- hogyan lehet csalódni egy nőben? -

"Embernek néztem, pedig csak asszony volt"

Ha még ez sem mond semmit, akkor biztos nem az irodalom az elsődleges, ami az emberek gondolataiban előfordul ... merthogy ez Móricz. Meg a főcím is..
A darab pedig az Úri muri.
Apunak nagy kedvence volt, és már akkor sem igazán értettem, hogy miért, amikor elsőre elolvastam - pedig könyvben. Talán idősebb fejjel kezd inkább érthetővé válni (?), hogy nekem miért is nem(?):
1. nem születtem dzsentrinek;
2. bár aput láttam fényképen fehér lovon, és sok- sok mesét is hallottam arról, hogy mekkora volt az ún. családi birtok, valahogy sosem a haszonélvezésről szóltak a mindennapok;
3. nőnek születtem :)

Valószínűleg újra kell olvasni az Úri murit, ám a tegnapi előadás után inkább csúsztatom időben, pedig a terep - igaz első látásra - tetszett. Nagyon is :)
Tetszett a Nemzeti Színház az elnyújtott ellipszises hajó alakjával, az elcsúsztatott szintek, a páholyok is - nyilván, mert a legjobb páholyban ültünk :)
Tetszett az üveglift is, amiből csodaszép kilátás nyílt a - meghosszabbított hajó alakon át - a Dunára, - az üveg és a harmadik emelet hatására - az éjszakai fények még jobban tükröződtek és csillogtak, mint ahogy szabad szemmel kint láthattuk volna.

Aztán - némi várakozás után - beengedtek a páholyba, és elkezdődött a darab ...
Első hallásra lejött, hogy a stílusa: nagyon magyar. Szakhmáry túlnyomórészt valamelyik nő lába között, StohlBuci többnyire ripacsoskodóan színpadközépen, és ami a lényeg: mindenki ordibált (biztos a magyar virtus ... )
és ami még nagyon ... :
ha valaki nem látta nézze meg a szekszésnyújork (női) sorozatnak azt a részét, amikor Szamanta felkarolja SmithJerodot. Merthogy az abszolútvodkás fiú kitalálja, hogy ő mégsem pincér, hanem színész akar lenni, és fellép valahol az isten háta mögötti kis amolyan kamaraszínházban, mint talán farmer?
Ott van ilyen jellegzetes nádasos színtér, szúnyog/légy mintás hegedűszólamokkal és két üldögélő öreggel, akik kb. félóránként mondanak egy mondatot, ilyentén: "A nyár", "Az ifjúságom.", "Az ifjúságom."
Erre SmithJerod balról ki 1 szál kantárosfarmerban, amit aztán ahogy beállt grandtotálba, ledob magáról.
Függöny.
Mielőtt még mindenki odarohanna a darabra: StohlBuci nem dobta le a nadrágot - csak a csizmát azt is két nőbe rúgással :)

Igazából nem tudom, hogy Móricz szerette-e a szereplőit. Bizonyára ő volt a legnagyobb magyar paraszti író, de valahogy ebben a művében mintha 1 igazán pozitív hőst sem láttam volna beleértve a szegény "árta(lma)tlan" szobacicust is, akinek ugyan kilógott a kapanyél a szájából, de persze 1000x nagyobb volt a lexikális tudása minden GlófÚrnál ...
Talán egyedül a zsidó uzsorás.. Vagy azért mert Garas Dezső játszotta, vagy mert ő egyedül nem ordibált és p..csázott, vagy mert neki volt az egyetlen olyan mondata amit megmosolyogtam ( a blogcím). Móricz annak való, aki elég nagy agyban, hogy megértse, és annyira nem (érzi magát) nő (nek) .. (belőlem pl. állandóan kilökődik, mint annó a piercingem :))))
Valamint talán kellene rálátás is a régi időkre.. vagy legalább icipici a felsőbbrendű, és a felettes énből....

Ha pedig egyszercsak besodor az élet egy úriházba, akkor majd vigyázok, hogy azt mondjam: köszönöm nem vagyok fáradt, de leülök :)