Szeretem a Chagall- képeket.
Azt hiszem azelőtt is szerettem, hogy tudtam volna róla, hogy orosz zsidó. (bár az orosz gyanús volt :)) De, mert nem vagyok ujjeltartós arisztokrata, hát a származás számít nálam a legkevésbé, (bár, ha orosz :))
Chagall képei is olyanok, mint a legtöbb festőé - ha valami nem fog meg a képeiben első látásra, utána már elvesztetted.
Nálam ez így működik: ha meghallom a - egy francia parfümre inkább emlékeztető :)- nevét, képes vagyok órák hosszat képeket nézegetni , még akkor is, ha - szerintem - chagall-kékek, sok hegedülő kék kecskét és fehér fátyolos menyasszonyt ábrázolnak - leginkább csepp formában :)
Elkezdtem olvasni az "Életem"-et.
Kicsit megzavart.
Nem mondhatom azt, hogy mást vártam, mert könyveknél sosem várok semmit, ráadásul Chagallt ugye szeretem. Ám ez a könyv most kicsit kesernyés, kicsit tematikus, kicsit mintha nem ő írta volna - és ráadásul beugrott Puskin utólag kiadott erotika gyűjteménye.... Arról meg vagyok győződve, hogy valaki pénzt akart keresni aki nem Puskin, és kicsit az az érzésem, hogy ez a könyv sem teljesen Chagall.
:)
A sztori persze magával ragad: időnként meglepően élnek a sorok: (iskolában:) "Megvallom, már akkor elhatároztam, hogy legkésőbb egy óra múlva elfelejtem az egészet. "
időnként nagyon közel van:
"Nem mondhatom, ha őszinte akarok lenni, hogy Párizs ellenállhatatlanul vonzott. Akkor sem hajtott különösebben a vágy, amikor Pétervár kedvéért hagytam ott a szülővárosomat. Csak tudtam, hogy mennem kell. Magam sem értettem világosan miért. Talán mert nagyon kisvárosias, - ha már ki kell mondanom.
Szerettem a helyemet változtatni, de semmit se szerettem volna jobban, mint egyedül gubbasztani egy ketrecben. ... "
és épp ezek miatt kicsit olyan, mintha ezt nem egy festő, hanem egy "költő" írta volna.
Mert beugrik az, amikor a költészettel próbálkozott és a barátai azt mondták, hogy egy festő, ne írjon verseket!
Meg kellene tiltani! :)
és nincs meg a lila ... a könyv egy bizonyos Chagall liláról ír ....
Azt hiszem azelőtt is szerettem, hogy tudtam volna róla, hogy orosz zsidó. (bár az orosz gyanús volt :)) De, mert nem vagyok ujjeltartós arisztokrata, hát a származás számít nálam a legkevésbé, (bár, ha orosz :))
Chagall képei is olyanok, mint a legtöbb festőé - ha valami nem fog meg a képeiben első látásra, utána már elvesztetted.
Nálam ez így működik: ha meghallom a - egy francia parfümre inkább emlékeztető :)- nevét, képes vagyok órák hosszat képeket nézegetni , még akkor is, ha - szerintem - chagall-kékek, sok hegedülő kék kecskét és fehér fátyolos menyasszonyt ábrázolnak - leginkább csepp formában :)
Elkezdtem olvasni az "Életem"-et.
Kicsit megzavart.
Nem mondhatom azt, hogy mást vártam, mert könyveknél sosem várok semmit, ráadásul Chagallt ugye szeretem. Ám ez a könyv most kicsit kesernyés, kicsit tematikus, kicsit mintha nem ő írta volna - és ráadásul beugrott Puskin utólag kiadott erotika gyűjteménye.... Arról meg vagyok győződve, hogy valaki pénzt akart keresni aki nem Puskin, és kicsit az az érzésem, hogy ez a könyv sem teljesen Chagall.
:)
A sztori persze magával ragad: időnként meglepően élnek a sorok: (iskolában:) "Megvallom, már akkor elhatároztam, hogy legkésőbb egy óra múlva elfelejtem az egészet. "
időnként nagyon közel van:
"Nem mondhatom, ha őszinte akarok lenni, hogy Párizs ellenállhatatlanul vonzott. Akkor sem hajtott különösebben a vágy, amikor Pétervár kedvéért hagytam ott a szülővárosomat. Csak tudtam, hogy mennem kell. Magam sem értettem világosan miért. Talán mert nagyon kisvárosias, - ha már ki kell mondanom.
Szerettem a helyemet változtatni, de semmit se szerettem volna jobban, mint egyedül gubbasztani egy ketrecben. ... "
és épp ezek miatt kicsit olyan, mintha ezt nem egy festő, hanem egy "költő" írta volna.
Mert beugrik az, amikor a költészettel próbálkozott és a barátai azt mondták, hogy egy festő, ne írjon verseket!
Meg kellene tiltani! :)
és nincs meg a lila ... a könyv egy bizonyos Chagall liláról ír ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése