Utolsó nap: kedd:
Találtam az interpalson egy rómait és persze le is szólítottam azzal a titkos céllal, hogy kicsalok belőle titkos helyeket, amiket szeretnek a rómaiak - meg persze, hogy gyakoroljam az olaszt.
Persze az lett belőle, hogy a kisolasz nem nagyon írt (inkább tőmondatokat) és persze biztosan nem jól kérdeztem, mert is nem nagyon tanácsolt semmit. Aztán egyszer nagy bátran mondtam neki, hogy megyek Rómába holnap :). Vissza is írt, hogy: miért nem szóltam előbb????????? :D :D és, hogy hol szálltam meg. Hát ezen annyira kellett nevetni, hogy visszaírtam, hogy természeten a Ritzben, mert nem vagyok hajlandó a Four Seasons-ben aludni, mint a parasztok :D. Ezután be is állt pár nap levelezési szünet :D :D.
Na de a lényeg, hogy hétfő délután egy irtó cuki is étteremben ettünk egy (szerintem ) irtó finom risottót és egy igazán nagyon gyönyörűszép sajttortát és mert annyira jó volt a hangulat, hát kértem hozzá camparit is.
Ez aztán annyira felbátorított, hogy nekiálltam gondolkodni azon, hogy akár találkozhatnánk is a rómaival (előtte írt egy kávézási meghívást, ha Tivoliban járunk - oda sajnos nem jutottunk el.. ). Zsül is arra gondolt, hogy ez milyen jó ötlet, hogy Rómában dumálgatunk egy rómaival aztán lett belőle üzenet, hogy ha ráér az utolsó napunkon, bármikor (merthogy ő dolgozik, csak mi nyaralunk :D), akkor max. 10 percre, de barátkozzunk!
Este aztán visszaírt, hogy nagyon be van táblázva sajnos és hogy majd meglátjuk, va bene? Zsül vissza is írta neki, hogy : va bene :D
Aztán másnap reggel nekiállt kérdezősködni, hogy mikor/hogyan? és bemennénk -e a munkahelyére? Természetesen nemet írtam: absoluttamente NEM! akartam zavarni a munkahelyén (ekkor még azt sem tudtam pontosan mit is jelent az, hogy ő a kormánynak dolgozik...... )
Szóval írtam egy konkrét nemet (szerintem) és elmentünk egy körre valami irtó külvárosba, merthogy azt is ő ajánlotta azzal, hogy szerinte nekem tetszeni fog.
Hát az előző esténél valami történhetett, mert alighogy nekiindultunk a hosszú utazásunknak, nekiállt fájni mindenem és nagyon mérges lettem, hogy nem fogom sokáig bírni a sétát, pedig én akartam az istenháta mögé menni :(.
Pechemre azt találtam ki, hogy nézegetem, hogy esetleg írt-e valamit és látom ám, hogy nemcsak írt, de! felkiáltójelekkel megtűzdelt CAPSLOCK-os mondatokat, hogy mivanmá???? holvagyok??? meg hogy miért nem akarok találkozni???? és akkó miért nem mondom meg, hogy nem akarok találkozni ???... és miért nem akarom a kis ajándékot, amivel készült?????
Na ezen aztán sikerült úgy felcsinálnom magam, hogy ha addig nem is voltam benne biztos, hogy találkozzunk -e, akkor már Zsül sem tudott lebeszélni róla: eldöntöttem, hogy odamegyek és bemosok neki!
Zsül többször is rámszólt, hogy netegyem. És, hogy ő nem jön... és ne tegyem. Aztán megsajnált.
Megírtam a rómainak 3 pontban, hogy :
1. úgy írtad, hogy nem érsz rá.
2. úgy írtam vissza, hogy sajnos, de nem baj, talán máskor és dolgozz.
3. most visszamegyek a centro-ba és találkozzunk 2 perc-re (úgy éreztem, hogy annyi elég a bemosáshoz és még talán valameddig el is tudok utána futni :).
Szóval kaptam címet. Kiderült, hogy a prefetturára ..... (ezen is vihogtam picit, hogy ha most kollégisták lennénk és megkérdeznék, hogy hova hova kislányok???? - mondhatnám azt, hogy hát a prefetturára :D : D)
Itt még mindig tartott a lendület, hogy sebaj.. azért is! Na meg az is beugrott, hogy vajon egy rendőr milyen petit ajándékot akarhat adni????? bilincset???????
Aztán beálltunk az ajtóba és jött is az üzenet, hogy várjunk.
Vártunk.
És megjelent. Itt már biztosan leeshetett neki, hogy nem éppen a Ritzből jöttünk, de nem futamodott meg :). Így aztán nagy lendülettel odaálltam elé és mondtam, hogy a nevem: Anett és akartam kezet fogni, aztán ő meg nagyon nem akart..... velem nem... de Zsül szimpi volt neki, mert tőle még azt is megkérdezte, hogy Sándornak hívják? Jól emlékszik? Zsül kiábrándította, hogy nem, de szerinte a Sándor az az ő neve lesz ... :D Aztán sokat sokat beszélt - leginkább angolul - és egyszersem nézett rám ... Megértettem persze elsőre, hogy nem rám számított (bár legalább bevallottam az oldalon, hogy 50 éves vagyok), és azt is megértettem, hogy én aztán semmit nem fogok tudni beletársalogni a folyamatos társalgásba... sem angolul,... sem olaszul... sem .. :D
Így aztán hátradőltem és néztem, ahogy a fiúk barátkoznak.
Elnéztünk egy templomhoz kilátást nézni - itt lettek is vicces szelfik insieme - aztán elmentünk Róma második legjobb kapucsinóját inni egy kis helyre, ahol is megkaptam az első kérdést, hogy akkor most állunk, vagy leülünk?. Nyilván még tartott a keménykedésem, mondtam, hogy 2 percről volt szó és állunk. Zsül próbált teát kérni, de a rómaink felvetette, hogy a teának min. 10 perc kell, amíg elkészül :D .
Szóval kifizette a rendelést, aztán mutatott nagyon szép kis akvarell festményeket, hogy akkor ez lenne az ajándék. Először azt hittem nem jól értettem, és leesett állal mindenesetre elkezdtem erősen rázni a fejem. Mutatta, hogy van benne Tivolis is, szőkőkúttal - ugyanúgy ráztam a fejem erősen így letette maga mellé egy asztalra a dossziét.
Megkaptuk a pultnál a kávékat és igaza volt, a kapucsinó tényleg nagyon finom volt - még cukrot sem kértem bele :). Láttam a szemem sarkából, hogy figyeli, hogy hogyan fogom a csészét, így aztán azért sem fogtam meg az csészealját és nekiálltam kétkézzel tartani, fújni és inni.
Utána tovább beszélt, hogy olajfaültetvénye van, mutatott egy egész gázkannányi olajat (gondolom csak az lehetett benne) és Zsül kérdésére, hogy ő festette -e a képeket nemet mondott, és mondta, hogy Rómában ezeknek a festőknek nevük van.
Megittuk a kávét és elindultunk kifelé, amikor megint felém nyújtotta a képeket és megint erősen tikkelni kezdett a fejem, mert sehogysem éreztem jónak, ha elfogadok bármit is .. Zsül rámszólt, hogy fogadjam el és ne legyek udvariatlan. Na így sikerülhetett, hogy nálam maradtak a képek, aztán la fin d'une histoire :).
Innen aztán járni kellett egyet a városban, amúgy is az utolsó esténk volt. Kinéztem még a nyaralás elején egy irtócuki olasz táskát - azért mindenképpen el kellett menni, meg amúgy is csináltunk jó kis búcsúzós éjszakai képeket.
Zsül aztán összeadott a pakolás közben és .... sikerült annyit költenem, mint maga az olcsó utazás volt... :D :D :D
Mert végülis azért mentünk Rómába, mert olcsó volt :D :D :D
