Hogy milyen volt a maraton?
Naná hogy hoztuk a formánkat, Zsül meg a videóját és azért kicsit örülök, hogy a blogra azt nem lehet feltenni, mert túl nagy :D
Kezdtük azzal, hogy megfüttyögtük a felvezető rendőröket, merthogy dudáltak - tuti a tüllszoknyánknak :D.
Aztán elbúcsúztattuk Zsuzsit - ő volt az első futó - és nekiláttunk sétálgatni a metró felé, hogy majd ott legyünk mindannyian a következő váltásnál. Szerencsére láttuk Zsuzsit, sikítoztunk is felé, hogy hajrá, majd becsorogtunk a tömeggel és beálltunk a csúcsba :).
Az első váltáshoz ráhagytunk időt, meg körbe is néztünk a Pagano megállónál és vártunk. Vártunk.
Aztán leszólította a csapatot a bemondófiú :D. Elsőre észre sem vettem, csak azt hallottam, hogy Orsi nagyon mondja, hogy beszéljen angolul :D. Persze odamentem, hogy hátha be tudok kiabálni a mikrofonba egy "in bocca al luuuupooooo!"-t, de a fiúka annyira Orsival akart barátkozni, amennyire Orsi meg nem :D.
Bele akartam kiabálni a csapatnevünket is a hírnévbe - de tökéletesen esélytelen voltam a mikrofonra :D. Orsi szelfizett és ... megjött Zsuzsi. Kicsit megijedtünk, hogy mi történhetett vele, aztán kiderült, hogy a Dómot nem tudták kihagyni: irtósokat fényképezkedtek - hiába futottak előtte és 1 óra múlva utána is 6:20-as tempóval :D.
Na de megtörtént a váltás, nekiindultunk a Lotto metróállomásnak a többi millió váltóval :). Közben kiderült, hogy Orsinak a szpíkerfiú megadta a nevét: Angelo ... :D
Lottonál nagyon sokat kellett sétálni a váltópontig, cserében a váltóhelyre mindenki bemehetett csomagtól, rajtszámtól függetlenül :).
Onnan már csak mi voltunk vissza Gabryval - mentünk is Uruguayba :).
Izgultam erősen - az évben nagyjából nem futottam semmit, próbáltam egyezkedni Gabryval, hogy ne fussunk gyorsan, meg ha úgy állunk menjen el nyugodtan, de megnyugtatott, hogy ugyanmár :)
Lett is belőle egy tökéletesen jó hangulatú kb. 6:20-as kb. 11 km (az órát persze megint elfelejtettem benyomni :D).
Végig vigyorogtunk mindenkire - a képeken majdnem teljesen egyszerre mozgott a lábunk is. A rendőrök is magyaráztak, megfejtettük, hogy biztosan túl gyorsak vagyunk, az a baj :D.
Aztán nagyon gyorsan odaértünk a végére, ahol már vártak a többiek :).
Az volt a terv, hogy közösen futunk be, mind a 2 csapat, mind a nyolcan. Persze nem kíméltük magunkat, össze-vissza folyt a könnyem, a zsepit sem találtam, de fogni is kellett egymás kezét, a végén már kínomban röhögtem folyamatosan és még várni is kellett, mert az előttünk lévő csapat még fényképezkedett és addig nem engedtek minket be :D.
Az volt a terv, hogy közösen futunk be, mind a 2 csapat, mind a nyolcan. Persze nem kíméltük magunkat, össze-vissza folyt a könnyem, a zsepit sem találtam, de fogni is kellett egymás kezét, a végén már kínomban röhögtem folyamatosan és még várni is kellett, mert az előttünk lévő csapat még fényképezkedett és addig nem engedtek minket be :D.
Na de beértünk és tökéletesen megértettem Zsuzsit, amikor mondta, hogy nagyon futna még tovább :D. Nekem táncolhatnékom volt a nézők nagy derültségére :D.
Aztán csak mi mehettünk be a gambiánkba Gabryval, mi kaptuk meg az érmeket is (4-4 db-ot) és ráztuk erősen a kerítés mellett sikongató többieknek, hogy bebebeeeee :D
Nagyon jó hangulatú verseny lett :).
A végén nézegettük kicsit még a jótékonysági csoportokat (mi is úgy futottunk) , majd indultunk szavazni. Úgy, ahogy voltunk.
Tüllben, izzadtan, fellelkesülve :).
Aztán a konzulátuson mások is voltak ugyanígy, legalább nem éreztem magam egyedül és mikor a hátunk mögött mindenki magyarul beszélt, inkább hallgattam sokat és erősen :D.
Szavaztunk:
(a képen én tudtam a legkevésbé mit is akarok igazán pózolni :D).
Aztán maradt még fél napunk, amikor Zsül megkérdezte, hogy akkor mi a következő program. Válaszoltam botorul és lelkesen, hogy csinálhatunk bármit szabadon ! :D
Ettünk, ittunk (aperolt :D), majd megint korán kellett feküdni, mert jött a hétfő és a meglepetés :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése