"A káoszban keress egy kezet, amelyet elérhetsz és megérinthetsz és megfoghatsz, keress 5 ujjat, amelyben megbízhatsz, és akkor egy pillanatra - de nem tovább, csak egy pillanatra - egy pillanatra rend lesz a káoszban, nyugalom, lesz középpontja: két összefonódott kéz, ..
Megérinteni egy kezet a káoszban - ez a szeretet.
Aztán a kezek széthullanak, többé nem találják egymást, és visszatér a káosz, és rosszabb lesz, mint volt."
.....
"A fej még ... ég. Csak nem Krisztusé vagy az Elkezdőé vagy valami más istené. Hanem a miénk.
Az emberé.
Az ember ég, és az ember gyújtja meg a lángokat. Önmagunkat áldozzuk föl. - .. - Ez a lidérces álmom megfejtése : Az égő ember.
Lángba borítjuk önmagunkat, meggyújtjuk azt a jóságos, kedves szelíd arcot, mert nem bírjuk elviselni a saját jóságunkat, a saját kedvességünket, a saját szelídségünket.
Félünk.
Ezek isteni erények, és ha birtokoljuk őket, félünk az istenek haragjától. Azért borítjuk lángba önmagunknak ezt a részét, hogy kiengesztelhessük az isteneket, hogy azt mondhassuk: "Nézzétek, rosszak vagyunk, gonoszok vagyunk, bűnösök vagyunk! Mentsetek meg!" és elfeledjük, hogy az istenek is belőlünk származnak, igazából bennünk élnek, a mi félelmünk, a mi ínségünk nemzi őket.
A gonosznak nem gonosz a szülője, hanem a jóság. Így hát feláldozzuk énünk egyik részét énünk másik részének, csak azért, mert félünk elfogadni a magányos teljességet, önmagunk egész voltát. ..
- Azaz ti ezt csináljátok. Én nem. Nekem ehhez semmi közöm. Én biztonságban vagyok ebben a diliházban. Itt nem engedik, hogy gyufával játsszam."
.... ragyogóan egységesített világban mindenki számára van hely, kivéve Krisztust. Miután 33 éves lett, nem volt hely a földön Krisztus számára, és azelőtt sem sok. És most már késő. Most már minden helyet elfoglaltak az egyházak.
Megérinteni egy kezet a káoszban - ez a szeretet.
Aztán a kezek széthullanak, többé nem találják egymást, és visszatér a káosz, és rosszabb lesz, mint volt."
.....
"A fej még ... ég. Csak nem Krisztusé vagy az Elkezdőé vagy valami más istené. Hanem a miénk.
Az emberé.
Az ember ég, és az ember gyújtja meg a lángokat. Önmagunkat áldozzuk föl. - .. - Ez a lidérces álmom megfejtése : Az égő ember.
Lángba borítjuk önmagunkat, meggyújtjuk azt a jóságos, kedves szelíd arcot, mert nem bírjuk elviselni a saját jóságunkat, a saját kedvességünket, a saját szelídségünket.
Félünk.
Ezek isteni erények, és ha birtokoljuk őket, félünk az istenek haragjától. Azért borítjuk lángba önmagunknak ezt a részét, hogy kiengesztelhessük az isteneket, hogy azt mondhassuk: "Nézzétek, rosszak vagyunk, gonoszok vagyunk, bűnösök vagyunk! Mentsetek meg!" és elfeledjük, hogy az istenek is belőlünk származnak, igazából bennünk élnek, a mi félelmünk, a mi ínségünk nemzi őket.
A gonosznak nem gonosz a szülője, hanem a jóság. Így hát feláldozzuk énünk egyik részét énünk másik részének, csak azért, mert félünk elfogadni a magányos teljességet, önmagunk egész voltát. ..
- Azaz ti ezt csináljátok. Én nem. Nekem ehhez semmi közöm. Én biztonságban vagyok ebben a diliházban. Itt nem engedik, hogy gyufával játsszam."
.... ragyogóan egységesített világban mindenki számára van hely, kivéve Krisztust. Miután 33 éves lett, nem volt hely a földön Krisztus számára, és azelőtt sem sok. És most már késő. Most már minden helyet elfoglaltak az egyházak.
.. miért nem azt mondta Krisztus, hogy "Szeressétek egymást", ahelyett, hogy "Szeressetek engem"? Odakinn, a városban az egyházak miért tüntetik fel igazságnak azt a hazugságot, hogy a Krisztus iránti szeretet a legnagyobb szeretet?
Nem az.
Nincs más, csak az emberek kétségbeesett, vakká tévő szerelme, és az se ér sokat, de rajta kívül nincs más. Bárcsak kitörölte volna Krisztus az emlékét az emberiség elméjéből, akkor talán az emberiségnek lett volna valami esélye. Maga Krisztus a gát a tanítása és az emberiség között. ...
....
a szeretet is csak a vakság egy fajtája.
"
"Először is – Gottschalk azt állítja, hogy Isten minden embert eleve vagy üdvösségre, vagy kárhozatra teremtett.
Másodszor: szerinte Krisztus nem mindenkiért halt mártírhalált a kereszten, hanem csupán a kiválasztottakért.
Végül: az ember a bűnbeesés óta jót csupán Isten kegyelméből cselekedhet, a szabad akarat csakis rossz útra viheti. // Donna W. Cross: Johanna nőpápa"
