- Barceloneta -

Itthon még sikerült kiharcolni, hogy nézzük meg mind a két Casat (Batlló, Milá), pedig nagyon úgy terveztük a horror árak miatt, hogy választani kell közülük. Nem tudtam pontosan melyik melyik, így mind a kettőt meg akartam nézni. Azt tudtam, hogy az egyik olyan, mint egy sárkány (azt azért), meg hogy van valamelyiken egy irtószép tető (azt meg azért) :D. 

Nagyon drága volt. 

Beugrott persze a berlini Pergamon múzeum, a maga kb. negyede látogatható részével (de azért teljes árával), ami még így is nagyjából a fele ára volt a Casáknak :). De még így sem tudtam választani :(. Megígértem Zsülnek, hogy menni fog, aztán csak néztem kétségbeesetten...  :)

Zsül mérgelődött, meg kilátásba helyezte, hogy leváltja a programfelelőst (ez voltam ugye én), aztán feladta és megvette mind a két ház jegyeit online. 

Durva reggelre keltem :)

Nagyon korán kellett kelni, hogy mind a két házat meg tudjuk nézni, és nagyon szokatlan volt, hogy hajnali fél 8-kor még koromsötét volt kint az utcán :).

Persze a Casa Batllót tatarozták kívülről, símán elmentünk mellette, amikor is leesett, hogy nem hiába állnak előtte kígyózó sorok, csak oda kell állnunk. Ami még meglepő volt, hogy a sorban az előre online megvett jegyekkel rendelkezők álltak... a helyben jegyet vásárlóknak a sora tökéletesen üres volt. 

Izgultam kicsit, hogy most így mi lesz velünk a kismillió kínai turista háta mögött, végül nem kellett sokat várni, nagyjából 20 perc múlva sikerült becsorogni utánuk.

Kaptunk guide-ot (italiano-t kértem :D), meg egy kis telefonszerű készüléket, amit ha ráirányítottunk a szobák különböző pontjaira, azok VR-szerűen kiegészültek egy asztallal, egy kinyíló szekrénnyel vagy más, ténylegesen ott nem lévő dolgokkal :D - hát ez nagyon tetszett :D

Az első rögtön pl. egy gomba alakú tűzhely volt, amivel eljátszottam egy darabig, amíg tovább tudtunk menni a tömeggel.

Nagyon tetszett :). Volt vagy 6 emelete, nagyjából minden szobában lehetett valamit látni a telefonon keresztül is, meg zenélgetett, meg sokat beszélt, amiből persze nem figyeltem nagyjából semmire :D

A legfelső emeleten integettem Gaudinak kicsit, Zsül jól le is fényképezett és meg is kaptam itthonról, hogy szépen vagyok... megyek Barcelonába kicsi zöld emberkékkel beszélgetni :D

A Batllóhoz képest a Casa Milá (la Pedrera) egyáltalán nem volt különleges. Meg is beszéltük, hogy teljesen mint egy Uffizi - sok-sok ablak, csupa egyenes vonal... fel is merült bennünk, hogy Gaudi ezt a házat nem is szerette nagyon, csak a pénzért ment bele a megtervezésébe :D.

A bejárat után megkérdezték, hogy hajlandóak vagyunk-e lépcsőzni (a lift előtt kígyózó sort látva nekem volt a leghangosabb sí-m, aztán az első emelet után győztem megbánni az egészet :D.

A tető viszont nagyon tetszett :). Még úgy is, hogy párszor azért botladoztam össze-vissza a hullámos talajon, meg a sok lépcsőn föl meg le.

Zsül lesisakoskakasozta a tető védőszentjeit :D, majd még fényképeztünk amennyit lehetett a sok turistától és lefele végignéztük a ház berendezéseit. 

Érdekes, hogy mennyivel másabb volt ez a Milá, mint a Batlló. Meg is beszéltük, hogy talán erről kellett volna lemondani, bár a tető miatt én még mindig ott tartok, hogy azt kár lett volna kihagyni (igaz, ennyi pénzért... :)).

Sok időnk maradt, mentünk metrozni.. és ... igen.. mellém állt egy kormos ürge, aki egy japán párhoz dörgölőzött, és mögöttem egy néni nagy-nagy rikácsolásba kezdett, hogy tolvaj, és mutogatott erősen a karba tett kezű emberre, aki igyekezett védeni magát. Lett is belőle nagy ordibálás, majd a megállónál nem nyílt ki az ajtó... átfutottunk egy másik ajtóhoz és sikerült leszállni, de megint maradt a kellemetlen érzés, hogy tényleg durvák ezek a zsebtolvajok :(

Itthon sok helyen, sokszor leírták, hogy figyelni kell. Ennyire sokszor még az olaszokhoz sem írták, pedig általánosságban úgy vettem észre, hogy az olaszokat utálják a legjobban az emberek, hogy lopnak.

Barcelonában viszont sokkal faramucibb a helyzet. Itt, ha elmész a rendőrségre és neadj! (leginkább nem) elkapják a tolvajt, a tolvajnak annyira kevés büntetést kell fizetnie, hogy ők ezt valamiféle adónak veszik és virágzik a kereskedelem :(

Ezt nagyon nem tudtam megszokni :(

Meg a szagokat :)

Bárhova mentünk az utcán, állandóan megcsapott a csatornaszag, a vizeletszag, meg valami nagyon furcsa ételszag, ami leginkább valami rohadó káposztaszaghoz hasonlított.

Így aztán kitaláltuk, hogy - vamos a la playa ! óóóóó :)

Hát az nagyon tetszett.

Kiszálltunk a Barceloneta megállóban, sétáltunk a leginkább nápolyi negyedre hajazó házak között a sikátorokban, az erkélyekre kiteregetett lepedők, ágyneműk, ruhák, katalán zászlók között és megcsillant a fény ! :)

Homokos volt a part :D

Nem akartam belemenni a szép új barcelonás cipőmben, de muszáj volt :)

A nap megint csodaszépen sütött, a víz csillogott, simán ott maradtam volna örökre :D

Ja .. meg vissza is mennék akár azonnal is .... 

:)