Nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek- >már régóta kinéztem a borító miatt is (végre egy nem keményfedeles, de elég vaskos könyv), és a címe is tetszett.
Azt hiszem mindenki cím után választ olvasnivalót, bár ebben az esetben a fülszövegben található Elfeledett Könyvek Temetője kifejezés sem volt épp elcsépeltnek mondható. (nekem :))
Viszont hiányzott a könyvnek az a bizonyos előre beharangozott magával sodrása... Elolvastam, mert végre egy vaskos... és stb.., mégis maradt a vágyódás az eredeti Julián Carax után, már persze ha volt egyáltalán ilyen.
Szinte sajnáltam, hogy a végére csak ennyi maradt a kezdeti "nagyon el akarom olvasni a könyvet" hangulatból:
Szereti Brahmsot?
Azt hiszem mindenki cím után választ olvasnivalót, bár ebben az esetben a fülszövegben található Elfeledett Könyvek Temetője kifejezés sem volt épp elcsépeltnek mondható. (nekem :))
Viszont hiányzott a könyvnek az a bizonyos előre beharangozott magával sodrása... Elolvastam, mert végre egy vaskos... és stb.., mégis maradt a vágyódás az eredeti Julián Carax után, már persze ha volt egyáltalán ilyen.
Szinte sajnáltam, hogy a végére csak ennyi maradt a kezdeti "nagyon el akarom olvasni a könyvet" hangulatból:
Szereti Brahmsot?
Brahmsnál is mintha az lenne, hogy persze szép, és jó hallgatni, de mindig van ami jobb, és jobban megmarad.
" a jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok (a nem magyaro.-i ick :)), amik nem állnak meg minden állomáson"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése