Tegnap volt a Madách-ban, parádés szereposztással: Sasvári, Mahó, kicsit Millerre hajazó vicomt :) és mert már ma reggel óta ez megy, ideírok róla idevalókat - szerintem:
A sztrori: (kicsit elrugaszkodva Gaston Lerouxtól)
adott egy pozitív családi anamnézis talaján kialakult, aztán megárvult leányka, akit kitanítana szubrettnek - leginkább önmaga szórakoztatására - a fantom. Mert az operaházat már zseniálisan felépítette, és mert a darabokat is ő írja ki műsorra, szeretne a darabba ő választani vezetőszopránt.
Sok - sok elvesztegetett év után sikerül is megtalálni a hangot a leánykában, aki némi siker után kezdi elveszíteni a határt a képzelet és a valóság között... ("amikor énekelek, mintha nem lennék önmagam").
De persze közbeszól az élet egy bonviván vikomt de Zoli személyében, akinek még épp színésznőcskéje nincs a papa pénzén, így aztán gyorsan megveszi ezt a színházat a hiányt pótlandó.
Fel is karolná rögtön a sasssssylvyát, viszont ő már igen el van szállva magától, valamint már hervatag "hamvas/férjes 40es", így aztán ad némi teret a kóristalánynak, mert sokan mondják, hogy jó a lány, ráadásul még a fantom is bólogat az 5letnek, hogy kicsit fejlődik a lányka, és mert különben is miértne..
a lehányka eléggé tud bizonyítani - kitanítva lett ugye, valamint igen fifikásan el is tud tűnni is időnként, persze pont amikor épp kellene, és a vikomt úgy érzi netovább. Az első tapsviharosan sikeres színpadi beavatás után még az is beugrik neki, hogy látta már valahol, és jön a konklúzió: Ő lesz az (első).
Most már viszont a fantom megijed. Kitanított egy lányt időt és pénzt nem kímélve, és most legyen időnként énekelgetni beszédelgő hercegné?
A harc persze símán egyelőtlen. Ugyan kit választana egy árta(lma)tlan szűz a sötét pincebogár, és a csillogó szőkeherceg közül, ha már választási lehetőség van? (és van egy közös is bennük: a Krisztike is fényt akar, meg ugye a Raúl is csak a fényes siker után vette észre a leányt, előtte simán elment mellette, még ha bugyiban is volt csak a balettkarral ... )
Igen hamar nyilvánvaló lesz ez a fantomnak is, így aztán kapkodni kezd: megmutatja némi tükrös, füstös hókuszpókusszal magát, a pincéjét, előzongorázza a kottáit, és tálcán nyújtja a- titokzatosságra, és a lámpára odacsábuló- aztán már-már elaléló lányka elé jövőnek. Azért a lányka persze még vacillál. Mert mi legyen? A fantom mellett akár lehetne ő a világ legnagyobb primadonnája, de mit ér a hírnév, ha azzal jár, hogy soha nem mutathatja meg magát máshol, csak a színpadon?
aztán mehet haza mosogatni a pincébe ....
Következő jelenet háztető:
egyik oldala:
Amennyire szűz(=szőke) is Krisztina, a vaciizéit ki tudja teríteni a vikomt elé egy őszinteségi rohamában, amikor is a vikomt - bár istenlátja lelke csak szórakozni ment a színházba - a hangulat , a csillogó havas égbolt, az eldobott fekete szalagos rózsa, és a könnyek hatására bedob egy lánykérést.
az árnyékos oldalon pedig a fantom annyira magányos, mint még sosem....
A legendás háttérzenével megtűzdelt jelmezbálon a fantom magára ölti a vörös halál álarcát (http://folioklub.hu/tales/250.html), a frászt és a figyelmet hozva ezzel magára,
és bedobja a legközelebbi műsorra tűzendő darabját: a győzedelmes Don Juant. Amit - ahogy figyelünk - mindenki utál, és nagy vacak (sztem a Mozart DonJuanja is csúcs, és nem csak 1 kirakottmelles ária miatt....), viszont van benne egy odaillő, amire azért mindenki felfigyel ...
Közben a vikomt a lánykérést már jól meg is bánta, így rábírja a lányt, hogy ha nem is önmaga, azért ezt az operát csak gyakorolja azért a fantommal, mert ugye csak úgy pénzes a siker. (a színházban kicsit oda is lökte a fantomnak....) :)
Végkifejlet:
A fantom tudja, hogy van egy utolsó pont, ahonnan nincs visszaút, ahol minden eldőlhet, így aztán átveszi a győzedelmes DonGiovanni szerepét a statisztától, és a lánykát első elgyengülése- és Raúl szavai után :( -viszi az odújába felbőszítve ezzel a vikomtot, és a - szeszélyei miatt időközben tökéletesen kiakadó - színházi vezetőséget.
A legvég szomorú. A lány perszehogy rájön, hogy a csillogást akarja, de perszehogy képes
bármit megtenni azért, hogy éljen. A fantom annyira azért nem csökönyös, hogy akkoris, így is jó legyen neki, hagyja, hogy legyen úgy, ahogy a lány akarja, elengedi őket, és eltűnik.
És mert a tegnapi előadás végén teljesen így jött át nekem: keres egy másik szőke Lindust, akit tanítgathat......
Ami még felvetődhet: az, hogy az operaház fantomja zseniális építész, darabíró, szervező és szoprán tanító az feljogosíthatja-e a gyilkolásra?
Nem. Ennyi nem.
De azt is figyelemre méltó, hogy gyermekkorában úgy élt, mint egy cirkuszi mutatvány a rondasága miatt (a sátán gyermeke), és szabadulni is csak úgy tudott, hogy megölte (lasszóval) a fogvatartóját.
Valószínűnek tűnik, hogy kicsit unta már a megaláztatást.
u.i. :most mondja az itthoni vikomt de Zoli, hogy ez egy igen negatív hozzáállás..., pedig nem csak való világos?
ja! és a nap kérdése: miért kellett a magyar fantomnak kalap?
(a helyes megfejtők között 1 blogbejegyzést sorsolunk ki :)
A sztrori: (kicsit elrugaszkodva Gaston Lerouxtól)
adott egy pozitív családi anamnézis talaján kialakult, aztán megárvult leányka, akit kitanítana szubrettnek - leginkább önmaga szórakoztatására - a fantom. Mert az operaházat már zseniálisan felépítette, és mert a darabokat is ő írja ki műsorra, szeretne a darabba ő választani vezetőszopránt.
Sok - sok elvesztegetett év után sikerül is megtalálni a hangot a leánykában, aki némi siker után kezdi elveszíteni a határt a képzelet és a valóság között... ("amikor énekelek, mintha nem lennék önmagam").
De persze közbeszól az élet egy bonviván vikomt de Zoli személyében, akinek még épp színésznőcskéje nincs a papa pénzén, így aztán gyorsan megveszi ezt a színházat a hiányt pótlandó.
Fel is karolná rögtön a sasssssylvyát, viszont ő már igen el van szállva magától, valamint már hervatag "hamvas/férjes 40es", így aztán ad némi teret a kóristalánynak, mert sokan mondják, hogy jó a lány, ráadásul még a fantom is bólogat az 5letnek, hogy kicsit fejlődik a lányka, és mert különben is miértne..
a lehányka eléggé tud bizonyítani - kitanítva lett ugye, valamint igen fifikásan el is tud tűnni is időnként, persze pont amikor épp kellene, és a vikomt úgy érzi netovább. Az első tapsviharosan sikeres színpadi beavatás után még az is beugrik neki, hogy látta már valahol, és jön a konklúzió: Ő lesz az (első).
Most már viszont a fantom megijed. Kitanított egy lányt időt és pénzt nem kímélve, és most legyen időnként énekelgetni beszédelgő hercegné?
A harc persze símán egyelőtlen. Ugyan kit választana egy árta(lma)tlan szűz a sötét pincebogár, és a csillogó szőkeherceg közül, ha már választási lehetőség van? (és van egy közös is bennük: a Krisztike is fényt akar, meg ugye a Raúl is csak a fényes siker után vette észre a leányt, előtte simán elment mellette, még ha bugyiban is volt csak a balettkarral ... )
Igen hamar nyilvánvaló lesz ez a fantomnak is, így aztán kapkodni kezd: megmutatja némi tükrös, füstös hókuszpókusszal magát, a pincéjét, előzongorázza a kottáit, és tálcán nyújtja a- titokzatosságra, és a lámpára odacsábuló- aztán már-már elaléló lányka elé jövőnek. Azért a lányka persze még vacillál. Mert mi legyen? A fantom mellett akár lehetne ő a világ legnagyobb primadonnája, de mit ér a hírnév, ha azzal jár, hogy soha nem mutathatja meg magát máshol, csak a színpadon?
aztán mehet haza mosogatni a pincébe ....
Következő jelenet háztető:
egyik oldala:
Amennyire szűz(=szőke) is Krisztina, a vaciizéit ki tudja teríteni a vikomt elé egy őszinteségi rohamában, amikor is a vikomt - bár istenlátja lelke csak szórakozni ment a színházba - a hangulat , a csillogó havas égbolt, az eldobott fekete szalagos rózsa, és a könnyek hatására bedob egy lánykérést.
az árnyékos oldalon pedig a fantom annyira magányos, mint még sosem....
A legendás háttérzenével megtűzdelt jelmezbálon a fantom magára ölti a vörös halál álarcát (http://folioklub.hu/tales/250.html), a frászt és a figyelmet hozva ezzel magára,
és bedobja a legközelebbi műsorra tűzendő darabját: a győzedelmes Don Juant. Amit - ahogy figyelünk - mindenki utál, és nagy vacak (sztem a Mozart DonJuanja is csúcs, és nem csak 1 kirakottmelles ária miatt....), viszont van benne egy odaillő, amire azért mindenki felfigyel ...
Közben a vikomt a lánykérést már jól meg is bánta, így rábírja a lányt, hogy ha nem is önmaga, azért ezt az operát csak gyakorolja azért a fantommal, mert ugye csak úgy pénzes a siker. (a színházban kicsit oda is lökte a fantomnak....) :)
Végkifejlet:
A fantom tudja, hogy van egy utolsó pont, ahonnan nincs visszaút, ahol minden eldőlhet, így aztán átveszi a győzedelmes DonGiovanni szerepét a statisztától, és a lánykát első elgyengülése- és Raúl szavai után :( -viszi az odújába felbőszítve ezzel a vikomtot, és a - szeszélyei miatt időközben tökéletesen kiakadó - színházi vezetőséget.
A legvég szomorú. A lány perszehogy rájön, hogy a csillogást akarja, de perszehogy képes
bármit megtenni azért, hogy éljen. A fantom annyira azért nem csökönyös, hogy akkoris, így is jó legyen neki, hagyja, hogy legyen úgy, ahogy a lány akarja, elengedi őket, és eltűnik.És mert a tegnapi előadás végén teljesen így jött át nekem: keres egy másik szőke Lindust, akit tanítgathat......
Ami még felvetődhet: az, hogy az operaház fantomja zseniális építész, darabíró, szervező és szoprán tanító az feljogosíthatja-e a gyilkolásra?
Nem. Ennyi nem.
De azt is figyelemre méltó, hogy gyermekkorában úgy élt, mint egy cirkuszi mutatvány a rondasága miatt (a sátán gyermeke), és szabadulni is csak úgy tudott, hogy megölte (lasszóval) a fogvatartóját.
Valószínűnek tűnik, hogy kicsit unta már a megaláztatást.
u.i. :most mondja az itthoni vikomt de Zoli, hogy ez egy igen negatív hozzáállás..., pedig nem csak való világos?
ja! és a nap kérdése: miért kellett a magyar fantomnak kalap?
(a helyes megfejtők között 1 blogbejegyzést sorsolunk ki :)
A fantom szvsz azért engedi el a csajt, mert szereti. Ennyi. A magyar fantomnak meg azért van kalapja, mert fázik a füle :)
VálaszTörlésgratulálok a megfejtőnek, és amennyiben küldi a szöveget, fel is rakom :)
VálaszTörlés