- mi volt a legjobb Milánóban? -

... hogy mi tetszett a legjobban Milánóban? :) 

Még valamikor a télen merült fel a futócsoportban, hogy el kellene ugrani a Milánó maratonra. 

Nem egyedül találtam ki :) és nem is csak Milánó volt a konkrét város, szóba jött még Madrid is. Aztán már épp kezdtem erősen tanácstalan lenni (Zsül mondta, hogy ő még Madridban ám nem volt), amikor Zsuzsi megírta a csoporttagokat és benne lettem én is :) 

Még sosem voltam kiválasztott csoporttag, sosem voltak még (normális) barátaim, de tényleg :D, baromi büszkének éreztem magam :D. Mondtam is Zsülnek, hogy csak nehogy 6 perceket kelljen futni, amikor Tündével az élen megszavazták, hogy nekem jár a leghosszabb táv, mert én vagyok a leggyorsabb (dehogy :D). 

A leghosszabb táv végül Zsuzsié lett (13 km), mert az volt a központban - ő választotta, a többi meg alakult. Gabrival kerültem párba (2x4 -es váltóban mentünk), örültem neki :), szeretem a tempóját, tetszik, hogy mindig nézi az óráját (én mindig ellazsálom :(), meg, hogy komolyan veszi az egészet (hát igen, nekem a komolytalankodás megy jobban.. :)). 

Kezdett kialakulni minden - lett szállás, repülőjegy, Zsült is sikerült hangulatba hozni az ígérettel, hogy majd én tervezem a napi programokat :D (kivéve a hétfő :)), vártam már nagyon, hogy csak menjünk :). 

Az utolsó utáni pillanatban esett le, hogy nem a Főnökömmel repülök (pedig már épp felkészítettem rá, hogy iszonyú sokan leszünk lányok, irtó hangosak, de majd úgy csinálok, mintha nem ismerném :D).
Pénteken hajnalban nekiindultunk és hétfő éjjel jöttünk csak haza.

Nézegettem is erősen, hogy mit lehet Milánóban tenni, sokszor rácsodálkoztam azért még Firenzére is, hogy ott meg ilyenkor mi van, amikor Zsül végül megunta és rám szólt, hogy most azért a milánói utunk idejére legalább akadjak már le Firenzéről... (esküszöm próbáltam). 

Jött a repülés, élveztem :). A hajnali órában indulás nem hazudtolta meg magát, lett fejgörcsöm erősen :(, meg az előttünk ülő arany pecsétgyűrűs, arany nyakláncos hazánkbeli is tartott hangos, aktuális beszámolókat az Indexről, aztán próbáltam aludni és sitty-sutty Milánóban is lettünk :) 

Nem találtunk "Benvenuti Milano!" táblát a reptéren... 

így le is csúsztunk az azonnal induló "Flibco" buszunkról (Malpensa Shuttle), de volt másik, ahova elsőnek szálltam fel és sajnos ahol ugyanúgy szemben ült és tudósított a kopasz, olaszosan viselkedő magyarunk... be kellett vennem a gyógyszert :(.

 A szállást nagyon gyorsan megtaláltuk :). Szimpatikus volt Giovanni is, aki mondta, hogy oké, vigyük csak be a bőröndöket a csomagszobába, fel is ragasztott rá bilétát, hogy 706-os szoba :). Örültünk neki erősen, hogy majd jó magasból látjuk a kilátást, amikor kifele menet a szemben lévő ház emeleteit leszámolva rájöttünk, hogy az is 8 emeletes :D. Na de nem zavart semmi, pláne, hogy végül a 201-es szobát kaptuk :-))). Elindultunk a milánói utcákon a fejünk után :). Nem Firenze volt - totál elkeveredtem volna a Malpensa (rossz gondolat? :D) reptéren összeszedett kis térképem nélkül. Még így is volt többször, hogy Zsül inkább ránézett a telefonra, hogy na akkor merre menjünk, annyira hoztam a szokásos tévelygős formámat :) (bezzeg Firenzében ... !:))
Viszont folyamatosan láttunk Ferrarit... :D

Elsőre a Scala Múzeumba akartunk menni - vettünk rá előre jegyet, arra vettük az irányt egy nagyon szép kis parkon át. A parkban futottak, nap sütött, volt kis tó, kacsák, sóhajtottam is, hogy "de romantikás .. " :)
Fényképeztem mindenfele, majd jött a Porta Nuova :).

Ami nagyon bulis volt, hogy Milánó tökéletes nagyváros. Nagyon ritkán vannak szép kis régi épületszerűségek, jól rá lehetett csodálkozni a flaszteron sétálva, hogy egy kereszteződésben meg ott áll egy hatalmas diadalív :).
Mintha a 11. kerületben a Gomba egy hatalmas, a forgalmas villamos utat átívelő diadalív lenne :D.
Na de mentünk tovább az egyszemélyes aszfalt gyalogúton, mellettünk a munkanapi Ferrarival repesztő tömeg, zsezsegő turisták és megint semmi érdekesség, amikor rádöbbentünk, hogy megérkeztünk a Scala-hoz.

Tudtam, hogy teljesen jelentéktelen az épület, le is rajzoltam a kis noteszembe, épp ezért akartam annyira megnézni, hogy milyen lehet belül. 

(Hát ugyanúgy semmi extra :D). 

A nézőtérre nem tudunk bemenni, pont próba volt, de be lehetett kukucskálni és .. és sokkal kisebb, mint a pesti :). A színpad nagyobbnak tűnt, de lehet tényleg csak azért, mert a nézőtér összességében kisebb, jóval. Emelet, páholy, sokkal több. Nekem tetszett még így is, de símán el tudom képzelni, hogy aki túl sokat olvas a milánói Scala-ról, annak azért ez csalódás is lehet.

Aztán átsétáltunk a II. Vittorio Emanuele Gallerián és csak ámultam, és ámultam. Teljesen jól rá tudtam csodálkozni, még úgy is, hogy már akkor volt tömeg, pedig még dél sem volt. A bikát elsőre nem találtam meg , na de mást  :) 

Aztán Zsül szólt, hogy csukjam be a szemem, meg ne lessek és átbotorkáltunk a .... Hát .. szép volt, tényleg .. meg minden.. de nem egy firenzei dóm azért.. :D. Ami nagyon durván csalódás volt, az a tűző napon kígyózó sorban álló tömeg :(.
Leesett, hogy a Dóm megmászását el kell engedni :(. Zsül is folyamatosan tüsszögött (betámadt a pollen) és nagyon csalódott lettem, beállt a fejgörcsöm is :(.






Valahogy folyamatosan szembejött a Milanocard és gondoltuk utánajárunk, hogy azzal mit tudnánk kezdeni. Kérdezgettünk mindenkit, hogy hol lehet olyant venni, amire aztán kaptunk minden választ, hogy jobbra van, meg balra, meg egyenesen, meg majd látni fogjuk... hát nem láttuk. A Galleriát vagy ötször körbejártuk, akkor sem... 
Zsül persze nem adta fel, ennek köszönhetően felmentünk kilátni a Galleria tetejére lifttel - hogy ott majd biztosan tudni fogják. Agyrém, hogy a lift kb. olyan helyen van, mintha egy kitáblázatlan pesti kapualjba kéne beovatlankodni... Találtunk is két kislányt és Zsül nagy vakmerészen meg is vette, és ha már ott voltunk, rábeszéltem, hogy menjünk kilátni. Ezt is olvastam több helyen, hogy a Galleriáról jó rálátás nyílik a térre (persze a Dómot is belegondoltam, ami végülis nem látszott :)), meg hogy így az a 12 eurós belépő helyett ingyen van, sőt kapunk 1 napos metrójegyet, ami onnan él, ahogy először használni fogjuk.
Persze ehhez telepíteni kellett egy alkalmazást a telefonra. 
Zsülnek kapásból nem ment a telefonja, így megpróbáltuk az én krehácsomra, ami végülis sikerült, olyannyira, hogy azonnal nekiállt visszaszámlálni a metrónapijegyből is, amit nem is használtunk sem :D.
Na de elmentünk kilátni.
Egy vasszerkezetű lépcsős, tetőkön átívelő hosszú járat volt, aminél tényleg elég sok minden látszott, bár a Dóm tényleg nem.

Voltak a korláton kiírások is, hogy mit látunk a távolban, ki építette, miről híres - tetszettek, bár a nap nagyon tűzött, és már erősen fáradtunk is (túl korán keltünk).
A hosszú elágazás után kijutottunk a 12 macska étterembe, ahol ehettünk volna, de valami miatt lebeszéltem Zsült :D és kitaláltuk,hogy majd megkerüljük és a kanyargós csigalépcsőn megyünk lefele.
Kanyarogtunk is folyamatosan, csak mentünk és mentünk. Kicsit már kezdtünk megijedni, hogy akkor most mi lesz, amikor leérve megpillantottuk az ajtót, ami ... igen :D zárva volt. :D
Na gondoltam, ha most vissza kell menni ezt a 8 emeletet akkor én meghalok, de szerencsére találtunk egy vészkijáratot is, és lám! kiértünk a Galleriába szemben a Cracco-val :).

A sok hisztimmel persze Zsül kedvét azért elvettem az egésztől, (nem így akartam), mentünk inkább vissza a szállásunkra kicsomagolni.
Megint bevettem gyógyszert és kicsit leheveredtem az ágyra, hogy múljon, aztán kis idő elteltével rábeszéltem Zsült még kis császkára a környéken. A környék konkrétan a (T)csentrále vasútállomást jelentette, ami nagyon közel volt és ahol láttam könyvesboltot, Zarát :D meg úgy nagyjából minden butik érdekelt :).

Zsül beleegyezett és a lófrálásunk közepette felfedeztünk egy kis restit, ahol irtófinom ginseng kapucsínót ittam :o. Kajából is volt mindenféle, szendvics, pizza, dolcék - kérhettem én olaszul, azt adták, amit akartam, így egyből szimpatikus lett a hely, odajártunk utána állandóan, ha éhesek lettünk :). Estére mást már nem terveztünk, a korán kelésnek köszönhetően olyan gyorsan belealudtam a németül beszélő olasz krimibe, amit a falon lévő tévében találtunk, és máig nem tudom, ki is volt a szőke nő gyilkosa :D