Hogy hogyan lehet elrontani valamit nagyon - nagyon, ami pedig lehet, hogy hálás téma lehetne :
csináljuk ámerikaiul!
Amiben az a jó, h mert ámerikaiak: halványlila fogalmuk sincs semmiről, ami messzebb van, mint Florida, de van annyi pénzük, hogy csinálják: mert más, mert balkán, és mert a balkánok vannak többen, hát biztosan - hamar behozható haszonnal- eladható.
Hozzávalók:
- 1 színtér, elég 1 utcácskával, ami vagy havas, vagy sáros, a háttérben a domboldalon egy szintén havas/sáros düledező bástyás kővárral;
kell még:
- szőrös/bajszos/kövér fejszékkel, bunkókkal hadonászó tömeg;
- egy rakat rezgő kövér, meztelenseggű, ész nélkül körbe körbe rohangáló loboncos újpesti szado-mazo prosti;
- némi vérben fürdés;
- boncolással, darabolással megspékelés, és lám: kész a film Drakulánéról.
Persze ebből kijön a film vagy 10 perce, ezért tegyünk hozzá :
- némi abszintos varázsfőzetet egy banyával, meg
- sok sok fauszti rácsodálkozást az eladott lelkünkre, és kész is 50 év úgy, hogy Báthory Erzsébet 49,5 éven keresztül teljesen egyformán ugyanúgy néz ki, mint kb. egy 29 éves operabálos szerkóba öltöztetett, szilikonos, vendég, exmodellminiszterelnökné.
A film végére már kerültem olyan állapotba, hogy elhatároztam, hogy rendesen utánanézek és megírom, milyennek kellett volna lennie, igaz nem filmesen. Azt ráhagyom azokra, akiknek pénzük van.
Tehát:
A messzi messzi ....
Báthory Erzsébet sváb származású volt, -> nem annyira román, ahogy azt a film sugallta, a kastélya is inkább Győrhöz lévén közel - "egyszerű" arisztokrata. Mint ilyen- 13évesen már férjhez adták. Abban az időben evidensen érthető volt, mert mit kezdjen egy család egy lánnyal? Még mindig így jártak a legjobban, mert legalább nem ment rá a vagyon a taníttatására, a ruháira és egyéb szeszélyeire.
Hogy milyen lehet egy nő, ha viszonylag korán egy határozottan kitaposott életúton áll? Természetesen azt teszi, amit a környezete elvár tőle.
Lázadozni nem 13 évesen lázadoztak az akkori gazdag lányok, drog meg pléhbojfotózások sem nagyon voltak.
Erzsébet tehát férjnél van, gyerekei vannak, és mert a férje sokat van távol, a lakhelye nem épp a nagyvilági élet közepén lévén, sokat van egyedül.
Hideg, téli uborkaszezonokban pedig beindulnak a susmusok. Ha nincs egy erőskezű földbirtokos, aki odacsap a jobbágyaira az ingerszegény környezetben, azok kezdenek elkanászkodni:
Hogy a grófnő vajon mit csinálhat? Miért van annyira elzárkózva? Hogy miért nem lehet tudni róla semmi izgalmasan botrányost? Vajon mit csinálhat a temérdek kincseivel?
Ha ráadásul 1-2 ostoba falusi liba nekilát utánozni is az úrhatnámságot......, jóval kevesebbért is elszabadulhattak - akkoriban pláne- a sötét indulatok...
Ami még további irígységre adhatott okot: a grófnőnek sosem ottani lányokból kialakított személyzete volt - távoli vidékekről hozatta őket, akikről szintén senki nem tudott semmit, és akik senkinek nem hiányoztak, ha éppen eltűntek (v.ö.: a fent már említett módon pénzkidobásnak számított, ha egy lányszülöttet kellett eltartani - a szegényeknél még talán jobban, mint a gazdagoknál).
Erzsébet - úgy olvastam - nem törődött annyira a szobalányaival, hogy darabolta/kínozta stb... volna őket, viszont hirtelen haragjáról híres volt: azért valamennyire az arisztokrata vért kiművelték benne, és látván a sok ostoba/rosszindulatú arcot maga körül, nem is csoda, ha néha odacsapott, hogy tiszteljék. Abban a korban valószínűleg minden gróf/grófnő ugyanezt tette azzal a különbséggel, hogy talán ők nem voltak ennyire egyedülállók és ezért ennyi szem előtt, mint ő.
De vajon ki lehetett az a bizonyos nagy befolyású Thurzó György, akinek akkora ráhatása volt II. Mátyásra, hogy akár egy nőt is tudjon annyira veszélyesnek beállítani, hogy már államérdek legyen őt félreállítani?
Miért kellett abban az időben annyira félni egy román rokontól (Báthory Gábor), hogy nem volt elég csak őt símán eltenni láb alól, az összes rokont ki kellett írtani?
Vajon miért feltételeztek ekkora erőt ebből az eldugott várában magányosan élő nőből?
Gondot az persze jelenthetett, hogy Erzsébet vagyona nagy volt: sok föld, sok lélekszámos birtok tartozott az időközben megözvegyült nő keze alá, és ez irígységre adott okot a Habsburg család köreiben is. Nehézséget jelentett - a hirtelen láb alól eltételre- az is, hogy időközben rokonságba került mindenkivel, aki abban az időben név volt, így nem lehetett csak úgy lefejeztetni a csőcselékkel, mint mondjuk egy Marie Antoinette-t...
Maradtak a jó öreg bevált magyar konspirációs perek, amik már akkoriban is hoztak akkora sikereket, hogy Erzsébetet el lehetett elevenen temettetni egy
szobában, és el lehetett lehetetleníteni mindenfajta kultúrkörökben:
mert vajon miért van az, hogy ha halljuk a nevét, még most is leginkább negatív a kicsengése?
Nagyon nem tartozhatott azok közé, akiket utólag újrafényezni akartak volna .....
Vagy mert túl gazdag volt, vagy mert nem volt épp behódolós, vagy mert nem állt be abba a sorba, amit a mindenkori jelen megkövetelt?
Vajon miért van az, hogy ha valaki kicsit is más, mint a jelenkori tömeg, az már csak gyanús lehet?
.
csináljuk ámerikaiul!
Amiben az a jó, h mert ámerikaiak: halványlila fogalmuk sincs semmiről, ami messzebb van, mint Florida, de van annyi pénzük, hogy csinálják: mert más, mert balkán, és mert a balkánok vannak többen, hát biztosan - hamar behozható haszonnal- eladható.
Hozzávalók:
- 1 színtér, elég 1 utcácskával, ami vagy havas, vagy sáros, a háttérben a domboldalon egy szintén havas/sáros düledező bástyás kővárral;
kell még:
- szőrös/bajszos/kövér fejszékkel, bunkókkal hadonászó tömeg;
- egy rakat rezgő kövér, meztelenseggű, ész nélkül körbe körbe rohangáló loboncos újpesti szado-mazo prosti;
- némi vérben fürdés;
- boncolással, darabolással megspékelés, és lám: kész a film Drakulánéról.
Persze ebből kijön a film vagy 10 perce, ezért tegyünk hozzá :
- némi abszintos varázsfőzetet egy banyával, meg
- sok sok fauszti rácsodálkozást az eladott lelkünkre, és kész is 50 év úgy, hogy Báthory Erzsébet 49,5 éven keresztül teljesen egyformán ugyanúgy néz ki, mint kb. egy 29 éves operabálos szerkóba öltöztetett, szilikonos, vendég, exmodellminiszterelnökné.
A film végére már kerültem olyan állapotba, hogy elhatároztam, hogy rendesen utánanézek és megírom, milyennek kellett volna lennie, igaz nem filmesen. Azt ráhagyom azokra, akiknek pénzük van.
Tehát:
A messzi messzi ....
Báthory Erzsébet sváb származású volt, -> nem annyira román, ahogy azt a film sugallta, a kastélya is inkább Győrhöz lévén közel - "egyszerű" arisztokrata. Mint ilyen- 13évesen már férjhez adták. Abban az időben evidensen érthető volt, mert mit kezdjen egy család egy lánnyal? Még mindig így jártak a legjobban, mert legalább nem ment rá a vagyon a taníttatására, a ruháira és egyéb szeszélyeire.
Hogy milyen lehet egy nő, ha viszonylag korán egy határozottan kitaposott életúton áll? Természetesen azt teszi, amit a környezete elvár tőle.
Lázadozni nem 13 évesen lázadoztak az akkori gazdag lányok, drog meg pléhbojfotózások sem nagyon voltak.
Erzsébet tehát férjnél van, gyerekei vannak, és mert a férje sokat van távol, a lakhelye nem épp a nagyvilági élet közepén lévén, sokat van egyedül.
Hideg, téli uborkaszezonokban pedig beindulnak a susmusok. Ha nincs egy erőskezű földbirtokos, aki odacsap a jobbágyaira az ingerszegény környezetben, azok kezdenek elkanászkodni:
Hogy a grófnő vajon mit csinálhat? Miért van annyira elzárkózva? Hogy miért nem lehet tudni róla semmi izgalmasan botrányost? Vajon mit csinálhat a temérdek kincseivel?
Ha ráadásul 1-2 ostoba falusi liba nekilát utánozni is az úrhatnámságot......, jóval kevesebbért is elszabadulhattak - akkoriban pláne- a sötét indulatok...
Ami még további irígységre adhatott okot: a grófnőnek sosem ottani lányokból kialakított személyzete volt - távoli vidékekről hozatta őket, akikről szintén senki nem tudott semmit, és akik senkinek nem hiányoztak, ha éppen eltűntek (v.ö.: a fent már említett módon pénzkidobásnak számított, ha egy lányszülöttet kellett eltartani - a szegényeknél még talán jobban, mint a gazdagoknál).
Erzsébet - úgy olvastam - nem törődött annyira a szobalányaival, hogy darabolta/kínozta stb... volna őket, viszont hirtelen haragjáról híres volt: azért valamennyire az arisztokrata vért kiművelték benne, és látván a sok ostoba/rosszindulatú arcot maga körül, nem is csoda, ha néha odacsapott, hogy tiszteljék. Abban a korban valószínűleg minden gróf/grófnő ugyanezt tette azzal a különbséggel, hogy talán ők nem voltak ennyire egyedülállók és ezért ennyi szem előtt, mint ő.
De vajon ki lehetett az a bizonyos nagy befolyású Thurzó György, akinek akkora ráhatása volt II. Mátyásra, hogy akár egy nőt is tudjon annyira veszélyesnek beállítani, hogy már államérdek legyen őt félreállítani?
Miért kellett abban az időben annyira félni egy román rokontól (Báthory Gábor), hogy nem volt elég csak őt símán eltenni láb alól, az összes rokont ki kellett írtani?
Vajon miért feltételeztek ekkora erőt ebből az eldugott várában magányosan élő nőből?
Gondot az persze jelenthetett, hogy Erzsébet vagyona nagy volt: sok föld, sok lélekszámos birtok tartozott az időközben megözvegyült nő keze alá, és ez irígységre adott okot a Habsburg család köreiben is. Nehézséget jelentett - a hirtelen láb alól eltételre- az is, hogy időközben rokonságba került mindenkivel, aki abban az időben név volt, így nem lehetett csak úgy lefejeztetni a csőcselékkel, mint mondjuk egy Marie Antoinette-t...
Maradtak a jó öreg bevált magyar konspirációs perek, amik már akkoriban is hoztak akkora sikereket, hogy Erzsébetet el lehetett elevenen temettetni egy
szobában, és el lehetett lehetetleníteni mindenfajta kultúrkörökben: mert vajon miért van az, hogy ha halljuk a nevét, még most is leginkább negatív a kicsengése?
Nagyon nem tartozhatott azok közé, akiket utólag újrafényezni akartak volna .....
Vagy mert túl gazdag volt, vagy mert nem volt épp behódolós, vagy mert nem állt be abba a sorba, amit a mindenkori jelen megkövetelt?
Vajon miért van az, hogy ha valaki kicsit is más, mint a jelenkori tömeg, az már csak gyanús lehet?
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése