Jó, jó, tudom... 16-ról volt szó ...
Nagy lelkesedéssel bele is vágtunk a versenyre kiírt kör elejébe (bejárás) és akkor igazából kicsit letörtem, amikor gyalog is alig sikerült felvánszorognom az első szurdik tetejére (Csacska)... aztán a lefele út is igen cseles volt... mentünk vagy 1,5 órát és eljutottunk vagy 6 km-ig! Hát mit mondjak, teljesen letörtem :).
Azért a kilátót megfutottam persze ebéd előtti levezetésnek, de az időm ott is iszonyat rossz lett (pedig ott futottam) és vihar is jött nagy dérrel-durral, így inkább visszajöttem.
Azért a kilátót megfutottam persze ebéd előtti levezetésnek, de az időm ott is iszonyat rossz lett (pedig ott futottam) és vihar is jött nagy dérrel-durral, így inkább visszajöttem.
Tegnap este tésztaparti volt, amin gondoltam majd jól kikérdezem a nagyokat, hogy milyenek azok az általam még csak be sem járt részek, amiknél még utcanév sem volt sehol és ami 13 km-től egészen 19 km-ig tartott.
Nem mondtak túl jókat... Hogy van egy Cinka tető, ami nagyon gáz, mert irtó meredek felfele. Aztán lesz egy Porkoláb völgy, ami meg nagyon meredeken megy lefele ... hát beijedtem. Megint :).
Megettem az adag tésztámat és itthon aztán minden jött egyszerre... hogy szombatra a köpönyeg 24 mm esőt ír pont délutánra... hogy Orfűn akkora jég volt, hogy megmaradt az úton (teljesen fehér volt az országút is :( )... hogy végülis a 8 km-ért is jár az érem és talán meg sem ázom sem - vagy inkább kevesebb ideig, mint 16 km-en, amit ha optimistán nézem, akkor is min. 2,5 óra lenne így a hegyek-völgyek között gyalogosan... Aztán éjjel össze-vissza álmodtam minden marhaságot, a hasam is megfájdult, jött a döntés: gyáva cenk leszek :/
Délelőtt bementem átvenni a rajtcsomagot, és mondtam, hogy módosítanék távot. Miért? Mert eső lesz. Visszakérdeztek, hogy tényleg? lesz?:), meg, hogy nem tudom milyen az a Cinka dűlő, de jókat még nem mondtak róla -> aztán mondták, hogy még soha nem voltak ott, de nem is szándékoznak odamenni - futva meg pláne nem :D
Itt aztán a futásom sorsa megpecsételődött :)
Viszont lett jó dolog: mert kicsit futottam, Zsül felajánlotta, hogy jön velem bringakíséretnek :D (szerintem 16-nál nem tudott volna jönni és persze így is necces lett nagyon ... de ezt ugye tudta a fene .... )
A rajtnál nagyon sokan voltunk, álltam a karámban, mint a birkák :) bemelegíteni esélyem sem volt, nehogy orrbavágjak valakit. Megpróbáltam az elejére helyezkedni, hogy legalább annyira azért ne nézzek ki a jó kis zöld rajtszámommal lúzernek, hogy még utolsónak is futok be.
A rajtnál nagyon sokan voltunk, álltam a karámban, mint a birkák :) bemelegíteni esélyem sem volt, nehogy orrbavágjak valakit. Megpróbáltam az elejére helyezkedni, hogy legalább annyira azért ne nézzek ki a jó kis zöld rajtszámommal lúzernek, hogy még utolsónak is futok be.
Az út nagyon keskeny volt, vagy nem találtam a helyem, mert zavart a sok könyöklős ... (hazafele megbeszéltük Zsüllel, hogy biztos sok volt idén a pesti - tavaly valahogy nem tűnt ennyire tolakodósnak a mezőny, pedig akkor még előrébb voltam :))
Ráadásul az első icipici kis dombocskánál elakadt a lélegzet, ami azért durvának tűnt még nekem is :). Aztán lehagyott Peti azzal, hogy ezt aztán jól meg fogom bánni - innentől nem mertem senkinek sem a szemébe nézni :)
Ráadásul az első icipici kis dombocskánál elakadt a lélegzet, ami azért durvának tűnt még nekem is :). Aztán lehagyott Peti azzal, hogy ezt aztán jól meg fogom bánni - innentől nem mertem senkinek sem a szemébe nézni :)
Na de elértünk a 4 km-hez -> itt tudtuk, hogy akció lesz. Jött is kis emelkedő és már-már ott tartottam, hogy ha nem könyökölnének az oldalamba, szerintem elszutyorogva fel is tudnék akár kocogni, amikor!!! beindult a hegy szindróma: elfogyott a levegő, izzadtam, mint a lovak, vörös virslire hajazó fejjel ziháltam mint Bridget Jones a félperces spinning után....
Szegény Zsül sem tudott a kockaköveken azért felfele bringázni így ő meg ráadásul még tolta is.... és ez így ment 2 km-en keresztül .... aztán jött levezetésnek még kb. 1 km meredeken lefele a kb. félméteres átmérős, vizes termésköveken...
hát .... meg kell mondjam a kicsik is kaptak ízelítőt a szívatásból azért :)
Az utolsó km annyira üdítő volt a sima aszfalttal, hogy Zsül megint megkapta a szurkolóktól, hogy hajrá biciklis! én meg többszöri figyelmeztetés után (Ne arra Te!!!) sikeresen beértem a célba. :)
Megkaptam az érmem, és a közben rázendítő, zuhogó esőben elporoszkáltunk hazafele ..
Útközben kibeszéltük, hogy most hol lennék, ha azt futnám, amire jelentkeztem és nem sok jóra jutottunk :)
Na de a lényeg: megvan az érem :)
és tényleg legalább a terepet csak meg kéne nézni, mielőtt jelentkezem bármire is :)
és közben kopog az eső az ablakon ..... ha most érnék be a célba, ez már a második átázásom lenne ma ...
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése