- Hitler sasfészke -

2010.07.01

Reggel jött egy sms BGyK ügyben, és rögtön tudtam, hogy hol vagyok :) némi kis reggeli, és már indultunk is a Kehlsteinhaus-ba (németből gyengébbek kedvünkért: Hitler sasfészke).

Nekifutottunk a métereknek, rodeóztunk a kanyarokban a 25%-os emelkedőn felfelé. Egy idő után persze leparkoltunk, mert felmenni csak busszal lehetett, vagy gyalog. Ahogy elhallgattam, a gyalogos túrázás kb. 2,5 óra és mindezt meredeken előre. Mert mi persze voltunk olyan gyávák, hogy busszal menjünk, láttunk is pár nagyon bátor túrázót útközben, és persze rácsodálkoztunk, hogy milyen kis ügyik, vagy nagyon ennyire nagyon németek? Hogy nekik a kilométer meg a meredekség aztán smafu. Biztos az összes budai német volt lánykorában:) Szóval beálltunk a buszmegállóba és kértünk turistajegyet a Hitlerhegyre. Ez pl. megint csak tök szimpi, ha van Kurkarte-d, akkor valamennyivel azért olcsóbb a jegy, mert egyébként ám mocsok drága :) (így volt 14E oda-vissza a 6,5 km). Beindultunk felfelé - a 6,5 km alatt több, mint 800 métert - pattogott is a fülünk mindenfelé :)

Na és a kilátás... időnként ment úgy a busz, ahogy a szállás felé vezetett Zsül, hogy jobbra semmi mást nem láttam magam előtt, csak a szakadékot. Elég durván meredek volt úgy, hogy nem látod az út szélét, csak ami kicsit lejjebb van. Az út szélessége max. 4 m.

Folyamatosan hagytuk el a magasságot jelző kilométerköveket, kanyargósan, és alagútakban: 1300m, 1600m, 1800m és már fent is. Kicsit rácsodálkoztunk a kilátásra - nem rossz, bár kicsit párás, aztán indulás - bélyegzés után - a tolakodós magyarokkal a lift felé (hogy még itt is vannak rajtunk kívül magyarok ... )

A lift felé menet egy bunker jellegű folyosó vezetett, ahol aztán mocskos hideg volt. És, hogy az ember nehogy már jól érezze magát, szerintem még be is locsolták hideg vízzel csak úgy, vagy nemtom. Persze sikerült pont kifogni a tömeget, így még várni is kellett a következő liftre, ami alatt aztán tényleg megvert az isten hidege. Visszafelé még egy rágógumis kiejtésű amerikai csoportot is láttunk lenge öltözetű kombinés lányokkal - azokat még kicsit sajnáltuk is, mert a csop.vez. képes volt őket még különterelgetni is a lifttől és még röpke pár félórás előadást is tartani nekik a vizes/hideg lyukban.

Jött a lift, és mert a liftes bácsi csak integetett hogy "schnell, schnell" álltunk is benne mint a sózott heringek. Nagyon hamar felértünk (41 mp alatt tette meg a 124 métert!), és legalább kicsit neki tudtunk vetkőzni - a lift felé menet nagyon ránk kívánkozott minden, ami vastag, és melegít.

A fenti kilátást látni kell.

Igaz megint csak nagyon párás volt, és nem annyira látszanak a fényképen, videón, de élőben nem volt semmi. A magyarjaink megrohamozták az éttermet, mi pedig elindultunk körbe, ahol csak sikerült valami utat találni. Elsőre nagyon kicsinek tűnt a hegyoldal, főleg úgy, hogy lent a buszmegálló melletti tabakban egy maketten irtó sok épületet láttunk Kehlsteinhaus címszó alatt. Itt a fent már említett éttermet találtuk, és némi kifutópályát a hegyen, ahol jobbra a hegyek, balra meg a városokra való kilátást tudtuk megörökíteni. A jegy lebélyegzésénél kért 2 óra valahogy irtósoknak tűnt, de itt csak arra telt az időnkből, hogy végigmenjünk az étteremtől kicsit jobbra, és már jöhettünk is lefelé. Az éttermet persze még renoválták is, így kimaradt a belülről múzeumszerűen kiplakátolt Hitler képek nézegetése is, és azt sem értettem, hogy hol az a sok-sok többi kis ház, amit a maketten feltüntettek.... vagy ezért nem szabadott fényképezni a makettet, mert azok csak fénykorukban voltak itt megtalálhatók?

És nem volt hó.... bár igaz, a Mondja Szonja azért 1 hónappal korábban tudósított róla.

Találtunk útközben egy gyoparas keresztet, amit nagyon megcsodáltam, főleg, hogy annyira tetszettek eddig is a gyopármotívumok, hogy képes voltam kitalálni, hogy nekem egy ilyen mintás ernyő kell. Apunak meg egy hozentroger.. :) vagy stampedlispohár... vagy nemtommég:) A sziklákon állni és látni a szemben lévő hegyeket, hát az tényleg maga a mennyország :) Simán megértem Hitlert, hogy azért szeretett itt lenni, és nem csak akkor jött fel ide, amikor megkapta szülinapjára :)

A 2 óra irtó hamar eltelt, és már robogtunk is visszafelé. És mert maradt némi hiányérzet bennünk, hát elmentünk kicsit túrázgatni a közeli Wimbachklamm-ba. Ez persze nem ingyen mulatság (ára: 1,50 E, és olyan szép, hogy ott még a Kurkarte sem érvényes), de mindent megért-: egy hegyoldal telis-tele sziklákon minden pózban leömlő vízsugarakkal! Ráadásul szerencsénk is volt a napsugarakkal, a szűrt fény hatására a víz szinte minden cseppje képes volt, és szivárványszínben pompázott.

Ezek után kicsit még sétálgattunk felfelé a patak partján, és bár a fényképező behalt a sok képtől, azért még némi videózást bevetettünk a félig kiszáradt patakmederben, a fehér kövekkel. Hazafel még mindig éreztük, hogy valami hiányzik, így leindultunk kicsit Ramsauzni, majd irány a Hintersee, amit már 1x próbáltunk, csak elmosott az eső.

Este kicsit sötét lett hirtelen, így megvitattuk a tómenti, valamint a hegyen lévő házak előnyeit és hátrányait, majd indultunk haza aludni.

Éjjel meg beesett egy cseszkó csapat, akik aztán mindent kitaláltak, kezdve azzal, hogy megpróbáltak bejönni az ajtónkon. Még jó, hogy bezártuk.

De persze nem adták fel, hajnali 6-kor már felkeltek.

Na de ez majd holnap.