- Agnete és a vízi szellem -

”Agnete og Havmanden” by Suste Bonnén. The sculpture shows the Merman and his sons who are waiting for Agnete to return.
The sculpture is placed in the canal by Højbro Square, Copenhagen.
“Agnete and the Merman” is an old Danish ballad.

A vízi szellem csábító, a mélységből bukkan föl, vad és sóvár, megragadja és letöri az ártatlan virágot, amely teljes bájában pompázik a parton, és fejét tűnődve hajtja a habok fölé. Ez ideáig a költő elképzelése.
Ez pedig a nem költői változat:

A vízi szellem nem akarja elcsábítani Agnetét, jóllehet korábban több hasonló leányt is elcsábított. Többé már nem vízi szellem, vagy ha úgy tetszik, egy szegény vízi szellem, aki már régóta kuksol a tengerfenéken és búslakodik. Azonban tudja, miként azt a monda is tanítja, hogy egy ártatlan leány szerelme megválthatja. De a lelkiismerete rossz, és nem mer közelíteni a leányokhoz. Ekkor megpillantja Agnetét. A nád közt rejtezve már látta néhányszor a parton sétálni. Elbűvöli a leány szépsége, amint csendes foglalatosságba merül, lelke azonban csupa fájdalom, semmilyen vad vágy nem gerjed föl benne. És midőn sóhajtása a nád susogása közé vegyül, a leány felfigyel rá, megáll, elmereng és vonzóbb, mint egy asszony, mégis szép, mint egy mentőangyal, aki a vízi szellemet bizalommal tölti el.

A vízi szellem nekibátorodik, megközelíti Agnetét, elnyeri szerelmét, bízik megváltásában. Azonban Agnete nem nyugodt lány, a tenger zúgása kedves volt számára, és a fájdalmas sóhaj csak azért tetszett neki a tengerparton, mert bensőjében még hatalmasabb vihar dúlt. Menekülni akar, ki akar törni a végtelenbe a vízi szellemmel, akit szeret - s ez felpezsdíti a vízi szellemet. Miután visszautasította a vízi szellem alázatát, most felébreszti a büszkeségét. És a tenger fölmorajlik és habzik, és a vízi szellem átöleli Agnetét, és alábukik vele a mélybe. Soha nem volt ily vad, soha ily vágyó, mert ettől a leánytól remélte megváltását.
Ám nemsokára ráun Agnetére.
Odaadja magát a démoniságnak, hogy megmentse Agnetét, ahogy egy ember bizonyos értelemben megmenthető a rossz segítségével. Tudja, hogy Agnete szereti. Ha megfosztaná Agnetét ettől a szerelemtől, a lány valamiképpen megmenekülne. De hogyan?
A vízi szellem eszesebb annál, mintsem számítana arra, hogy egy kertelés nélküli vallomás kiváltaná Agnete utálatát. Inkább megpróbálja felkorbácsolni Agnete valamennyi sötét szenvedélyét: kigúnyolja, kicsúfolja, szerelmét nevetségessé teszi, és büszkeségét, amennyire lehet: felébreszti. Önmagát semmilyen kíntól nem kíméli, hiszen a démoniságban éppen ez a mély ellentmondás, és a démonikus emberben bizonyos értelemben végtelenül több jó lakozik, mint a mindennapi emberben. Minél önzőbb Agnete, annál könnyebben rászedhető (mert csak a nagyon tapasztalatlan emberek gondolják, hogy az ártatlanságot könnyű rászedni; a lét bizony mély értelmű, és legkönnyebben éppen az okosok csapják be az okosokat).

A lány tetemét aztán soha nem találják meg, mert sellővé változott, aki énekelve magához csalogatja a férfiakat.