Ha díjas elismerést szeretnél kapni, akkor írj náci sztorikat - igen hálás téma, gondoljunk csak a "Sorstalanság"-ra (hm.. az összes Kertész könyv sokkal jobb volt, mint ez), vagy akár az összes filmre, ami Oscart kapott ugyanezért.Nem azért kezdtem el nézni a filmet, mert szeretem az "öreg nő + fiatal öcsi", vagy "öreg bácsi + 12 éves lányka" felállást, de Kate Winsletet (Hanna) valahogy nem tudtam elképzelni gaz csábítónak (és oscar díjra sminkeltesnek sem):)
Aztán elindult a film egy "fiúcskával" (érdekes fordítás), és sok - sok ágyjelenettel sic! (?), amibe vagy bealudhattam, vagy mást csináltam, mert arra figyeltem fel, hogy már tárgyalás van, és hogy kiderült, a nő nem véletlenül olyan vonalas a kalauz ruhájában is: fegyőr volt előtte, kb. 300 zsidó nőre kellett vigyáznia.
Ahogy a tárgyaláson saját maga alatt ásta a gödröt azzal, hogy azt vallotta: nem engedhette ki a rabokat, mert parancsot kaptak, és fejetlenség lett volna, valamin elmerengtem: ha nem nő játszotta volna, hanem egy férfi katona, akkor is elítélték volna azért, mert nem voltak érzései és gépként parancsot teljesített?
Meg azon, amit a másik egyetemi hallgató mondott:
ha az áldozat zsidó nő (aki érdekes módon egyedül túlélte a templomban égést, a legkisebb égési nyomok nélkül és könyvet írt a szenvedéseiről) nem írt volna könyvet... vagy, ha a könyv nem lett volna sikeres Ámerikában? Tudta volna az igazságát kiharcolni utólag?
Ami a hősszerelmes jogászhallgatónkat illeti: csalódott. Eszébe sem jut megmenteni a nőt, sőt - egyenesen szégyelli.
Amikor pedig a többi náci nő egyöntetűen a nőre vall, hogy ő volt a parancsnok, és a likvidálási parancsot is ő írta, döbbenetes volt, ahogy a "fiúcska" előtt világossá vált, hogy a vádlott nem tud olvasni, tehát írni sem. De persze nem szólt. Megmenthette volna a nőt, de nem tette.
Emberi? Túlságosan is emberi?
A történet vége persze könnyzacskós, önsajnálós, és hogy a "fiúcska" jóvá tegye azt, amit szerintem nem is értett igazán, hangoskönyveket küld a nőnek a börtönbe.
Ki volt az ellenszenvesebb (alak)?
- a "kisöcsi", aki csak lefektetni tudta a nőt, de kiállni mellette nem, és annyi tellett a lelkiismeretéből, hogy "hosszú éjszakákat" töltött azzal, hogy könyveket mondjon fel kazettára, és küldjön be a börtönbe;
- a fegyőrnő, aki nem tudott írni, olvasni, az életből is csak annyit értett, hogy a parancsot teljesíteni kötelesség, de önerejéből megtanult olvasni, és felajánlotta az összekuporgatott börtönvagyonát a már Amerikában - milliárdos villában életét "tengető" "szegény" zsidó meghurcoltnak;
- a "meghurcolt áldozat", az Amerikában élő zsidó írónő, aki megmenekült abból az égő templomból, ahonnan más senki- a bíró konkrétan rákérdezett, hogy mindenki bent égett? és - az igen válasz után, hogy akkor vajon ő hogyan menekült meg mégis egyetlen karcolás nélkül, de valahogy sikerült elmismásolni a válaszadást;
- vagy a kolléga fegyőrnők, akik a saját bőrük mentése érdekében minden vádban Hanna-ra vallottak, bár mindenki tudta, hogy még írni sem tud....
A végére átjött, hogy az ember lehet ostoba, vagy inkább naiv, de fel tud nőni, vagy könyvekre állni, és talán könnyebben megérti az élet által adott összefüggéseket, mint az, aki befutottan sikeres "entellektüel".
