- a háziorvosnál -

Az ideális háziorvos:
- odafigyelős, de azért gyorsan kirakós,
- fiatal, vagy legalább gondolkodásügyileg az,
- még most sem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de inkább legyen férfi,
- olyan, akiben meg lehet bízni,
- olyan, akinél azért nem kell 4 óránál tovább ülni a váróteremben- azt hiszem nálam ennyi a max. tűréshatár :)

Na de persze mondom ezt most, hogy annyi háziorvos közül választhatok, amennyit csak el tudok képzelni, és, hogy - rendes beteghez méltón - már a TAJ számomat is kívülről fújom :)

Nem panaszkodom azért az otthonira sem, aki volt: amikor felhívtam még annó (akkor azért annyi szerencsém volt, hogy a régi munkahelyen mindenki ismert mindenkit), hogy azt hiszem megfáztam, és jól beleköhögtem a telefonba, rögtön azt kérdezte, hogy hány napra kérek táppénzt, és oda ne menjek megfertőzni mindenkit :)
Aztán elköltöztem, és aki az aktuális bejelentett lakcímemhez tartozott, az lepattintott úgy, hogy végigültem előtte az 5 órámat, mire sorra kerültem - aztán ültem a másik ajánlott előtt is annyit...

Na de ma -vettem mély levegőt, - és délutánra sikerült bekerülnöm oda, ahova már a felköltözésem pár napjában szerettem volna tartozni. (pechemre nem oda tartoztam lakcímügyileg).
Ami azért meglepett:
- bár elmúltam 30 éves, nem volt elég kinyújtani a nyelvem, le kellett vetkőznöm,
- lett is ennek örömére 140es vérnyomásom :)
- nem voltak vészesek az emberek a váróban,
- és a sor sem tűnt olyan lassan vánszorogósnak (igaz azért protekcióm itt is volt azért )

És most olyan háziorvosom van, akit mindig is szerettem volna :)