Bonyhád felé menet Peti pont kiszámolta, hogy idén voltam már a harmadik alkalommal léhűtő és hogy már lassan ideje lenne azért lefutni a teljes távot :).
Bonyhád - Bátaszék között 24 km-en keresztül rendes aszfalton kanyarog a verseny, a közben azért haladó autók miatt van is figyelmeztetés, hogy csak a jobb oldalon fussunk. Valahogy a jobb oldalon nincsenek is nagyon házikók, így a kutyák sem ugatnak meg - szóval nekem megint csak tetszett :)
Idén is párban futottam azért, de nem Petivel, így sikerült befutni utolsónak, amin meg is lepődtem... még sosem voltam utolsó.
Be is ugrott, hogy Peti az úton azt is mondta, hogy a checklistában az is benne van, hogy győzelmi beszéddel is kell készülni, mert ugye ki tudja... de akkor ez a veszély nem fenyegetett :D
Be is ugrott, hogy Peti az úton azt is mondta, hogy a checklistában az is benne van, hogy győzelmi beszéddel is kell készülni, mert ugye ki tudja... de akkor ez a veszély nem fenyegetett :D
Na de a futás azért jó volt, ahogy apu megjegyezte, hogy amikor már pályán voltam, akkor azért ugye megpróbáltam megelőzni mindenkit akit csak lehetett, igaz, a késői váltásnak köszönhetően csak egyéni indulókat tudtam előzni, na de hátradőltem és hejjááááá.. :)
Az érem nagyon szép, megint, és idén még technikai pólót is adtak, amit aztán az esti szüreti fesztiválra fel is avattam:)
Az esti jó kis szüreti fesztivál is már hagyomány, idén a koncepció a rozé volt és mert Zsül úgy tudta, hogy a rozékirály Szekszárdon Dúzsi - így vettünk egy palack rosé cuvée-t és azzal sétálgattunk fel s alá :)
Persze kicsit megártott, így még a gezemice lángosért is beálltunk sorba, ahol is Zsül eldöntötte, hogy teljesen figyelünk az alakunkra, így szalonnát nem kértünk rá. :)
Nagyon gyorsan elmúlt persze az este, sajnos, így kénytelenek voltunk a már bejáratott úton (a hegyen át) hazabotorkálni.
A sötét ég alján nekiállt erősen villámolni és hogy ne rinyáljak annyit, Zsül elmesélte, hogy amikor a BB24 verseny után beugrottam átöltözni, ahogy beléptem az ajtón, kint nekiállt esni az eső :). Ezen kicsit kinevetgéltük magunkat, aztán ahogy hazaértünk és beléptünk az ajtón, akkora zuhi kerekedett, hogy még az éjjelt sem sikerült rendesen átaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése