyan világhíres, de akkor is csak 1 - kép) csalódottságunkban megfogadtuk, hogy a múzeumokból egyelőre elég is volt ennyi.
Az eső eltűnt, Firenze ismét a legeslegszebb oldalát mutatta és annyit csavarogtunk, amennyi csak belefért a napba. Hazafele menet belerohantunk Monsieur Ernesto-ba ( a fekete macskába, akire Francesca a házirendben figyelmeztetett, hogy meg ne rémüljünk tőle), és még picit hagyta magát simogatni is :). Miatta felnéztünk aztán a tetőre is, hogy ott milyen a kilátás és tipikus toszkán háztetőket láttunk, háttérben a tipikus firenzei Dómmal :).
 |
| a cukrokon volt "Tudtad?" leírás is :D |
Francescát aztán sikerült elkapni és kaptunk is tőle reggeli jegyeket, amiket a közeli OK bárban tudtunk bemutatni és kaptunk érte hagyományos itáliai reggelit. Ami a hagyományos itáliai reggeliben volt: gyümölcsjoghurt, 2 db péksüti - irtó sok kristálycukorral a tetején, gyümölcssaláta (banán, kivi, alma, szilva), 1 kiskancsó narancslé (2 dl és kb. 35-40%-os :), 1 kiskancsó víz - és megkérdezték, akarunk e capuccinót. Nanáhogy akartam :). Első alkalommal annyira, hogy a pincérfiú hozott 2 csészével is :D
Másnap elmentünk a Campo di Marte-ba felvenni a rajtcsomagot.
Ami a legtutibb volt az expon, Zsült rá tudtam beszélni, hogy fusson velem 2 percet egy futópadon, hogy megnyerjük a csősálat, amit a lányok a szemünk láttára vettek fel, hogy kedvet csináljanak hozzá :).
Kaptunk még egy irtó fura szagú esőkabátot is és utána még egy olasz runnersworld újsággal felszerelkezve indultunk visszafele a városba.
Nagyon szép idő volt és aznap sikerült a leghosszabb túrát megtenni, jó nagyot sétáltunk az Arno folyó partján a Ponte Vecchio felé.
Megnéztük a Medici kápolnát is - hát az is nagyon durván szép. Zsül - ahogy mesélte - a '90-es évek közepe táján már járt Firenzében és erre tökéletesen emlékezett, hogy mennyire nagyon tetszett neki már akkor is :).
Símán el tudtam volna nézegetni órákig, még úgy is, hogy épp restaurálták (ahogy nagyjából mindent, ahol voltunk) és így a terem egyik fele majdnem teljesen fel volt állványozva.
 |
| a Medicieknél is volt már nyolcadik utas??? |
Szombatra maradt a Dóm kupolájának a megmászása (436 lépcső) és a San Miniato al Monte - igen-igen, a Monte hegyet jelent :).
Megfordult azért a fejemben, amikor Zsül símán felszaladt a hegyre én meg botorkáltam utána, hogy másnap ebből meg mi lesz ... :D
De a kilátás ... na az mind a két helyen olyan volt, amiért minden megérte :).
A San Miniaton belefutottunk egy esküvő fényképezésbe is és megállapítottuk, hogy az olasz lányok nem biztos, hogy annyira szépek (a vőlegény sem volt annyira jó pasi), de a fényképész bácsi hozta a digó attitűdöket :D
Korán kellett lefeküdni a vasárnap miatt, így utána már nem sok időnk volt.
Ettünk a sorban állós all'Antico Vinaio-ban, aztán hazasétáltunk a Palazzonkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése