- past the point of no return -

Tegnap volt a Madách-ban, parádés szereposztással: Sasvári, Mahó, kicsit Millerre hajazó vicomt :) és mert már ma reggel óta ez megy, ideírok róla idevalókat - szerintem:

A sztrori: (kicsit elrugaszkodva Gaston Lerouxtól)
adott egy pozitív családi anamnézis talaján kialakult, aztán megárvult leányka, akit kitanítana szubrettnek - leginkább önmaga szórakoztatására - a fantom. Mert az operaházat már zseniálisan felépítette, és mert a darabokat is ő írja ki műsorra, szeretne a darabba ő választani vezetőszopránt.
Sok - sok elvesztegetett év után sikerül is megtalálni a hangot a leánykában, aki némi siker után kezdi elveszíteni a határt a képzelet és a valóság között... ("amikor énekelek, mintha nem lennék önmagam").
De persze közbeszól az élet egy bonviván vikomt de Zoli személyében, akinek még épp színésznőcskéje nincs a papa pénzén, így aztán gyorsan megveszi ezt a színházat a hiányt pótlandó.
Fel is karolná rögtön a sasssssylvyát, viszont ő már igen el van szállva magától, valamint már hervatag "hamvas/férjes 40es", így aztán ad némi teret a kóristalánynak, mert sokan mondják, hogy jó a lány, ráadásul még a fantom is bólogat az 5letnek, hogy kicsit fejlődik a lányka, és mert különben is miértne..
a lehányka eléggé tud bizonyítani - kitanítva lett ugye, valamint igen fifikásan el is tud tűnni is időnként, persze pont amikor épp kellene, és a vikomt úgy érzi netovább. Az első tapsviharosan sikeres színpadi beavatás után még az is beugrik neki, hogy látta már valahol, és jön a konklúzió: Ő lesz az (első).
Most már viszont a fantom megijed. Kitanított egy lányt időt és pénzt nem kímélve, és most legyen időnként énekelgetni beszédelgő hercegné?
A harc persze símán egyelőtlen. Ugyan kit választana egy árta(lma)tlan szűz a sötét pincebogár, és a csillogó szőkeherceg közül, ha már választási lehetőség van? (és van egy közös is bennük: a Krisztike is fényt akar, meg ugye a Raúl is csak a fényes siker után vette észre a leányt, előtte simán elment mellette, még ha bugyiban is volt csak a balettkarral ... )
Igen hamar nyilvánvaló lesz ez a fantomnak is, így aztán kapkodni kezd: megmutatja némi tükrös, füstös hókuszpókusszal magát, a pincéjét, előzongorázza a kottáit, és tálcán nyújtja a- titokzatosságra, és a lámpára odacsábuló- aztán már-már elaléló lányka elé jövőnek. Azért a lányka persze még vacillál. Mert mi legyen? A fantom mellett akár lehetne ő a világ legnagyobb primadonnája, de mit ér a hírnév, ha azzal jár, hogy soha nem mutathatja meg magát máshol, csak a színpadon?
aztán mehet haza mosogatni a pincébe ....

Következő jelenet háztető:
egyik oldala:
Amennyire szűz(=szőke) is Krisztina, a vaciizéit ki tudja teríteni a vikomt elé egy őszinteségi rohamában, amikor is a vikomt - bár istenlátja lelke csak szórakozni ment a színházba - a hangulat , a csillogó havas égbolt, az eldobott fekete szalagos rózsa, és a könnyek hatására bedob egy lánykérést.

az árnyékos oldalon pedig a fantom annyira magányos, mint még sosem....




A legendás háttérzenével megtűzdelt jelmezbálon a fantom magára ölti a vörös halál álarcát (http://folioklub.hu/tales/250.html), a frászt és a figyelmet hozva ezzel magára,
és bedobja a legközelebbi műsorra tűzendő darabját: a győzedelmes Don Juant. Amit - ahogy figyelünk - mindenki utál, és nagy vacak (sztem a Mozart DonJuanja is csúcs, és nem csak 1 kirakottmelles ária miatt....), viszont van benne egy odaillő, amire azért mindenki felfigyel ...

Közben a vikomt a lánykérést már jól meg is bánta, így rábírja a lányt, hogy ha nem is önmaga, azért ezt az operát csak gyakorolja azért a fantommal, mert ugye csak úgy pénzes a siker. (a színházban kicsit oda is lökte a fantomnak....) :)


Végkifejlet:
A fantom tudja, hogy van egy utolsó pont, ahonnan nincs visszaút, ahol minden eldőlhet, így aztán átveszi a győzedelmes DonGiovanni szerepét a statisztától, és a lánykát első elgyengülése- és Raúl szavai után :( -viszi az odújába felbőszítve ezzel a vikomtot, és a - szeszélyei miatt időközben tökéletesen kiakadó - színházi vezetőséget.


A legvég szomorú. A lány perszehogy rájön, hogy a csillogást akarja, de perszehogy képes bármit megtenni azért, hogy éljen. A fantom annyira azért nem csökönyös, hogy akkoris, így is jó legyen neki, hagyja, hogy legyen úgy, ahogy a lány akarja, elengedi őket, és eltűnik.
És mert a tegnapi előadás végén teljesen így jött át nekem: keres egy másik szőke Lindust, akit tanítgathat......


Ami még felvetődhet: az, hogy az operaház fantomja zseniális építész, darabíró, szervező és szoprán tanító az feljogosíthatja-e a gyilkolásra?
Nem. Ennyi nem.
De azt is figyelemre méltó, hogy gyermekkorában úgy élt, mint egy cirkuszi mutatvány a rondasága miatt (a sátán gyermeke), és szabadulni is csak úgy tudott, hogy megölte (lasszóval) a fogvatartóját.
Valószínűnek tűnik, hogy kicsit unta már a megaláztatást.


u.i. :most mondja az itthoni vikomt de Zoli, hogy ez egy igen negatív hozzáállás..., pedig nem csak való világos?

ja! és a nap kérdése: miért kellett a magyar fantomnak kalap?
(a helyes megfejtők között 1 blogbejegyzést sorsolunk ki :)

- munkába menet -

tisztára mint az ősz nyújorkban :)

- this guy is playing Guitar with his mouth-

- Október 23. -

A kilátás a forradalom reggelén -> 11:00-kor :)

+ két cikk az 1956.-os újságokból:
//http://1956.lap.hu/

Egészségügy mindenkinek:

"Az a szemlélet, amely szem elől tévesztette az egészségügy fontosságát, odahatott, hogy gazdasági életünk minden területén háttérbe szorult az az alapelv, hogy legfőbb érték az ember."

Vers mindenkinek:

"Jaj, árván ül a város. Szürke pernye
teríti be s a füstölgő romok
magasból hajló, porba dőlt keserve,
olyan, mint meddő özvegyasszonyok
magukba hulló temetkezése
az éjben.
— Mert a törvény most olyan,
hogy attól, ki a fényből hull a mélybe
barát, testvér . . . segítség elrohan.
Pusztul a nép és széthull, mint a kéve
pogányok-földjen, távol ég alatt.
A szolgaság, a lánc, igák helyébe
vándorbotot vesz és ki itt marad
élő halott.
...
Tolvajból hős lett, hősből üldözött."

és ami a jelen:
még mindig nem túlszimpi a bobóbaba az ilyenkor állandóan levetített filmben, még akkor sem ha a többiek ellenére ő kisminkelt, és kilóg a fél melle ....

- e-ügyfélszolgálat, vagy Mancikák? -

Olvasom az újságban, hogy tervezik az ügyfélszolgálatok elektronikus ügyfélszolgálattal való lecserélését.
Elsőre persze nekem is az ugrik be, hogy megint elvesznek munkahelyeket az emberektől, erre ma:

Lakcímkártya ügyintézés

Internetes bejelentkezés (magyarorszag.hu)után hirtelen 2 időpontom is lesz (az első lefoglalás közben 1xcsak eltűnik az oldal, valami "technikai okok" szöveggel), majd az alatta lévő kinyomtatható textből megtudható, hogy csak be kell menni egy felcímkézett ablakhoz, és máris soron kívüliként kezelnek.
Odaérve persze közlik, hogy azt ugyan ki nem sz... ja le, és beállok egy hosszú hosszú sorba, aminek a végén 2 db ügyfélszolgálati hölgy található. Az egyik előtt egy kissé lepattant házaspár üldögél és épp azt beszélik, hogy most akkor költözzenek össze vagy mégse, és közben persze várják, hogy Mancika időnként rájuk is figyeljen két billentyűmegtalálás és leütés közepette.
A másik Mancika dr. Dr.né is meg amúgy is, igyhát letolt szemüveg felül néz az ügyfélre, és persze az ügy folyamatában kifogásol.
Az egyik bejelentő lap nem elég, írjon másikat, a másiknál a csekk nem elég, fizessen ki még másikakat, majd mikor már átláthatóvá válik előttem az út az ügyintéző ablakhoz, rácsodálkozom, hogy mennyi mindent kell rögzíteni, aláírni, lepecsételni, másik vastag könyvbe átvezetni (vastagságra akárcsak egy régi ambulánsnapló), és kezdek félni.
Aztán még két páciens elzavarása után (megint másik űrlap kitöltés, nem jó sorban állás) máris én jövök. (A másik Mancika még mindig nem tud figyelni az előtte kitartóan perlekedő lepattant párra ..)
Nálam az első gebasz, hogy húzzak számot. Mondom, hogy internetes bejelentkező vagyok. Válasz:
- Azt akár el is teheti.
Következő probléma: nincs tulajdoni lapom. Mondom, hogy nem az enyém a lakás. Válasz: - Az kérem mindegy, mi a hivatalos utat követjük.
Mondom a hölgynek, hogy érdeklődtem, azt válaszolták, hogy semmi nem kell a személyin, a kitöltött, aláírt rózsaszin papiron és a lakcímkártyán kivül, ráadásul az internetes kinyomtatotton is az van, amivel rendesen sikerül bepirosítani az amúgy már erősen felkent "hajnalpír"szín púdert az arcán.
Viszont nem hagyom magam lerázni: szájat összeszorítok, lecövekelek, és addig ülök ott, amíg végülis megszán, valamint lepecsétel. Azért még átküld egy másik sorba, hogy ott kérjek majd sorszámot, a következő asztalhoz, ahol majd ha beadom a papírokat, megvárhatom, amíg kész is lesz az igazolványom.

....szóval nemtom... :
e-ügyfélszolgálat vagy Mancikák?

- vidám mesék -

Időomlás:

– Isten teremte az eget és a földet – folytatta a vén, réges-rég elavult sci-fi író. – A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett. Erre Sátán is képes vala, de ostobaságnak vélte, öncélú cselekvésnek. Mi benne a pláne? Kezdetben tehát nem szól vala.

Ám Sátán aggódni kezde Isten miatt, amikor monda Isten: "Legyen világosság", és lőn világosság. El kellett tűnődnie: "Ugyan mi a fészkes fenét vett a fejébe? Mégis meddig akar elmenni? És arra számít netán, hogy én majd segítek neki eligazgatni ezt a sok hülyeséget?" Isten megteremte a férfit és az asszonyt, a maga meg a Sátán képére és hasonlatosságára, miniatűrben, és szabadjára engedé őket, hogy ugyan mi lesz belőlük.

Sátán nem tehette semmivé, amit Isten teremtett. De legalább megpróbálhatta kevésbé fájdalmassá tenni a létet az Isten kis játékszereinek. Ő látta, amit Isten nem látott: élni annyi, mint halálosan unatkozni vagy rettegni. Beletömött hát egy almába mindenféle ideát, ami legalább egy kicsit enyhítheti az unalmat, például játékszabályokat kártyához meg kockához, meg hogy hogyan kell kamatyolni, meg a sör meg a bor meg a whisky receptjét, meg különféle dohányzásra alkalmas növények képét, és így tovább. És használati utasítást, hogy hogyan kell dögösen, szexisen zenélni és táncolni és énekelni. És hogyan kell cifrán káromkodni, amikor a lábunkra lépnek.

Sátán egy kígyóra bízta az almát, hogy adja oda Évának. Éva beleharapott, és továbbadta Ádámnak. Ádám is beleharapott, aztán kamatyoltak.

Sátán nem akart egyebet, csupán segíteni, és ezt számos esetben meg is tette – fejezte be Trout. – Ő se propagált több, időnként szörnyű mellékhatásokkal járó csodabalzsamot, mint napjaink legpatinásabb gyógyszergyárai.

.oOo.

Jézus a Hegyi Beszédben mondta el, milyen rémes az élet: "Boldogok, akik sírnak", és "Boldogok a szelídek", és "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot".

Henry David Thoreau híres mondása: "Az emberek tömege csöndes elkeseredésben él." Így aztán egy hangyányit sem érthetetlen, hogy mérgezzük a vizet meg a levegőt meg a termőtalajt, és egyre körmönfontabb ítéletnapi szerkentyűket eszkábálunk – iparilag, katonailag: egykutya. Kivételesen legyünk kíméletlenül őszinték. A világvége jószerint egyikünk számára se jöhet elég korán.

Apámat, Kurt szeniort, aki építészmérnök volt Indianapolisban, továbbá rákja volt, és a felesége úgy tizenöt esztendővel azelőtt öngyilkosságot követett el, feltartóztatták, mert szülővárosában belehajtott a pirosba. Akkor derült ki, hogy húsz esztendeje nincs vezetői jogosítványa! Tudják, mit mondott az intézkedő rendőrnek?

– Hát akkor lőjön le – mondta.

.oOo.

A Szövetségi Nyomozó Iroda különleges ügynökei, J. Edgar Hoovernek, az FBI nőtlen, homoszexuális igazgatójának utasítására agyonlőtték Dillingert, egyszerűen kivégezték, amikor kijött a barátnőjével a moziból. Nem rántott pisztolyt, nem tért ki, nem bukott le, nem próbált menekülni. Épp olyan volt, mint bárki más, amikor a mozi után kilép a való világba, épp ocsúdik a varázslatból. Azért ölték meg, mert a különleges ügynökök, akik mind széles karimájú puhakalapot viseltek, megsokallták, hogy olyan régóta csinál már hülyét belőlük.

Ez 1934-ben történt. Én tizenegy éves voltam. Allie tizenhat. Allie sírt és dühöngött, és mind a ketten gyaláztuk Dillinger barátnőjét, akivel moziban volt. Ez a dög, mert másnak igazán nem nevezhettük, adta a tippet a nyomozóknak, hogy hol lesz aznap este Dillinger. Azt mondta, hogy ő majd narancssárga ruhát vesz fel. A jellegtelen alak, akivel együtt kijön a moziból, nem más, mint akit az FBI homokos igazgatója Első Számú Közellenségnek bélyegzett.

A nő magyar volt. Ahogy a régi mondás tartja: "Ha magyar a barátod, nincs szükséged ellenségre."

.oOo.

Pszichoanalízis Németországban.

Egy idős úr nem tudja mozdítani a jobb karját. A vizsgálatok nem találnak semmi szervi elváltozást, minden a lehető legnagyobb rendben. A pszichoanalitikus sem megy semmire: kérdései, a beteg válaszai nem vezetnek sehova. A terapeuta tehetetlen, de végül elszánja magát: - Heil Hitler! - kiáltja. És az öregember karja nyomban náci köszöntésre lendül.

.oOo.

- macis sál-

Egyik pillanatról a másikra a nyárból tél lett. Az ember lánya már nem izzad le munkába menet még akkor sem, ha körbeszaladna egész Pécsen, hogy elérjen az egyetemig.
És mert "hűdemeleg" országszerte sem igazán van, tegnap előkeresésre, valamint felvételre került a macis sálam, amit azóta is mindenhol megcsodálnak, ahova csak elviszem.

Amikor legelőször sétáltattam meg az utcán - nagyon megmosolyogtak, és nem emléxem, hogy valaki is közönyösen el tudott volna nézni felette.

Tavaly előtt minden egyes idősebb néni megállított az utcán, hogy hol lehet ilyent kapni, mert a kisunokájának szeretne venni.

Tavaly kaptam volna érte 5kg szappant (lush bolt), és bármilyen lehetetlen összeget is, ha odaadom ( nem adtam).

És tegnap megállított egy fiatal (ráadásul férfi!) békávé ellenőr, hogy ne haragudjak, de mondjam meg hol vettem, és cserében egy hétig nem kéri el a jegyemet ellenőrzésre. :)

Azért írok erről neked, Judit, mert tőled kaptam, és mert ilyenkor mindig nagyon sokat emlegetlek. Vajon hol vehetted a sálat?

- kalapácsvevés -

Megvettem életem első kalapácsát.

Beugrottam az első - pláza melletti - zárszervizes boltba, majd sok nézelődés után előálltam a már gyanúsan méregető eladóbácsik elé, hogy segítsenek.
Meg is mutogatták a bolt legtávolabbi pontját, ahol úgy nagyjából minden méretben voltak kalapácsok, majd mikor magamra hagytak volna sietve elrebegtem, hogy olyant szeretnék ami belefér a retikülömbe.
A bácsi egy pici kalapácsot vett elő hatalmasan hosszú nyéllel, majd azt mondta:
- A nyele ki fog lógni majd a retikülből, de legalább nem mennek túl közel ...., amire használná ...

- Herta Müller v.ö. Kertész Imre -

Mind a ketten a nácizmus "áldozatai".
Mind a ketten Nobel-díjat is kaptak "ezért".
Ezek ellenére mind a ketten Berlinben élnek, és a németek becsülik őket a legtöbbre. Véletlenül?
És véletlenül lehet, hogy a németeknek van a - Nobel-díj kiosztásba (is) a - legtöbb beleszólásuk?

Kertész Imre: epa.oszk.hu/00800/00804/00238/37077.html:
- Nem vagyok jártas a stockholmi Nobel-díjak odaítélésében, de úgy tudom, hogy nincs annak jelentősége, hogy ki mit terjeszt fel. Az kétségtelen, a bizottságot nem lehet befolyásolni. Azt tudom, hogy a német kiadó biztosan jelölt.
...

Hm.
Na, de mert a Sorstalanság már a csapból is folyt, a remélhetőleg hamarosan újból piacra kerülő A rókák csapdába esnek című Herta Müller regényt (Pesti Szalon, 1995) is elolvashatjuk, és a
Gyászbeszéd című, a 2000 című folyóiratban megjelent novelláját akár itt is a linken.

Térjünk a tárgyra... (?)

- párhuzamos párbeszédek -

1.

- Jó napot kívánok!
- Szia húgi.
- Ellenőrzés. Megkérem, hogy mutassa meg a jegyét, vagy szálljon le.
- Dehogy szállok.
- Akkor kérem a jegyét.
- Ellopták. Szállj le te.
- Uram! Már kértük, hogy szálljon le.
- Hagyjál már, húgi. Mi a neved??
- Semmi köze hozzá. Szálljon le!
- MI A NEVED??????!!!!!
- 1268.
- Na én meg 1270 vagyok, és jobb, ha lekoptok mind a hárman. Vigyázzatok magatokra

2.

- Kishölgy, bocsánat, hogy magára léptem, csak nagyon fáj a szemem, és ki akartam nyitni az ablakot.
- Miért nem a széke mellettit nyitja ki, bácsi?
- Mert a maga levegőjét akarom szívni... jaj.. megint ... bocsánat! .. Ne siessen már el, nem tudok olyan gyorsan utánad menni ....

A tisztes őszes rozzant, méltóságában megsértett arckifejezéssel felhúzza az orrát, és a legközelebbi megállónál leszáll.
Az ótvarosan bűzös hajléktalan megy még egy ingyen kört ....

- (csak) vénnek való ....? -

A lépcső felől csoszogó lépések hallatszanak, bot koppanása, dünnyögés, hogy: "jajaj a hátam (nyakam/lábam/derekam", valamint ezek kombinációi), majd az ajtó megkondul a beleverődő kockás, olasz import bevásárlókocsitól, s fellép egy másik, még az első nagykalapos tántinál is ráncosabb, görnyedtebb, vénebb öregember. Mankóra támaszkodva vonszolja magát, pergamen állagú arcbőre petyhüdten fittyed le hibás, sárga fogairól. Egyenesen a kocsi közepén található ajtóhoz rohan(!) könyökével vágva az utat, nehézkesen zöttyen le, és köhögni kezd. A már ott ülő másik sorvadt vénember csak egy kurta, undorodó pillantást vetett a jövevényre; a nagykalapos úriöregasszony pedig tudomásul sem veszi, hogy elfoglalta azt a helyet, amit már ő is kinézett magának, csak nem tudott annyira gyorsan rohanni még közelebbről sem; és a két vörösödő szemét továbbra is mereven a kapaszkodóra szegezi.
Ekkor a villamos elindul.
A nagykalaposnéni kipördül érintő irányában - végigfutna hosszában a kocsin, viszont az tele van. Így aztán fennakad a már fent említett kockás olasz import bevásárlókocsin, és mert dühös: leteremti a legközelebbi fiatal lányt, hogy miért nem adta át a helyét, még akkor is, ha az a lány ugyanúgy állt a tömegben, mint ő ..

A vénülésben van valami embertelen, valami alattomos: olyan, mintha az öregekből napról napra szivárognának el az emberi tulajdonságok.
Ezek hárman pedig éppenséggel kellemetlen érzéseket keltettek rideg tartásukkal, meg azzal a nyilvánvaló rosszindulattal, amelyet a többiek és egymás iránt tanúsítottak.

- Agnete és a vízi szellem -

”Agnete og Havmanden” by Suste Bonnén. The sculpture shows the Merman and his sons who are waiting for Agnete to return.
The sculpture is placed in the canal by Højbro Square, Copenhagen.
“Agnete and the Merman” is an old Danish ballad.

A vízi szellem csábító, a mélységből bukkan föl, vad és sóvár, megragadja és letöri az ártatlan virágot, amely teljes bájában pompázik a parton, és fejét tűnődve hajtja a habok fölé. Ez ideáig a költő elképzelése.
Ez pedig a nem költői változat:

A vízi szellem nem akarja elcsábítani Agnetét, jóllehet korábban több hasonló leányt is elcsábított. Többé már nem vízi szellem, vagy ha úgy tetszik, egy szegény vízi szellem, aki már régóta kuksol a tengerfenéken és búslakodik. Azonban tudja, miként azt a monda is tanítja, hogy egy ártatlan leány szerelme megválthatja. De a lelkiismerete rossz, és nem mer közelíteni a leányokhoz. Ekkor megpillantja Agnetét. A nád közt rejtezve már látta néhányszor a parton sétálni. Elbűvöli a leány szépsége, amint csendes foglalatosságba merül, lelke azonban csupa fájdalom, semmilyen vad vágy nem gerjed föl benne. És midőn sóhajtása a nád susogása közé vegyül, a leány felfigyel rá, megáll, elmereng és vonzóbb, mint egy asszony, mégis szép, mint egy mentőangyal, aki a vízi szellemet bizalommal tölti el.

A vízi szellem nekibátorodik, megközelíti Agnetét, elnyeri szerelmét, bízik megváltásában. Azonban Agnete nem nyugodt lány, a tenger zúgása kedves volt számára, és a fájdalmas sóhaj csak azért tetszett neki a tengerparton, mert bensőjében még hatalmasabb vihar dúlt. Menekülni akar, ki akar törni a végtelenbe a vízi szellemmel, akit szeret - s ez felpezsdíti a vízi szellemet. Miután visszautasította a vízi szellem alázatát, most felébreszti a büszkeségét. És a tenger fölmorajlik és habzik, és a vízi szellem átöleli Agnetét, és alábukik vele a mélybe. Soha nem volt ily vad, soha ily vágyó, mert ettől a leánytól remélte megváltását.
Ám nemsokára ráun Agnetére.
Odaadja magát a démoniságnak, hogy megmentse Agnetét, ahogy egy ember bizonyos értelemben megmenthető a rossz segítségével. Tudja, hogy Agnete szereti. Ha megfosztaná Agnetét ettől a szerelemtől, a lány valamiképpen megmenekülne. De hogyan?
A vízi szellem eszesebb annál, mintsem számítana arra, hogy egy kertelés nélküli vallomás kiváltaná Agnete utálatát. Inkább megpróbálja felkorbácsolni Agnete valamennyi sötét szenvedélyét: kigúnyolja, kicsúfolja, szerelmét nevetségessé teszi, és büszkeségét, amennyire lehet: felébreszti. Önmagát semmilyen kíntól nem kíméli, hiszen a démoniságban éppen ez a mély ellentmondás, és a démonikus emberben bizonyos értelemben végtelenül több jó lakozik, mint a mindennapi emberben. Minél önzőbb Agnete, annál könnyebben rászedhető (mert csak a nagyon tapasztalatlan emberek gondolják, hogy az ártatlanságot könnyű rászedni; a lét bizony mély értelmű, és legkönnyebben éppen az okosok csapják be az okosokat).

A lány tetemét aztán soha nem találják meg, mert sellővé változott, aki énekelve magához csalogatja a férfiakat.

- anyu születésnapja -

Ma van anyu szülinapja.

Nem sokkal a tavalyi szülinapja után láttam élve utoljára. Emailban írt húgi, hogy apu szerint nagyon beteg, és azonnal elmentem vonatjegyet venni.

Elkéstem.

Amikor visszafele indultam a keletiről a 20E buszhoz, lefagyott a mobil (ezelőtt még sosem csinált ilyent), és amikor újra bekapcsoltam, tudtam, hogy vége.
Mindig úgy lesz előttem anyukám, ahogy jön elém a vékony, kopott, kék, mintás velúrkabátomban, hogy elvigyen kávézni. Nagyon nagyon ritkán jött fel teljesen az irodába, inkább lent várt meg, és az sem érdekelte, hogy nézik, hogy mit álldogál odalent …

Nagyon hiányzol anyu.