- Salzburg -

Felkészültünk a mai napi bejárásra: tegnap Zsül jól rákérdezett Frau Schwabra, hogy hogyan és merre a város. Kaptunk is jó tanácsot, hogy az autót jobb, ha lerakjuk a városhatárban, és onnan buszolunk. Persze az új Promod ruhámat vettem fel, így aztán a buszozást gyorsan elvetettem, hogy nehogy már... aztán beértünk, és elsőre tankolni akartunk. A diesel árak érdekes változásokat mutattak: ami Németországban 1,21E, az az osztrák határ után közvetlenül 1,18E, 2 km-rel arrébb 1,07E, és még 2 km-re már 1,03E is volt, amit már nem volt türelmünk megtalálni.

Itt az írás közben kértem egy kis célzóvizet: élménybeszámoló utána folyt. köv. ... mert itt ülünk a kis teraszunkon, nézegetjük familie Watzmannékat grandtotálban, és pezsgőzünk némi rosé beütéssel, merthogy előtte boroskóla volt a vizespohárban :)

na: Salzburg. Az első, amire felsikkantottam, naná hogy egy wifis parkoló volt, hogy menjünk oda parkolni. Az ár elsőre nem is tűnt olyan nagyon horribilisnek, pedig mélygarázs volt, csak aztán persze jött a feketeleves, hogy nem tudják németül mi is lehet az a wifi. Az egyik nagyon erősen gondolkodó német mondott azért wlant is, így hamar a közeli kávéházban találtuk magunkat, ahol fogyasztáshoz kötötték a wifi használatot. Továbbmentünk.

Kitaláltuk, hogy kb. 3 órát lófrálgatunk a városban, és majd visszajövünk, amikor is behalt a telefonom: kiderült, hogy az igo-ján csak Magyarország térkép van felrakva. Aztán nem találtam tollat, hogy megtaláljuk visszafelé az utat, na és ráadásnak pont dél lett és vagy 30 fok árnyékban.

Tudtunk menni 2 félkereszteződést, utána egyöntetűen megszavaztuk (2:0), hogy visszamegyünk a klímás autónkért. Eredetileg a Mirabel parkba akartunk menni, de parkolóhelyet találni főműsoridőben....

Zsül kicsit elbizonytalanodva próbálta felemlegetni, hogy bezzeg a Frau Schwab már ezt mondta a buszokról, csak aztán közös erővel lehurrogtuk, és elővettük Andreát. Na ő aztán irányított mindenhova. Mit neki zsákutca, behajtani tilos, vagy az, hogy egy hidat vagy 5x megjártunk oda -vissza! Azért csak azt mondogatta, hogy "élesen jobbra" a balkanyaros útnál, vagy hogy hajts be a behajtani tilos tábláknál. És amikor továbbmentünk, visszairányított megint csak a behajtani tiloshoz.

Kicsit meleg volt, mint azt már írtam. Kicsit feladtuk a Mirabelt, és inkább rátértünk a várra, de persze ehhez erőt kellett gyűjtenünk, így felkerestük a közeli McDonaldsot egy kis wifizésre, és lám! Volt ingyenes wifi!!! Azért is örömködtünk ennyire, mert ugye voltunk mi már Mekizni Königssee-ben ahol csakis handyvel elérhetős internetet mondtak, és lám... - igaz, az Németben volt :)
Aztán persze lassult, meg ilyenek, de nem riadtunk vissza, mert képesek voltunk ott lenni vagy 2 órán keresztül, mert .... (nem vagyok függő!!!)

Közben Zsül a tökéletes némettudásával rákérdezett a lányoknál a várra. Mert azt fogadjunk senki sem tudja mi a salzburgi vár neve! Az ottani osztrák Mekis lányok egyike sem tudta, viszont az indiai bevándorlómunkás simán jelentkezett, hogy ő tudja !!!! Az a Kehlstein vár lesz az!!!!
Némi lehurrogás után kaptunk tippet: Hohensalzburg! És még valami Mönchsberg.

Nekiindultunk.

Andrea megint csak remekelt, a harmadik behajtani tilos táblánál Zsül bedobta magát a pékségnél: megtudtuk, gyalog 20 perc lesz. Én istenbiz' próbáltam lebeszélni mindenkit, azzal is , hogy ha a tűző napon vízszintesen nem bírtuk 10 percnél tovább, akkor mi lesz velünk élesen hegynek fel???

"Nem vagyunk városi puhányok" címszóval az első levegőelhagyásnál már éreztem, hogy ebből nem sok jó lesz ...

A vár bejáratáig bírtam úgy, hogy alig-alig lett vizes a bugyim is, aztán jött még egy meredek feljáró, és még 1, amit elvileg a salzburgi városi puhányoknak megoldottak egy vasutas feljáróval is. Mi persze - mert bírjuk - felmentünk a felső kapuig. Itt a talaj már kavicsos lett, meg ugye a majdnem 89%-os emelkedő sem hazudott, így történt, hogy lefelé sikerült kicsit seggen csúszva megtennem a távot a kínai turisták nagy örömére - (csak kiröhögtek, tapsot nem kaptam).

És mert nagyon megijedtem, kb. fél óra kellett, amíg sikerült a hátamon vastag sugárban leömlő vizet többé-kevésbé felszárítanom (már értem miért van erre ez a sok-sok tehénszag :).

Zsül persze tényleg nem volt ennyire puhány, így bement a várba is (7,40E), és hogy mit látott? Annyit tudok, hogy a kilátásért megérte, de a többit.... na azt tőle :)

1szóval itt untuk meg, és hazajöttünk élményt írni.

Meg ugye kiültünk a gerstreitleheni sorozatot nézni Watzmannékkal meg a rozé pezsgőnkkel :)

És a mai napi záró mottó (Zsültől:)

- Idd meg a pezsgődet, mert bevágok!

:)