- Dosztojevszkij metróállomás - Moszkva -

Elkészült Moszkvában a Dosztojevszkij metróállomás.

Az átadás azonban még függőben van, mert a bennfentes buli utáni naiv rácsodálkozás után - hirtelen átgondolva a labilis/öngyilkosságra hajlamos emberek befolyásolhatóságát - a közlekedési vállalat vezetője felvetette, hogy talán inkább le kellene cserélni valami másra az öngyilkosságra (is) sarkalló képeket, a művész - Ivan Nyikolajev- evidensen - nagy felháborodására.

A lilás kép kissé zavaró, mert a falakat végig fekete-fehér mozaik képek borítják, amik az orosz írót, valamint híresebb műveinek jeleneteit ábrázolják.


A mozaikképek sorsának kérdése most Moszkva polgármesterének, Jurij Luzskovnak a kezében van.

Még jó, hogy a vezetőség mindenhol tud, mindenből ésszerű(tlen) presztizskérdést csinálni.... mint pl. a himesi autópálya lehajtó ....


Станция метро "Достоевская", которая откроется в Московском метрополитене в 2009 году, будет украшена флорентийской мозаикой с изображениями из романов "Преступление и наказание", "Братья Карамазовы", "Идиот" и "Бесы". Об этом сообщил журналистам главный художник Москвы заместитель руководителя Москомархитектуры Игорь Воскресенский.

- terrace party -

"Szakadékban
- Uklejevo olyan mély szakadékban feküdt, hogy az országútról és a vasúti állomásról csak a templom tornyát meg a kartonnyomó üzemek kéményét lehetett látni. "


Liptód pedig egy olyan szakadékban fekszik, hogy a temető, vagy a tanyák magasabban vannak, mint a templom tornya.

***

ez pedig a teraszparti :






és a fiúk az életemből :)

- pünkösd Szekszáron -

"Olyan, mint te " - ez az a szám, ami elsőre beugrik Szekeres Adriennről, aztán a:

"Túl késő sírni, elmúlt már
túl késő, semmiért sem kár.
Túl késő, érzem én
hogy semmit sem ér...
Túl késő, elszakadt ez a szál,
túl késő, nem is érdekel már.Túl késő, ennyi volt
ami csak rólunk szólt..."


majd a Kikötők! és Füred:


és Híd a folyón, és a vonatozás Pécs-Budapest között:


Az első "kívánjunk valamit" felkínálásnál valahogy előjött a "valahol" is, aztán gyorsan lelőttem magam :)

Persze azért a koncerten voltak más zenék is, több is, újabb is, amik leginkább olyan összecsapott jazz-nek tűntek, vagy irtó hangos voltak, így aztán továbbléptünk.

Ami még nem volt semmi, hogy szombaton Beatrice lesz, és sikerült beszédelegni a holnapi hangadóknak is a dühöngőbe,ezért lett nagy hely a fényképezésre: nemigazán mert senki köréjük keveredni :)

- ablak a falban -

Az ablak

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy ez szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, így nem láthatta a falat sem.
- Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

***

A fal

1982-ben a spanyolországi Ponferrado városában lebontottak egy régi házat. A több mint száz éves falakat eltakarító munkások a történelmi városnegyed épségére való tekintettel nem alkalmaztak robbantást, hanem felülről lefelé haladva téglasoronként bontották le a vastag falakat. Az egyik szinten váratlanul egy emberi koponyával néztek farkasszemet. Megdöbbenve bontották tovább a falat, mert gyanították, hogy a koponya alatt egy egész csontváz rejtőzik a falban. Közben a munkavezető bűntényre gyanakodva értesítette a rendőrséget. Az eset különlegességére való tekintettel bűnügyi szakértőket is hívtak a helyszínre, és az ő jelenlétükben folytatták a bontást. A munka előrehaladtával mind döbbenetesebb látvány tárult a jelenlevők szeme elé. A falban egy 20-25 éves férfi csontvázát találták, meglehetősen szokatlan formában. A gyanút, hogy az építők annak idején egy halottat falaztak be, kénytelenek voltak elvetni. Ugyanis a téglák között nem találtak emberi test befogadására alkalmas üreget. A fal és a csontváz szerves egységet alkotott. A szakértők szerint a fiatalember kb. 70 évvel ezelőtt került a falba, de hogyan? Hiszen a bordái között, a valamikori testében is téglák voltak. Az egyik bordacsontja és a bal alkarja pedig egyenesen benne volt egy-egy téglában. A ház építési idejéből arra következtettek, hogy a fal már rég ott állt, amikor egy ember valamilyen általuk ismeretlen módon belekerült. Úgy nézett ki, mintha át akart volna sétálni rajta, de nem tudott kijönni belőle, így az építmény foglya maradt. Feltehető azonnal életét vesztette.

Aki olvasta H. G. Wells: Faljáró című novelláját, talán azonosíthatja a főszereplőt.

http://osero.hu/erdekes.htm

- nú págágyi -

Amikor már zúg a fejed a sok csicsergéstől:

- "magánügy" 6/14 -

"Tudnál könyvet írni, hogy ne kelljen veled beszélgetnem? "

Dr. House megy,és épp az a rész, amikor Wilson, Chase és House kitalálják (persze Wilson nyomására), hogy elmennek gyorsrandizni. Némi fejösszedugás után rájönnek, hogy Chase az egyedüli ún. "szőke királyfi" fejű egyén közülük, így adódik is a fogadás arról, hogy ha Chase ütődött, bunkó és nem bevallott orvosként is mutatkozik be, akkor is ő kell a nőknek, és lám a végén az érdeklődő női cetlik aránya ilyentén alakul:
House 1db,
Wilson 2 db
Chase 1 köteg (+ nekem is ő tetszik a legjobban ..... .. a szerk. :)

Tehát ha valaki jól néz ki, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a blogírás célcsoportjának éppen őt/ket kérik fel tesztelni.


Miért is jó az, hogy van internet?

Miért érezheted magad egy idő után függőnek, ha épp döglődik a szolgáltató, ha éppen olyan helyen vagy, ahol aztán még térerő sem igazán van - főleg ha köd, hó van, vagy esik az eső is :)

Miért nem érzed magad soha egyedül az interneten, és miért van időnként olyan, hogy azzal igen, akivel nap mint nap találkozol, vagy akár együtt élsz?

Miért jó az, ha teljesen idegenek hozzáfűznek megjegyzést ahhoz, ami neked éppen fontos?
mert láthatod magad kicsit kívülről? és ebből jön az, hogy:
Miért hiszed azt, hogy ha valakivel együtt vagy, akkor az "beléd lát valamit", ami lehet nem is te vagy?

Miért jobb kiírni magadból az élményeket, mint elmesélni őket? Miért érzed azt, hogy az élőbeszédben, vagy a telefonon nem hallgatnak végig? (a matáv percdíjait még csak nem is mondom :))

Kell(ene) minden embernek pszichológus?
de akkor miért van az, hogy minden ember inkább maga szeretné megismerni a lelki bajait, mintsem kicsit is olyan lenni, ahogyan azt a pszichológusa egy alkalom után egy leletben lediagnosztizálja?
igaza volt Siegmund Freudnak, aki már megmondta, hogy a "kockázatok és mellékhatások elkerülésére használja a pszichológusát"?

Mi a blog? és kik írják?
az unciklopédián ezt írják:
"A blog egy internetes naplóféleség, amelynek segítségével a világ bármely részén élő érdektelen emberek érdektelen gondolataikat és életük érdektelen történéseit osztják meg egymással abból a célból, hogy önmagukat előtt saját nem létező népszerűségükkel és fontosságukkal tetszeleghessenek. A blog a közönséggel nem rendelkező egyszemélyes sztárocskák ugródeszkája."

Hát nekem elsőre az ugrik be, amit 1x egy nagyon kedves írótól hallottam: "akik sokat olvasnak, azok előbb - utóbb írni is akarnak .. "

vagy:

"Számomra ha olvasom mutatja a személyiséged egyik oldalát, de csak azért mert ismerlek élőben is, így találok kapcsolódási pontokat a blog és a létrehozója között. Ha olyan téma van fenn, amire kíváncsi vagyok hogy mi lehet a véleményed róla, akkor a blog még jó is, mert viszonylag rendezet gondolatmenetet tudok levenni róla, anélkül, hogy bárki berohanna és beleszólna. De ha teljesen idegen lennék, akkor nem biztos hogy

1. ezekben a témákban (pd. Dr.Haus) nem olyan közösségi oldalt néznék meg ahol többen meglengethetik a gondolataikat mivel alapvetően témára keresnék

2. a gondolatmenetet társítani tudnám egy személyiséggel, ami sokkal kevésbé furcsává teszi, mivel ismerem már a szokott szófordulatokat, és megfelelően hangsúlyozni tudom amit virtuálisan mondasz

Vagyis blogot olyan ismerősök számára írsz valójában (tudod vagy nem) akik felületesen ismernek, és esetleg szeretnének jobban megismerni. Ez kétélű fegyver. Ha személyes véleményeden kívül sok intim témát teszel fel, az nem jó, mivel célcsoportodat zavarja, ha túlságosan közelről kénytelen megismerni. Azon kívül közös élményeidet örökítheted meg ismerőseiddel, (lásd: háziorvosod) akiket ezek az élmények érdekelni fognak, mivel részt vettek benne és a visszajelzés általában mindenkit érdekel. Szóval: a blog inkább felületes ismerősöket hozhat közelebb. Erre jó, egyébként meg akik számára érdektelen vagy azok meg sem találnak."

Még jó, hogy nem vagyunk egyformák, az arc is félrevezethet. Persze nincs jobb mint belenézni valaki szemébe, ami aztán ki tudja milyenné változik át a megismerés után.
Nézhetünk sokáig egy arcot, ami meg is szépülhet egy idő után, de ha megbánt, ha irritál, vagy, ha csalódunk benne?

A blogolásban ilyen nincs. Ismeretlenek a hozzászólók, és 1-1 ritka kivétel nélkül, nem is kell találkoznunk egymással, és így aztán bátrabban kiteregethetsz magadról bármit egy blogban, ha pl. az unciklopédia bejegyzését megfogalmazókat, a környezetünkben élőket, vagy a pszichológusokat, annyira nem is érdekli is ...

Mégis vannak olyan dolgok, amiket a legelvetemültebb, legfüggőbb blogírók sem írnak bele a blogukba, mert az tabu. Vagy titok, ami nem tartozik senkire.
ha már Dr. House-al kezdtem, vele is zárom:

"Titkokra szükség van. Biztonságérzetet nyújtanak. Már ha nem ölnek meg."

- utazni jó (?) -

Az ember olcsóbban utazik az űrbe, mint a metrón.

A hírt elsőként a BBC jelentette be: Dennis Tito űrturista 14 millió fontos viteldíjával számolva míg a londoni metróhálózaton 8,04 fontért tehetünk meg egy mérföldet, addig ugyanez a táv űrrepülővel 5,61 fontba kerül.

De mi, magyarok is elkezdhetünk aggódni. Még nem kell pánikszerűen kutatni olcsó, használt űrsikló után, de nálunk is közelítenek egymáshoz a tarifák: egy vonaljegyért 320 forintot fizetünk, egy luxusűrsiklóval 300 forintos kilométerenkénti áron jutnánk az űrbe, ráadásul utóbbi gyorsabb.

És ez az arány csak romlani fog a következő időkben, hiszen, amíg a tömegközlekedés folyamatosan drágul, az űrtúrák ára egyre csökken.
http://www.borsonline.hu/news.php?op&hid=29783

és ami még idekívánkozik - bár kétszeri nekifutásnak sem sikerült a könyvet elolvasni (nekem sem:):


"Azt álmodta, hogy a New York- Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert 7 perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki.
Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! ...

Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt. "

- balatontérkép -

egy ilyen hűtőmágnesért még vissza kéne menni ...

- a vízparton voltam a Balatonnál -

Vannak pillanatok, melyeket csak a tó + némi fa tehet felejtetetlenné - pl. a ház a tónál :)






vagy a fa a házban:





Van olyan, akinek nem volt még balatoni élménye? :)
Kezdve az úttörőtáborozásoktól: Balatonmáriafürdővel, Zánkával, vagy ... na jó Sikonda az nem az :)
Folytatva a Coke Clubbal, vagy a siófoki kórházzal :)



no és a látnivalók sora:
-a kőröshegyi viadukt,
-a tihanyi apátság,
-a rév,
- a vitorlás és egyéb hajók, és a vicces/uncsi elnevezéseik,
-a Balaton nap mint nap megújuló arca - ez utóbbit egy pincértől hallottuk, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nap mint nap oda jár be dolgozni -> :)



Na és az üdülők: a munkahelyi, a szerencsésebbeknek a saját...
A saját dologban nem tudok érdemileg nyilatkozni, így írok kicsit a munkahelyiről.




Életemben először 2 éve keveredtem a meghívottak közé és azóta tart a folyamatos balatoni láz, ami köszönhető elsősorban annak, aki meghívott :), annak aki levitt :), a balatoni hangulatnak, a réges-régen feledésbe merült táborozós filingnek, és persze a annak a bizonyos plusznak, amit a férfiak sem tudnak megmagyarázni egy-egy (női szemszögből semmi extra) női példány láttán .. :)





és akkor

AKKOR:.................................................................... & MOST:

kellene egy ház a tónál :)

- nyári zápor -

+ felhőszakadás 13:09kor .. még éppen beértem az ajtón ....

- használd az agyadat :) -

(ha nem látod, hogy forogna:
Mentsd le a bal oldali képet, és nyisd meg egy olyan képnézegetővel, ami tudja a gif-et mozgóban láttatni.)

Nézd a képet.

Ha a csajszit az óra járásával megegyező irányba látod forogni, akkor a jobb agyféltekédet használod. Ha az óra járásával ellentétes irányba látod forogni, akkor a bal agyféltekédet használod. Néhány ember képes arra, hogy mindkét irányt felismerje, de a legtöbben csak egyféleképpen tudják nézni. Lássuk, hogy képes vagy-e megfordítani a forgás irányt, váltogatva az agyféltekéid között.

MINDKÉT IRÁNY LEHETSÉGES!

Ez a prezentáció azt mutatja be, hogy az agy két különböző fele különböző gondolkodásmódért felelős.

Különbségek:

Bal agyfélteke:

Logikus
Következetes
Racionális
Analitikus
Objektív
Részletekre koncentráló

Jobb agyfélteke:

Véletlenszerű
Intuitív
Holisztikus
Összefoglaló gondolkodásmód
Szubjektív
Egészre koncentráló

A legtöbb személy valamelyik fajta gondolkodásmódot előnyben részesíti a kettő közül. Néhányan közülünk azonban képesek egyenlő módon használni mindkét agyféltekéjüket. Általánosságban az mondható el, hogy az iskolában jobbára a bal agyféltekés gondolkodásmód a jellemző, míg a jobb agyféltekés aktivitás háttérbe szorul. A bal agyféltekés, relatív tantárgyak a logikus gondolkodásra, analízisre és pontosságra fókuszálnak. A jobb agyféltekés tantárgyak, a másik véglet, az esztétikára, érzésekre, és kreativitásra összpontosítanak.

és ezt csak azért, mert ezt (is) kaptam, és hogy legyen megjegyzés is:
" Annyi kimaradt ha jól emlékszem a felsorolásnál de minjá megnézem :D hogy a művészi"hajlam,képi meglátás,kéz ügyesség,koordináció,meg miegymás is a jobb agyféltekben van :)

Értve ez úgy hogy akinél a jobb az erősebb vagy domináns,azok tehetségesebbek.Mint pl az összes bal kezes :) ugye mert a jobb oldal viszi a balt s fordítva.

Volt is erről anno egy műsor hogy akik balesetben fél oldali agykárosodást szenvedtek s a jobb vette át az irányító szerepet,azok hirtelen el kezdtek iszonyat komoly képeket festeni,zenét írni,s szobrokat meg minden egyebet készíteni,úgy hogy előtt pl egy egyenes vonalat nem tudott húzni :)

"

- die vouchka -

Hazafelé láttam egy plakátrészletet (mert közben jött a metró), de ami megmaradt:

egy náciruhás pasi vágta magát a képen heilhitlerbe, és mondja, hogy "die vouchka"

:)

Utánaolvastam, és lám mit találtam róla:
A formátum:

"Végigénekeljük ugyan a darabot, Önök azonban mégsem operát látnak, hanem színházat színészekkel, akiknek nincs olyan szép hangjuk, mint az operaénekeseknek, viszont nagyon lassan és nehézkesen mozognak. Ezzel a munkánkkal, egy (talán) szerencsésebb korban született generáció nevében szeretnénk megemlékezni egy hozzánk hasonlóan szebb jövőben bízó, tragikus sorsú nemzedékről. "

Az év:
1942
Emiatt borongós, szomorú, álmos a darab, a mozdulatlan, feketébe öltözött, irreálisan magas alakok országukat siratják-gyászolják a színpadon...

Pintér viszonyulását e korhoz nem a cinikus, pökhendi, kívülálló, értelmiségi outsiderattitűd határozza meg, hanem a belülről szemlélő, a kor által (meg)érintett, olykor egyenesen együttérző vagy a rideg nézőpontú krónikás magatartás.

A történet:
a Nyolcadik Kinizsi Pál kerékpáros lövészezred éppen felettesére várakozik, hogy megtudja: kivezénylik-e a frontra. Egy százados felképel egy munkaszolgálatos zsidót, mert az rosszkor jelentette be a felettes érkezését, majd kideríti egyik hadnagyáról, hogy az is zsidó, és munkaszolgálatra akarja küldeni.
Az ezredet a frontra küldik, de mielőtt elutazna, kötelező részt vennie az ezredes Gizella-bálján. A bálon az ezredes morfinista lánya túladagolásban meghal, az ezredes meg bejelenti: főbe löveti azt, akitől a lány a morfiumot kapta.
A leleplezett származású zsidó hadnagy magára vállalja a tettet, hogy magyar katonaként haljon meg.
Az orosz fronton a százados egy partizánnőben felismerni véli hadnagyát, és szerelmes lesz bele.
A történet azzal ér véget, hogy a "vörös szörny" áttöri a frontvonalat.

Mindez egyetlen prózai sor nélkül, zenében elbeszélve.
Az események szimultán mesélési technikával, a jelenetek egymásba csúsztatva bontakoznak ki, a színpadon olykor három-négy cselekményszál is bonyolódik egyszerre.

A humor:
Az egyik fő humorforrás, amikor Pintér a közismert nótának új szöveget ír: ezeken nevetni kell, de úgy, hogy az emberben megfagy a vér. Például mindjárt az előadás elején a Meseautó slágere antiszemita szöveggel hangzik el - nevetségesen vérfagyasztó.
Máskor a darab dramaturgiája "hozza helyzetbe" az eredeti szöveggel énekelt dalokat, amelyek így nem öncélú, atmoszférateremtő vagy illusztratív dekorációk, hanem maguk alkotják a darabot. A Horthy Miklós katonája vagyok, Nincs kegyelem vagy a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dalok szorosan kötődnek egy-egy drámai helyzethez, az "Andere Welt" refrénű német nótát pedig két morfinista énekli.

A színek:
A Gyévuska fekete-fehér színei és azok árnyalatai (még a nemzeti és náci zászlók is szürkések) azt a benyomást keltik, mintha korabeli filmhíradót néznénk.
A díszlet néhány széles fehér lépcsőfokból és egy hatalmas fekete, faragott csillárból áll .
A fehér háttérfóliára a láthatatlan katonasapkás karmester árnyéka vetül; az ő egyszerre valóságos és irreális figurája nyitja-zárja az előadást.
A különböző rangú, egyszerű fekete ruhájú katonák magas - talán rangjukhoz méltóan különböző magasságú - koturnusokat viselnek. Alakjuk megnyúlik, szürreálissá válik. Mivel magasított cipőikben csak lassan, szertartásosan tudnak mozogni, ez határozza meg az előadás mozgásvilágát.
A figurák arca kivétel nélkül festett, a katonáké fehérre meszelt, a katonafeleségekén pedig mintha a sírástól kenődött volna szét a smink - ez is a sorsukat jelzi. Megjegyzem, hogy maszkot, ezt a magyar színpadokon kiveszőben lévő teátrális eszközt, ma már lassan csak ott alkalmazzák, ahol nincs realista-pszichologizáló színjátszás.

Az alakok legelrajzoltabbika a fehér arcú, fehér hajú, már-már szoborszerű német hadvezér (Pintér Béla), aki igen magas koturnuson, hatalmas, fényes köpenyben és óriás tányérsapkában érkezik, kabátjának szárnyai mereven szétállnak, mintha valami szélfútta állókép lenne. Az előadás egyetlen színét, a vöröst, keleti maszkos, mongol arcú, vörös kabátos, irreálisan magas figurák viselik, akik "vörös veszélyként" terítik be majd a színpadot.
A szereplők ikonográfiája egybeolvasztja a hajdani sárga veszély, a mongol-tatár invázió és a vörösszovjet jelképeit. E hatalmas figurákhoz képest Heincz piciny, szürke, egérszerű emberi lény, az egyetlen "szimbolikus" zsidó, akit (jel)meztelenül lőnek majd főbe.

Az esemény:

A korábbi Pintér-munkákban mindig volt egy-egy kiadós lagzi vagy buli, ahol zabolátlanul elszabadulhatott a tánc. Most egy procc, mindenki által utált Gizella-bál van, ahol természetellenes, egyszínű lények kimérten keringőznek. Szertartásszínház lenne ez, legalábbis ami a látványt és a mozgást illeti, ha nem ellenpontozná a szöveg/zene. Pintér nemcsak a formára talál rá, de egy olyan szikár, már-már aszketikus és pontos teatralitásra is, egységes látványra és mozgásra, amely korábbi munkáira nem volt jellemző; ...

Ami nem:
Pintér nem Spiró(!) és nem Szokolay - s ez nem minősítés, hanem módszer és cél kérdése. Színháznak is többféleképp lehet írni, vannak például "egyszeri használatra" készült darabok. A Pintér-Darvas-művek (akárcsak a Mohácsi János-, Bodó Viktor-, Mezei Kinga-, Barabás Olga-félék) konkrét társulat és előadás számára készülnek. Ez a munkamódszer a független színházak sajátja (noha a példa sántít, hiszen Mohácsi nem sorolható közéjük, és mások is a határán vannak). S mert előadást írnak és nem darabot, az előadás jó, és nem a darab. Pintér is jobb rendezőnek, mint drámaírónak, pontosabban: rendező és színész ő, nem drámaíró. Az ő figurái, egyéni replikái jobban megélnek, mint a helyzetei. Legkevésbé a történet szokott sikerülni, de nem is történetmesélő színház az övé.
Hiábavaló tehát számon kérni, hogy miért nem íratja meg íróval-drámaíróval a szövegeit, ez tőle idegen eljárás lenne -> ennek a szerzői színháznak éppen az a lényege, hogy egyazon személy hozza létre a szöveget és az előadást. Nincs külön darab, rendező, társulat. Ha nem is a kollektív improvizáció módszerével dolgoznak, eljárásuk nyitott: a társulat is beleszólhat a szerepek, helyzetek alakításába.
Pintér maga a szöveg, a színház és a színész. Ha valaha drámaírót szerződtet - nem tudom, megteszi-e, és azt sem tudom, hogy ez jót tenne-e neki vagy sem -, akkor sem egy "megírt" darabot rendezne, legfeljebb együtt írna valakivel. Hiszen Pintér Béla Társulatának előadásait a névadó alkotói-művészi személyisége határozza meg, az efféle "egy akarat" színháza, amelynek alapgondolatát, vezérfonalát, formáját egyetlen művészi elképzelés szüli. A végeredmény felől nézve ez "szabad" módszernek tűnne, de mégsem az. Pintért lehet arra ösztönözni, hogy írjon jobb szövegeket, de nem hiszem, hogy azt kellene neki üzenni a kritikusi páholyból, hogy váltsa le munkamódszerét.

A helyszín:
Ha a Gyévuska profi színházban született volna (abszurd ötlet), nem lenne benne koturnus és maszk, irredenta dal és Karády, férfi-nő szerepcsere és recitativóban kurvaanyázás; egyáltalán: e sajátos, szertartásos teatralitás, nyers humor, a téttel bíró történelmi korszak, ezek a groteszk figurák, s mindezek szabálytalan és váratlan elegye csak itt, a független térfélen lehetséges. VAN tehát ilyen színház IS. És jó, hogy van.

A folyamat:
Nem hibátlan mű a Gyévuska: az előadás kétharmada lineárisan bontja ki a cselekményt, az utolsó harmad - a "front", illetve az orosz réteg - erőtlen, kevéssé kidolgozott, a történetek elnagyoltak, nincsenek szituációk, az orosz dalok nem kerülnek helyzetbe, dekoratív célokat szolgálnak. A két orosz gyévuska is csupán díszítőelem, nem szerep; Tatjana Stol és a magyar százados viszonyának nincs igazi tétje.

A magasban bicikliző halott katona Pintérhez méltatlan klisé; bár Pintér nagy kliséművész, és mindig tudatosítja kliséit, ezúttal valahogy nem tette. A vörös maszkos alakok lassú invázióját - pontos képzavar - értjük.
Hiszem, hogy lehetne jobban előadni, elsősorban a dalokat, de ennek a darabos játékstílusnak és színészetnek, az efféle szerzői daraboknak és az egésznek létjogosultsága van. Kell lennie ilyen színháznak, ilyen színjátszásnak, ilyen stílusnak. Mint ahogy van is: Pintér Béla Társulatnak hívják.
http://www.pbest.hu/gyevuska/kritika_Tompa.html

lehet meg kellene nézni ? - bár nem Spiró ....

- BGyK hősei -

munkahelyi csendélet ....

az elrendezésért köszönet Zitának :)