- WizzAir Félmaraton, 2015 -

2015. szeptember 13-án lefutottam életem második félmaratonját, amitől nagyon féltem :).

Az első félmaraton amolyan próbálkozós volt - vagy 40 fokban :), ráadásul már akkor láttam a nevezési oldalon, hogy ezen a szeptemberi WizzAiren a határtempó (ami felett jön a záróbusz) 7:10. 

Az első félmaratonom 2 óra 38 perc körül sikerült, ami azért több, mint a 7:10-es tempó :). 

Nem vagyok futó alkat, fiatal sem és még a testtartásom sem a legjobb. Egyáltalán nem volt evidens, hogy símán menni fog.

A verseny előtti napi tésztapartit nagyon betartottam - 2x is ettem a spagettiből. Igyekeztem nagyon sokat aludni, nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt enni és még halas dolgokat is vettem párszor a Nordsee-ben :). 

Aztán olvastam azt is, hogy a sportpszichológusok szerint két fizikailag teljesen egyformán felkészült futó közül az teljesít jobban, aki el is hiszi magáról, hogy menni fog. (vagy 2 napig mantráztam, hogy enyém lesz az érem, mi is az a záróbusz? :D).

Eljött a reggel és a kinti hőmérséklet 12 fok volt.

Az volt a szerencsém, hogy Zsül nem hozott magával vastag ruhát, így nagyon gyorsan megszavaztuk, hogy autóval megyünk. 

Köröztünk is pár kört, de persze egyetlen egy szabad parkolóhely sem volt a rajt közelében, így aztán kiszálltam és beálltam a lányok mögé a sminkbe :). Rendesen felizgattam magam, hogy odaérjek a zónába, mielőtt még bezárják, így akkorára sikerült duzzasztani az adrenalint, hogy mire oda értem, úgy topogtam a zónában mint a nagyok :D

Persze a Szpíker most is adta a hangulatot - külön kiemelte, hogy a rajthoz végre normális csontozatú és kinézetű futók jönnek (a szakaszos rajt miatt zónás indulás volt - én a 4-es zónából indultam), nem azok a nagyon vékony, nagyon magasak, akik már elfutottak :D - kicsit röhögnöm kellett, hogy lekövéreztek :D   

9:09 -kor hagytam el a rajtkaput :). 

Az első kilométernél nagyon izgultam. Emlékeztem, hogy az edző nagyon mondta, hogy figyeljek, hogy el ne fussam az elejét a tömeggel, így próbáltam nagyon odafigyelni, hogy nehogy baj legyen. Persze a második kilométernél már mindent elfelejtettem és nézelődtem, futottam és csodálkoztam, hogy mindenhol tud folyni a víz rólam. De nem volt az a nagy, durva fáradtság, mint eddig ha magasan kezdtem. Utólag, amikor megnéztük, láttuk, hogy a 2.km-től egészen a 6-ig nagyon durván jó volt a tempóm. :). 

A 6 km a Szabadság híd volt - aminél kicsit elcsúsztam az idővel:). Életem első átfutása volt a szép ződ hídon (imádom ezt a hídat) és minden percét ki akartam élvezni :D. Vigyorogtam, néztem a hídat és persze lassultam is, de nem érdekelt :). 

Aztán jött a rakpart, ahol már azért a nap is sütötte a sötét sapkám, frissítés is volt és valahogy összetömörültünk - előtte valahogy nem éreztem ennyire, hogy sokan vannak körülöttem, de itt mindenkit kerülgetni kellett. Nagyon sok volt a sétáló futó. De megláttam a Lánchídat és nagyon reménykedtem benne, hogy Zsül is ott lesz.
Annyira elmerengtem, hogy úgy kiabált rám, hogy: " hajrá Anett!!! ":D 

Nem kértem vizet, mert rögtön jött a frissítő pont, de megbeszéltük, hogy a hídon még ott lesz, amíg én frissítek és megteszem a felvezetős kört. Ott is volt, és előrefutott, hogy le tudjon a hídon is fényképezni. Ott azért már rákiabáltam, hogy vihetné magával a rajtszámom is, mert sokkal gyorsabban futott mint én :D

Nagyon feldobott és pont jókor volt Zsül, pont jó helyen :)

Majd jött az újpesti rakpart, ami valahogy nem is hiányzott sem és jól sem esett. Az ottani frissítésnél túl sokat ittam 2 pohár vizet is, meg a gatorade-et, ami miatt nekiállt szúrni a bal oldalam és eléggé lelassultam.
Ez már a 14 km-nél volt, aztán alig botorkáltam pár lépést, és megláttam a 15 km-es táblát egy ERSTE felirattal. Meg is beszélték a hátam mögött a többiek, hogy biztos a VIP-es ERSTE-s futóknak itt már a 15 km- jön, de persze a többieknek még futni kell 1 km-t Újpest felé..... Itt kicsit elszomorodtam..... 

Végig azon járt az eszem, hogy kell az az érem, kell a félmaraton mániához és hogy fejben dől el. Így azért nem annyira voltam letörve, hogy feladjam, futottam tovább, csak persze éreztem, hogy lassulok.
Ekkor megint felbukkant Zsül (megint a legjobbkor :)), mondta, hogy icipicivel futnak előttem a 2 óra 15 perces iramfutók és ezek után még a Nyugati téri meredek felüljárót is végig tudtam futni :).

Aztán a Westendnél megint jött frissítő és itt már figyeltem, hogy ne vigyek semmit túlzásba. Jött a Lehel utca (ennél hosszabb utcát még életemben nem futottam le :D) és még egy frissítő !!!!! A frissítők irtó jó helyen voltak és tökéletesen elég is volt. 

Az utolsó kilométer volt a legdurvább, de eldöntöttem, hogy innen már akár négykézláb is befutok :)

2:29 volt amikor átfutottam a célon. A bruttó időm 2 óra 20 perc lett. 

A záróbusz elvileg 2 óra 30 perctől vette fel az embereket, de még elég sok befutót (besétálót) láttam, amikor már a befutóérmem is megkaptam, a  rajtcsomagom is felvettem, nyújtottam is, és még Zsüllel fényképeztünk is.

Irtó boldog voltam és Zsül még egy nagyon jó kis Hősök- terés képet is csinált rólam, ami eddig még a 2 db Coca- cola testébresztő alatt a hivatalos fotósoknak sem sikerült :)

A zebrán átsétálás közben az egyik álló autóból kikiabáltak, hogy gratulálnak a 30-ik helyezésemhez :) (biztos megcsillant a 30-as érmen a fény) és kicsit még le is döbbentem, hogy azért a múlt heti Vizit Szekszárdon azért a "negyedik" helyemhez gratuláltak azért.... Aztán Zsül megvigasztalt, hogy ott igaz negyedik lettem, de a max. 150 jelentkezőből, itt meg ugye azért a 30-ik nem rossz a min. 8000-ből :D 
(a hivatalos eredménylista: http://www.futanet.hu/versenyeredmeny.php?versenyeredmeny%5Bmethod%5D=keres - 2512 :))