... " Beszélhetnék a szerelem túlcsapongásairól, a római szaturnáliák misztériumairól, miket Hispala Sescennia úrhölgy fedezett fel kedvese előtt, akit sajnált ez ünnepélyek kegyetlen élveinek feláldozni, s mely fölfedezéséért Adrián császár egy városnegyedet leromboltatott;
Elmesélhetném a "megfordított évszakok" bohóságait, mely egylet a XVI. században azt a szabályt állította fel, hogy akik egymást igazán szeretik, azok nyáron a télhez, télen a nyárhoz öltözve járjanak, a szomjat meleg vízzel oltsák, az éhséget sületlen szerekkel. - Azt tartom, hogy ezek elég nagy bolondok voltak.
Regélhetnék a mór "szeretők " sziklájáról, hová egyszer üldözött szerelmes pár menekült fel az apai korbács elől, s ahonnan tovább nem futthatva, mindketten leugrottak, meghaltak. És azután még sokáig "szeretők sziklájának" hítták azt a helyet, ahol csak boldogtalan szerelmesek voltak a környékben, mind odasiettek magukat elölni. - Kérdés maradna, hogy kik voltak a nagyobb bolondok: azok -e, akik a példával előrementek, vagy azok, akik őket követték.
Segélyemre hívatnám az etnográfiát, s elkezdve a szerelem bizarr közönyétől, mellyel az eszkimó a vendégszeretet fogalmát még a hitvesi kegy osztalékára is kiterjeszti, végigutazhatnám a kegyes olvasót az ellenkező oldalig, hol a féltékeny koriálok soha sem engedik feleségeiket megmosdani, hogy más férfi ne is gyaníthassa arcaikról, hogy szépek-e. Közbeesnének aztán olyan népek is, mint az alibamoniak, ahol még a nők is féltékenyek és bosszúállók, s ha egy asszonynak a férje hűtlenséget követ el, valamennyi asszony ellene támad, s a hűtlen férj kollektíve elpáholtatik. - Melyik bolondabb a három közül?
Azután felidézhetném a világtörténelem nagy kísérteteit, s elmondhatnám róluk: ez a koronás rém itten Semiramis, háromezer év nem oltotta ki szeméből azt a bűvsugárt, amivel hajdan a hőskor férfiait keblére szédíté; minden évben más férje volt, s azok minden évben csoda módon meghaltak. A szép királyné egy kerített sírkertet tartott holt férjei számára, ahol az egymás után következők számára remek síremlékek voltak emelve. Ahogy a mai kor delnője tart egy-egy fotográf-albumot, mely lassanként megtelik imádók arcképeivel, úgy tartott e hatalmas nő egy sírkertet, s annak minden lapja egy-egy márványemlék volt, ráírva a holt férj neve és szerelmének nagysága. Azon fehér márvány mauzoleum, melynek küszöbéhez támaszkodva jelen meg előttünk a szép rém, maga még fehérebb, mint a márvány, csak szemei feketék és égők: Arraus hamvainak sírboltja az; azon Arrausé, ki Bithünia királya volt, szép, fiatal és hős. Semiramis beleszeretett, s kezét ajánlá neki; de Arraus visszautasította azt. Erre a királyné haddal keltett támadást ellene, s Arraus a szerelemes nő elleni harcban elesett. A királyné aztán a halva megkapott kedves tetemének emelteté azt a mauzóleumot, s még holta után sem bírta nem szeretni azt, ki inkább meghalt, mint hogy őt szeresse, s kit inkább megölt ő, mint hogy mást szeressen. Ez csinos tárgy volna, s sok régimódi páncél és balliszta leírását lehetne benne közrebocsátani.
Érdekes volna "őrült Johanna " királyné története, ki férjét addig üldözé, míg vágytársnéja megölte a közös szerelem tárgyát, a királyt; s akkor Johanna ezüstkoporsóba teteté a hullát, és mindig magával hordozá azt, ahol járt-kelt, ahol megpihent, elaludt, a férj a koporsóban mindenütt mellette volt, amíg élt.
Szép mese volna e tárgyról Dzsehángir és Nurgehán története. Dzsehángir t.i. mór kalifa volt (meglehet azonban, hogy arab padisah volt; nem állítom bizonyosan), Nurgehán pedig a legszebbik felesége, kétségtelenül hollóhajú, tojásdad arcú, korallajkú, gyémántszemű, ahogy a keleti ideálokat szokás költőileg feltálalni: és obligáte hevesvérű, rajongó kedélyű, ábrándos szellemű, ahogy ugyanazokat pszichológice feltrancsírozva illik az olvasó asztalára tenni. Tehát egyszerre ennek a Dzsehángirnak az a raptusa támadt, hogy a szép Nurgehánnak egy édes ölelésére megengedte, hogy egy álló egész huszonnégy óráig uralkodjék az országán őhelyette, s amit azalatt parancsolni fog, az mind akképpen teljesüljön. A szép Nurgehán aztán - természetesen - legelébb is a kincstárból felhordatta, ami kész aranyat talált; - ezt ideáig más is ilyen okosan intézné; - és akkor az aranyakat mind újra verette, egyik felén volt az ő feje Dzsehángiréval egyesítve, a másik felén ez a körirat: "Dzsehángir és Nurgehán szerelmének emlékére", - s aztán ezt a pénzt kiosztotta az ország szegényei közöt, hogy az ő szerelmét örökre emlegessék. S minthogy a mohamedán pénzeken nem szokott lenni emberi ábrázat, s minthogy a mohamedán férfi a feleségével együtt nem szokta magát a világ előtt mutogatni, tehát kétségtelen, hogy ez a bolondság igen nagy katasztrófával végződött, mely majd vita tárgyául hagyá fenn annak elhatározását, hogy melyik volt a kettő közül a nagyobbik bolond, a regényíróra csak azon technikai nehézségek maradván fenn, hogy először hogyan tudta huszonnégy óra alatt egy egész mór királyi kincstár pénzét újraveretni (mert politechnikai regények óta a közönség szeme nagyon fel van nyitva az ilyen dolgokban); a másik meg annak elintézése, hogy miféle kormánybiztosok lehettek abban az arabs országban, ha a szegények számára küldött aranyak csakugyan a publikum közé kerülhettek az ő kezeiken keresztül.
Beszélhetnénk az angol hercegről, ki beleszeretett juhásznéjába, s mert az semmiképpen nem akart végette hercegnővé lenni, ő lett miatt
a juhásszá, s őrizte és fejte vele együtt a saját juhait. Melyik volt a nagyobb bolond?
Előidézhetném azt a János királyt, akinek nem volt elég úgy szeretni, ahogy emberek szeretnek: ő a tündérek szerelmére akarta fokozni idegeit, s evégett minden este spirituszos pokrócba varratta be magát. Egyszer komornyikja a cérnát, mellyel urát bevarrta, égő gyertyával akarta elszakítani, s a spiritusz lobot vetett. Minthogy pedig János király nem volt szalamander, tehát ott bolondul megégett.
Közönséges, mindennapi történeket mindenki ismer, mikben akik szerepelnek, derék, okos, nevezetes emberek, s talán egész életükön át titokban tudják tartani, hogy - ők voltak az első pályadíjnyertesek azok között, akiknek a neve: "szerelem bolondjai". "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése