Ezt a futóversenyt már idén márciusban kinéztem, sőt odáig merészkedtünk Zsüllel, hogy elmentünk rá szurkolni is :)
Aztán annyira magával ragadott a hangulat, hogy még az éremért is sorban álltam, de persze nem kaptam ám, még a kétszeri sorbanállás után sem :).
Viszont a fiúk annyira meggyőzően futották le a félmaratont, hogy szerintem miattuk mentem el a májusi Borvidék Félmaraton futásra. Ott ugyan csak 6,7 km-re, de azt hiszem az érem átvétel után kicsit kicsúszott, hogy azért jövök jövőre is :)
A nyár valahogy teljesen elment versenyek nélkül - meleg is volt, időnként még a sziget is elég volt, aztán kiírták, hogy BB24 folyt.köv. és hogy szeptember 21. Addig addig motoszkált a fejemben, amíg megfűztem Zsül haverját, hogy volna e kedve váltóban... és, mert Zsül haverjai egytől egyig tökrendik, így esett, hogy kicsit bele sem gondolva, már fent is volt a "Füstőlő Talpak" formáció a rajtlistában a benevezettek között. Kezdődhetett az izgalom. A rákészülés meg valahogy elmaradt: külföldi szabadság, köhögéses, orrfújásos nyavalyák, egyéb idegeskedések a mellékállásban.
Lett is nagy izgalom egészen addig, amíg csak meg nem kaptam a vállveregetős fair play-es váltást, és nyakamba nem zuhant, hogy na akkor hajrá :)
Érdekes, hogy amikor már futottam, akkor gyakorlatilag minden mindegy volt. A túlöltözöttségem (rohadt meleg volt :)), a frissítőponton a félrenyelt viz (vagy 2 percen át köhögtem:)), a szorító mellkaspánt, a fartlekes mylédi állandó beelőzése, aztán rögtön leállása pont az orrom előtt, a kicsit szúrkálódósra sikerült beszólalási kísérletei.
Ami nem volt mindegy: hogy a célegyenes utolsó kilométere mintha még soha nem lett volna ennyire hosszú :). Majdnem ott tartottam, hogy direkt tolták arrébb a templomot, mert nem létezik, hogy még mindig futnom kell, meg még mindig, meg még a rendőrlámpa után is még mindig :). Jójó, el is számoltam picit magam, mert ugye a 24 km második felét futottam le, aztán a 20 km- után képes voltam azt hinni, hogy itt a vége. Aztán láttam egy 21 km-es kiírást is, meg egy 22-est is. És amikor már azt hittem, hogy a templom is eltűnt előbukkant a bokrok közül egy 23 km-es jelzés is... Na ott úgy begurultam, hogy beelőztem két egyénit :) és berobogtam a célba.
Zsül be is mondatta a nevem, így aztán vigyorogtam, mint a vadalma egészen a vízig, amikor nagyon gyorsan le kellett ülni valahova, mert olyan szédülés lett, amilyen még soha :)
Viszont nem fáradtam el :)
Képes voltam két guggolás között még azt is kikiabálni a nagyvilágba, (amit Zsül mondott a haverjának, hogy miért is szeretném párban lefutni), hogy akkor megdupláztam az érmeim számát ! (most akkor lett 2 db :)))
Este aztán muszáj volt ünnepelni, amire adott volt a szüreti fesztivál :). Még mindig nagyon tetszik a sok sok ember, ahogy járkál a városban az üvegpoharával és kóstolgatják a borokat :) Tegnap stratégiával indultunk neki, hogy kóstolunk egy fuxlit, amiből az lett, hogy ahány fuxlist láttunk mind végigkóstoltuk :) Kellett is enni lángost, és még így is lett éjfél felé olyan duhaj hangulat, hogy úgy kellett a hegynek nekifutni hazafele vele :)
