- Milánó: Expón -

Másnap már hatalmas lendülettel keltünk - kiderült, hogy a lófrálásnak, fejfájásnak, a telefonon a Messenger hiánynak köszönhetően jól elkapáltam magam a la mia quadrámban, így aztán megbeszéltük, hogy ha nem is korán, de mindenképpen ott leszünk az Expon, főleg azért, mert a váltók csak együtt kaphatták meg a rajtcsomagjaikat. 

A Messengert feltelepítettük még este a telefonra, hogy azért a kapcsolatot tudjuk tartani, de persze vacakolt végig. A nap tűzött, azért sikerült elsőnek odaérni :). Gabry közben írt, hogy ő is az Expon van már és örömködtünk nagyon, amikor találkoztunk :).

Megjöttek a többiek is - összedobtuk egy kupacba az orvosi igazolásokat, a beleegyező nyilatkozatokat és indultunk neki a rajtcsomagoknak :).

Útközben végig lehetett kóstolni mindent, bohóckodtunk mindenkivel, fényképezgettünk a Garda maratonos standon, (kiszúrtam Chiod standját is :)) és el is értünk a pólókhoz, ahol S-es már nem volt :o, de felpróbálva tökéletes volt az M méret is :) (mégiscsak egy Armani pólóról volt szó, azt azért mutogatni kell mindenhol ahol csak lehet, muszáj jó méretnek lennie :)).
Mentünk tovább - a csomagunkon folyamatosan ikszelték ki, hogy hol tartunk, megkaptuk a rajtszámokat, majd az egyik standon a néni szólt, hogy csak menjünk tovább, még kapunk kis ajándékokat, amit csak a nők kapnak. 

Két arckrém minta volt, amit mondtam is Zsülnek a szállodánkban, hogy nagyon szereti az arcom...
(rákerestem a neten : Lierac és olcsóbbat.hu , amire ki is jött, hogy 42750 Ft :D 
https://www.olcsobbat.hu/termek/lierac_premium_nappali_es_ejszakai_luxus_krem_50_ml-5556c23b8e16d5672600002a/).

A lányokkal végigcsacsogtuk a kanyargókat, aztán mindenki ment mindenfele egyedül is - megfűztem Zsült, hogy jöjjön velem Chiod-hoz. :)

Nagyon akartam a könyvét, régóta nézegettem a rajzait a Facebookon. Amivel megtört a jég és rajongója lettem, az egy rajz egy remegő lábú maratonistáról, aki esőben megy, alufóliába csomagolva, (teljesen szétázva), de vigyorral az arcán és mutogatja persze az érmét is :D 

Tökéletesen rámillett :D - tökéletesen így néztem ki Firenzében :D

A Facebookon többször írták, hogy lesz az Expon, rajzol is bármit, meg a könyvét is meg lehet venni, teljes komolysággal odaírtam én is, hogy ott leszek :D (vissza is írta, hogy: Ti aspettiamo :D). 

Aztán mire odaértem a pulthoz (sok-sok hezitálás mellett), a "mi piace...."-n kívül abszolút semmi nem jutott eszembe, hogy mit is mondhatnék :D (tökéletesen nem voltam firenzei Milánóban :D).

Ha nincs ott Zsül angol tudása, lehet még most is ott üldögélnék méla vigyorral az arcomon és mutogatnám, hogy a könyv kell :D 

Igazából azt szerettem volna, ha a könyvbe Zsült rajzolja bele - futónak - mert nem szokott futni, de mert annyira leblokkoltam Zsül elmondta, hogy engem rajzoljon bele és Firenzében :). 

Irtóra imádom ezt a könyvet azóta is :). 

Dedikálva is van és Chiod elővette a telefonját is, hogy hogyan is van a firenzei Duomó, hogy azt is odarajzolja mögém :). (amúgy milánói építész :)).

Az Expo után lepakoltunk a szállodában és indultunk neki a második napnak :). Elugrottunk a Castello Sforzesco-ba (Fontos!: útközben találtam egy Decathlont!!! :D). 













Meg akartam mászni a Torre Brancát, amiről közben kiderült, hogy inkább néz ki egy víztoronynak, mint egy erődnek (ez valahogy beragadt, hogy az márpedig egy várbástya lesz valahol a Castellón :)).

Amúgy mászni nem lehetett, lifttel vittek fel, és nem is maradtunk sokáig - de a kilátásért megérte :).

Majd megnéztük az Arco delle Pace-t a földön is  és fagyit ettünk a Porta Garibaldinál :) (vagy 4 adagot fejenként), és ennyi energiával aztán nekimentünk a Naviglinek :).

Na az borzasztó volt :D. Mármint az odavezető út. Rosszabb, mint a nyócker sötét bugyrai :D. Tömeg mindenütt, a járdára kipakolt székeken üldögélő vendégek, folyamatosan hullámzó emberáradat, 1-2 Ferrari   - időközben beszürkült és vacsoraidő lett. 

Navigli sokkal kisebb volt élőben, mint ahogyan gondoltam és nagyon zavart, hogy mindenhol kerülgetni kell mindent. Látszott azonnal, hogy beülni nem fogunk tudni sehova - és kicsit megijedtem, hogy nem fogok enni semmit sem aznap már (és a tésztaparti???). 

Azért az egyik oldalon lesétáltunk a betonhídig, majd visszametróztunk a szálloda felé. Zsuzsi időközben írt, hogy nem messze a Tüdő :D kávézóban vár minket, így rögtön oda is mentünk :). Mondtuk az olasz felszolgáló-lánynak, hogy miei ámicsi - és csak nevetett és vitt minket az ámicsijeinkhez :D

A taktikai megbeszélést követte a tésztaparti - majd sikerült mindenkinek olyan jól elfáradni, hogy gyorsan akartunk lefeküdni, hogy hamar hazaérjünk a maraton miatt :).