Ha hirtelen kellene mondanom, hogy Barcelonáról mi ugrik be kapásból, szerintem a színes mozaikokat mondanám. Nem elég, hogy kiharcoltam egy irtódrága mozaikos csősálat, egy Valentines képet még a Batllóban, reggelre kitaláltam azt is, hogy nekem látnom kell a Güell gyíkot :)
Persze előre foglalt helyünk az nem volt, láttunk pár videoblogot és úgy képzeltem, hogy az ingyenes részből is pont bele fogunk tudni látni a fizetős részbe és majd annyi pont elég lesz.
Benéztünk a reggelizőbe a lányokhoz megkérdezni, hogy mit terveznek, és amikor a Sagrada Famili-át mondták (ahol már voltunk), meg hogy még majd tervezés alatt lesznek, úgy gondoltam akkor addig elugrunk Güellelni, aztán meg majd meglátjuk.
Ki is választottuk azt a tervet, amivel lefele kellett menni a metró megállótól és tényleg mentünk kb. 50 métert lefele. A mozgólépcsőt felfelé viszont nem találtuk sehol, így esett, hogy nekikezdtünk csapatni hegynek fel, amibe vagy 20x belefáradtam :)
Durván minden bajom volt, mire végre felértünk és bár kevertünk jobbra-balra a lépcsőkön - azért a zárt fizetős részre nem igazán tudtunk belátni. Gondoltuk megnézzük akkor, hogy hogyan is tudnánk bejutni, aztán kiderült, hogy vagy 2 óra múlva tudunk csak jegyet venni, addig meg nem akartunk ott egy helyben állni a napon a nagy semmiben. Elindultunk inkább lefele a hegyről és mert nem lehetett bírni velem, beszédelegtünk minden szuvenírboltba gyíkokat válogatni :). Találtam is , így kitaláltuk, hogy akkor lemegyünk a partra :).
Szép idő volt, automatikusan nekiindultunk a libegőnek, hogy azzal megyünk fel a Montjuic-ra körbenézni.
Nem volt nagy a sor, örültünk is kicsit, amíg nem láttuk közelebbről, hogy max. 8 ember mehet fel a lifttel a libegőig.
Na de felértünk, ahol megint sorba kellett állni és mert voltunk kis udvariasak, megint leghátulról indultunk, aminek az lett a következménye, hogy mi lettünk az elsők a legközelebbi induló járatnál.
És itt történt az, amit máig nem értek.
Nem volt semmi bajom. Igaz reggel valahogy nem jól keltem, de ittam, nem ettem előtte (direkt, hogy ne legyen baj) és ahogy a bácsi kikapcsolta a zárószalagot, hogy na akkor menjünk, felkavarodott bennem minden.
Remegő kézzel próbáltam kivenni az üveget, hogy akkor iszom kis vizet. Aztán sóhajtoztam erősen, hogy kár, h nem lehet leülni. Szerencsére találtam egy fapadot a libegőben, lezuhantam rá, majd hirtelen akkora ásítás tört rám, hogy még a szemem is becsuktam - nem láttam semmit a kilátásból abszolút :(
Durván nehezen tudtam kiszállni és próbáltam nagyon igyekezni a mosdó felé és amikor már ott tartottam, hogy bereteszelem az ajtót... úgy tértem magamhoz, hogy ülök az ajtó mögött a földön, csurom víz a fejem....
Megint éreztem a fura szagokat (Zsül is) és érdekes, hogy nem tudtam a kilátást sem élvezni - állandóan rosszul éreztem magam. Nem mertünk továbbmenni, lesétáltunk a hegyről a metróhoz és visszamentünk a szállodába.
Érdekes, hogy utána már semmi bajom nem volt, de persze ezek után szerintem is ugrott a másnapi félmaraton :(
Na de felértünk, ahol megint sorba kellett állni és mert voltunk kis udvariasak, megint leghátulról indultunk, aminek az lett a következménye, hogy mi lettünk az elsők a legközelebbi induló járatnál.
És itt történt az, amit máig nem értek.
Nem volt semmi bajom. Igaz reggel valahogy nem jól keltem, de ittam, nem ettem előtte (direkt, hogy ne legyen baj) és ahogy a bácsi kikapcsolta a zárószalagot, hogy na akkor menjünk, felkavarodott bennem minden.
Remegő kézzel próbáltam kivenni az üveget, hogy akkor iszom kis vizet. Aztán sóhajtoztam erősen, hogy kár, h nem lehet leülni. Szerencsére találtam egy fapadot a libegőben, lezuhantam rá, majd hirtelen akkora ásítás tört rám, hogy még a szemem is becsuktam - nem láttam semmit a kilátásból abszolút :(
Durván nehezen tudtam kiszállni és próbáltam nagyon igyekezni a mosdó felé és amikor már ott tartottam, hogy bereteszelem az ajtót... úgy tértem magamhoz, hogy ülök az ajtó mögött a földön, csurom víz a fejem....
Megint éreztem a fura szagokat (Zsül is) és érdekes, hogy nem tudtam a kilátást sem élvezni - állandóan rosszul éreztem magam. Nem mertünk továbbmenni, lesétáltunk a hegyről a metróhoz és visszamentünk a szállodába.
Érdekes, hogy utána már semmi bajom nem volt, de persze ezek után szerintem is ugrott a másnapi félmaraton :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése