- a félmaraton -

Kikísértük a lányokat a rajtba. 

Direkt két papír zsebkendőt tettem a kabátom zsebébe, annyi mindig elég szokott lenni egész napra, hát most telesírdogáltam mind a kettőt :D

Aztán lesétáltunk a partra kávézni a napsütésben.

Útközben lefényképeztük az Arcot, a rákot, majd elmentünk a Starbucks-ba, ahol kinéztem a legalmásabb sütit Zsülnek és meghallgattam a Google fordítóban, hogy hogyan kell nagyjából kimondani :D

Ahogy Timike mondta: a pincérfiúk tényleg teljesen hozzá vannak szokva a hülye turistákhoz, amikor kitaláltam, hogy a sütit mégiscsak inkább paperbag :D-ban vinném ki a partra take away, szó nélkül átpakolta egy papírdobozba, de a villát meg a tálcát nem vette el, vihettem magammal. :)

Zsül így tudta enni a sütikéjét a víz mellett :D

Végignéztük rohanva Timikével az üzleteket, majd menni is kellett vissza, Sziszó már be is ért a célba (1:32 alatt :)))

Hamar beértek a többiek is, megvártunk mindenkit, fényképezkedtünk, majd a többiek kitalálták, hogy lemennek a vízhez, mi meg visszasétáltunk átöltözni a sétához (nagyon beöltöztem ám Barcelonába... :( )

Kimaradt a hegy még előző napról a rosszullétem miatt, így vakmerészen nekimentünk busszal. (Buszon általában többször vagyok rosszul, mint nem, így elővigyázatosan háttal ültem az ablaknak, Zsül mesélte csak nagyjából, hogy merre keverünk és mit is láthatnék :))

Sokáig tartott felérni és megnéztük a Castellot :). Kicsit félve mentem a mirador felé, de nem volt baj.

A kastélyba aztán mégsem akartam bemenni (pedig 15 órától vasárnap még ingyenes is volt), inkább megbeszéltük, hogy lesétálunk és lesz, ami lesz.

Megint nagyon meleg volt a flaszteron, betévedtünk egy tökéletesen zárt játszótérbe is, ahonnan ki kellett jönni ugyanazon a bejáraton, mert nem volt más kiút :)

Megnéztük a zárt Miró kiállítást (vasárnap délután hogyan lehet zárva egy múzeum???? ), aztán kicsit gyanakodva, de bementünk a Macska kertbe, ahol aztán mindenki sétáltatta a kutyáit :)

Itt is sok magyar kiabált, igyekeztünk arra sem nézni, aztán láttam dos gatost egy kerítésen :D 

Hát a macska kút egy macskafej volt konkrétan (nem nagyon látszott) és volt mellette gomb, amit ha megnyomtunk jött kis csordogáló víz a macska szájában lévő rozsdás csőből ... :D

Zsül felfele a buszon kiszúrta az 1992-es olimpia szimbólumát, mindenáron le akartuk fényképezni apukájának, aztán valahogy úgy csatangoltunk, hogy kiértünk a Szépművészeti Múzeumhoz (MNAC).

Magamtól símán feladom (semmiképpen nem akartam még 1 kört menni a falujáró busszal :D), aztán kicsit mentünk még és lám! látszott a torony, megindultunk felé.

Hát ez az olimpiai falu, meg a stadion azért nem volt semmi. Még engem is meglepett :), nagy terek, nem stadion kinézetű stadion, kevés turista, mediterrán táj a várossal ellentétes oldalon.

Jó volt, hogy elmentünk arra.

Lassan vége lett a napnak és mert annyira mondták a többiek, hogy mennyire finom a Sangria és mert annyira megdöbbentem egyik nap, hogy a sima lidlis paradicsom is mennyire paradicsomízű, így minden Tisana keresgélésem ellenére is belementem, hogy igyunk Sangriát.

Ki is találtuk, hogy a videoblogos l'Atelierbe megyünk, amit sok-sok gyaloglás után meg is találtunk és zárva is volt. :)

Zsül megmakacsolta magát és beültünk a legközelebbi kiskocsmába, ahol a pincér mutatta, hogy van Sangria 1 liter, meg poharas is, mire Zsül kapásból az 1 litert kérte. Mondta is a pincér, hogy perfetto. 

Megkóstoltuk a tapasokat és épp mondtam volna, hogy ez a Sangria nem is üt, amikor  ...... :D nekiálltam mosolyogni erősen és csak magyaráztam, meg magyaráztam, amíg el nem fogyott minden :D

Vidám hangulatban értünk vissza a szállásra :D (de tény, hogy eddig még ilyen finom Sangriát soha életemben nem ittam :))