2015. szeptember 20., vasárnap

- after parti :) -

A WizzAir félmaraton után annyira sikerült feldobódni, hogy nem is hagyhattuk abba a napot: bementünk egy körre a városba. 
Zsül legeslegelső meglepetése egy olyan kávéház volt, ahol cicák között lehetett lenni :)
Ahogy beléptünk az ajtón egy kislány elsorolta, hogy mit szabad tenni a cicákkal, mit nem (pl. dobálni, emelgetni :D) és hogy foglaljunk helyet ahol találunk. Nagyon zsúfisan voltunk, hely már a macskák közelében nem volt, így felnéztünk a galériába, ott viszont macska nem volt egy szál sem :)
A hely amúgy tetszett - tetszett az egész ötlet, hogy van ilyen, hogy macskasimogatós kávézó, a berendezés, a dekoráció, a falra rajzolt modernre vett macskák (semmi csiricsáré túlzás), csak azért úgy üldögélni egy asztalnál, hogy még süti sincs a kávéhoz.... kicsit uncsi lett volna ...
Nem is bírtam sokáig, inkább lementünk. A cicasimogatáshoz sorba kellett állni, nagyon sokan fényképezték a cicákat, meg etették őket, így inkább megszavaztuk, hogy majd máskor maradunk és tovább mentünk a Gozsdu udvarba :)
Zsül az osztálytalálkozóján már bejárta a helyet és annyit nyaggattam érte, hogy szeretném én is látni, hogy elvitt. Hirtelen ötlettől vezérelve (biztos utána meg is bánta :D), azt mondta, hogy még kérhetek bármit is, ami megtetszik, (censored by Zsül :)) nekiálltunk erősen keresni valami macskást, ami mindig kéznél van (megmaradt ez a macskás kávézó rendesen azért az agyamban, akkor is, ha nem tudtam annyit simogatni, amennyit szerettem volna.)
Kétszer is keresztül mentünk az átjárón, mire a legeslegelején (ahonnan indultunk) rátaláltam az igazira. Volt gyűrűben, fülbevalóban és annyira édesen antiknak nézett ki, hogy Zsül el sem hitte, hogy macska van rajta :D
Innentől aztán lett emelkedett a hangulatom máma :) Még azt is megkockáztattam, hogy felülök akár az óriáskerékre is, bár azon még kislánykoromban is csak a hányás esete forgott fenn........ :)
Zsül kicsit megsajnált, és felvetette, hogy akkor legyen inkább a Bazilika kilátás. 305! lépcsőfokot kellett megmászni... szerintem nekem a 100adiknál már teljesen vörös volt a fejem (főleg, hogy megláttam, hogy ugyan van lift, de nem használható..... ). Na de a kilátás tényleg mindenért kárpótolt.
Kinéztünk egy teljesen szép templomot (Rózsák tere), megkerestük a rendőrpalotát, aztán megszavaztuk, hogy még mindig nem megyünk haza, hanem keresünk egy sütizőt :). Feltűnt ugyan, hogy vagy kávézni lehet, vagy sütizni, de persze nem adtuk fel, így lett a Cafe Vian.

A hely nagyon tetszett, biztos a már feltuningolt hangulat miatt is, és egy akkora emberes tortaszeletet kaptam, hogy már ránézésre is megbántam, hogy tejeskávét is kértem mellé. A kávét persze laktózmentes tejből kértem, aztán amikor belekóstoltam a francia citromtortámba enyhe sokkot kaptam, mert az aztán volt tejes krémes, és még a teteje is sűrűn meg volt szórva kristálycukorral :)
Zsül francia almatortája fagyival sokkal jobban ízlett. 
Sokáig tartott, míg fel tudtam állni az asztaltól, de a hangulat az megmaradt - legközelebb itt (kizáró!) vagy sütit kérek, vagy kávét :). 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése