-Montserrat -

Este ugyanannyira durva volt, hogy 6 óra után már nagyjából koromsötét lett, mint az, hogy reggel meg 8 óra előtt nem akart kivilágosodni :)

Megint irtó korán kellett kelni, menni akartam Montserratba is :).

Vonattal mentünk és azzal a lendülettel, amivel beültünk, nagyjából szállhattunk is ki, mert jött egy ékes spanyolsággal beszélő kalauznéni és erős hadonászásba kezdett, hogy ..... Nagyjából a Montserrat szón kívül mást semmit nem értettem, de ezen a napon ért minket az első meglepetés- egy utas nekiállt mutatni nekünk, hogy csak haladjunk előre felé a sín mellett, mert jön egy másik vonat és majd arra kell felszállni. Máig csodálkozom rajta, hogy Zsül ezt hogyan értette meg, de tény, hogy tényleg jött vonat és mindenki, aki leszállt a másikról erre szállt fel.

A másik kellemes meglepetés az volt, hogy bár bemondtak egy megállót, a kinti táblán nem az szerepelt és amikor meglepődve néztünk jobbra-balra, a szemben ülő spanyol néni azt mondta, hogy csak nyugalom, még lesz vagy 1 óra az út... és ezt még én is értettem ... :D

Elég gyorsan kiértünk és valami iszonyú hideg fogadott a hegy lábánál. Ráadásul a hegy fele felhők között volt, Zsül kicsit el is keseredett, hogy ebből meg hogyan lesz kilátás... Na de nem nagyon értünk rá keseregni, sietni kellett a sorba, mert indult is a libegő fel a kolostorba.

Végighallgattuk a spanyol kislányokat, akik még kávézni akartak (a felvonós bácsi meg mondta nekik erősen, hogy na arra már nem lesz idő), aztán beszálltunk mint a heringek és mikor elsikkantottam magam, hogy jézusúristen, hát megszólalt mellettem egy néni, hogy na Jó napot kívánok!

Igyekeztem utána megkukulni :)

Felértünk, sétálgattunk fel és alá, kinéztünk egy szimpatikus kávézót, ahova eldöntöttük, hogy majd visszafelé be is fogunk ülni, majd beindultunk a templomba. Gyanús volt egy sor az egyik oldalon, hogy oda meg miért is kell sorba állni és mert volt már kis tömegundorunk, hát bementünk egyenesen a templomba. Aztán csodálkoztunk, hogy nem látunk semmit és kimentünk az időközben már vagy tizszeresére nőtt sorba, hogy megnézzük a Fekete Madonnát is. Zsül annyira nem rajongott érte, nekem meg csak azért volt érdekes, mert katolikus vagyok. Pontosan tudom, hogy a katolikusok nagyjából mindenkit utálnak magukon kívül és ez a fekete madonna van akkora fricska a vallásomnak, ami miatt muszáj volt lefényképeznem közelről :)

Miközben vártunk, végigolvastam a wikipédiát a Madonna hányattatott sorsáról, hogy a gyertyafüsttől fekete, aztán elcsoszogtunk mellette és nem fogtam meg a kilógó kezét, pedig lehet teljesítette volna egy kívánságomat is :)

Mentünk a libegőhöz - felnéztünk a tetőre. Hát itt Zsül volt elemében :D

Mindenáron látni akarta volna a tengert, de vagy nagy pára volt, vagy nagyon messze voltunk a legjobb kilátástól, csak nem láttunk semmit a hegyeken kívül. Szép volt, félig le is volt betonozva a sétaút, a nap is ragyogott, turista sem volt annyira sok, mint mindenhol máshol. Csak sajnos az idő is telt erősen, indulni kellett vissza. Visszafelé annyira bátor voltam, hogy a legeslegelejére álltam a kabinnak és néztem milyen durván magasan vagyunk :). Annyira büszke voltam magamra, hogy lám, nem is vagyok tériszonyos, bátor vagyok, mint egy hős oroszlán és teljesen tudom élvezni a kilátást is.

Aztán beültünk a kis kávézóba, megebédeltünk és megkóstoltam a katalán krémet is. Kicsit füstös íze volt a tetején lévő karamelltől, valahogy a vaníliakrém sem volt olyan finom, mint az előző este a Lidliben vett pastel del nata, de azért legyűrtük :).

Visszafele a frász kerülgetett, mert senki nem volt a libegőnél és láttuk a kiírást, hogy 15:45. Tudtuk, hogy a vonat is akkor megy vissza és elkapott a láz, odamentem nagy lendülettel az ablakhoz, hogy hola! és proxima (na itt nem tudtam mi a funicular), de szerencsémre a libegős bácsik símán kitalálták mit akarok és mutatták is erősen mind az 5 ujjukkal, hogy 5 minutes! :)

Lefele is teljesen elől álltam, orrom az ablakon :)

A vonatjegyet kívül az állomáson kellett érvényesíteni, örültünk, hogy láttuk a rutinos kínai turistákat (nekem magamtól eszembe nem jutott volna), aztán elcsodálkoztunk, hogy lám, egyetlen sín van két különböző irányba haladó vonatnak is, aztán szálltunk fel és zötyköltünk vissza Barcelonába. (Este meg hallottuk a tévében a hírt - hogy nem sokkal utánunk ütközött ugyanazon a vonalon két szembemenő vonat.... )

Még el akartam ugrani az Expo-ba, bennem volt, hogy talán megpróbálnám ezt a félmaratont kicsit, aztán ha nem megy végig, legfeljebb megyek kört a záróbusszal :), persze Zsülnek azért nem mertem elmondani :). Egy nagy pláza tetején lehetett átvenni a rajtszámot és utána még sétáltunk kicsit a teraszon a szép időben. 
Messziről kiszúrtunk egy hangulatos helyet, elsétáltunk arra. Meg is találtuk a Mágikus Fontant :). Víz sajnos sehonnan sem folyt, utána olvastuk, hogy február végétől fog csak majd, de a hely volt annyira hangulatos, mint a firenzei Piazzale Michelangelo :). Sok emberke ült a lépcsőkön, volt egy zenész is, aztán felfedeztük, hogy ez a szép épület a Katalán Szépművészeti Múzeum.

Meg is találtam a bizonyítékot - a kis ajándékbolt kirakatában egy Picasso sálat! 130 euróért :D
Hamar besötétedett, indulni kellett vissza a szállodába. Zsül még kibogarászta a katalán feliratot egy emlékmű oldalán, símán lefordította :D, ki is mondta hangosan, hogy ez a Montjuic (hogy lehet két pontos i-t írni???)  lesz a kedvenc része Barcelonából :), majd robogtunk le a metróba.