2010. október 31., vasárnap

- Azazel -


A zsidóknál “Énók könyvében” Azazel mindenféle aljasságra tanítja az embert: a férfiakat, hogy harcoljanak, és fegyvert készítsenek, a nőket - hogy fessék az arcukat és hajtsák el magzatukat. Egyszóval ő a lázadás démona, a kiűzetés szelleme.
***
Prométheusz elhozta nekünk a tüzet. Mózes megismertette velünk a törvényt. Krisztus erkölcsi támaszt adott. De mind közül a legértékesebb a zsidó isten, Azazel, aki megtanította az embert, hogy tisztelje saját méltóságát. “Enok könyvében” ez olvasható: “Szeretettel ment az emberek közé, és felfedte nekik az égben megismert titkokat.” Tükröt ajándékozott az embernek, hogy lássa, mi van mögötte - azaz, hogy legyen emlékezete és értse a múltját. Azazelnek köszönhetően a férfiak ismerik a kézművességet és meg tudják védeni otthonukat. Azazelnek köszönhetően az asszony alázatos termékeny nőstényből egyenjogú emberi lénnyé vált, akinek megadatik a választás szabadsága - hogy szép legyen vagy csúnya, anya vagy amazon, a családjának éljen vagy az egész emberiségnek. Az Isten csak kártyát adott az ember kezébe, Azazel viszont megtanítja, hogyan kell játszani, hogy nyerjen.
***
Akunyin Azazelje csavaros sztori egy elborult agyú, de sok pénzzel rendelkező angol lédiről, aki az árvák megmentője címmel felturbózva (és egyéb nagyon hangzatos egyedi ideák mögé bújva) ténykedik a világmegváltáson, amíg egy fiatal, és lelkes nyomozó (a molyon úgy olvastam, hogy: a ruszki Sherlock Holmes:)) rá nem áll az ügyre. Persze a szálak felgöngyölődnek, és jön vele a baj is ...
mindenesetre ez jellemző Akunyinra, hogy korántsem annyira könnyen kiszámítható a története vége.

.

2010. október 30., szombat

- A düh (és a csalódottság) Prozac országban -


Fiatalon az ember mindenre dühös, ami nem úgy történik ahogyan azt elképzelte, és arról álmodozik, hogy hogyan váltsa meg a világot, természetesen pontosan olyanra, mint amilyennek elképzelte....
Mindeközben dobáljon minden "feljebbvalója" arcába Russell, Nietzsche, Schopenhauer idézeteket, és nézze meg, hogy mire megy a mindenkinél nagyobb eszével: a végén persze kiderül, hogy ugyanarra, mint az az ember, aki túl sokat tudott -> ő is meghalt ...

Ez a Prozac -ország meg valahogy nem akar még elkezdődni sem, nemhogy véget érni ... Hogy lehet ennyit siránkozni egy ilyen vastag könyvben???
Azt még értem, hogy mindenki életébe beszól a depresszió, amibe belelép többször is, mint kétszer - és ami érdekes módon csak azt támadja meg nagyon sokszor, akinek mindene megvan, és nem tud mit kezdeni magával - de hogy minden oldalon csak az van, hogy mennyire szerencsétlen a depressziós ember, meg vele senki nem úgy törődik, ahogy kellene és senki nem érti meg:
"Soha nem is képzelték, hogy mit meg nem kell tenniük értem, ha azt akarják, hogy életben maradjak. Elképzelni sem tudják, mennyi energiájukba és kínszenvedésükbe fog kerülni, amíg hajlandó leszek jobban érezni magam. Kizsigerelem őket és megzsarolom őket, hogy megtudják, milyen kevés maradt meg belőlem, annak ellenére, hogy menyit odaadtak, mert gyűlölöm őket, amiért ezt maguktól nem tudják."

hááát.... azt hiszem van azért düh a fiatalkor után is ... és, ha ezt kiolvasom akkor inkább soha többet nem leszek depressziós

:)

2010. október 26., kedd

- szép, új jövő -








Olvasom a Blikk .. izé Borsban, hogy a Claudiának is (többek között) műhaja lett: http://www.borsonline.hu/news.php?op&hid=35030. Ami valahol érthető is, hisz van vagy 40éves és valahogy fel kell venni a fiatalokkal a lépést, akiknek ugye már 18 évesen is az volt. (...)

Persze nem kellene rosszindulatoskodnom, nekem pl. műfogam van :), csak ilyenkor nem túl hiszékeny az ember, ha kijön egy új "szépség" azzal, hogy rajta ugye - evidensen - minden valódi... - aztán hazamegy - ahogy apu mondaná - és leveszi magáról a műszempillát, a műhajat, a műlábat, legrosszabb esetben a műmellet, és íme: az igazi NAGYŐ :) (minő guminő ....)
és még mindig az a jó, ha leveszi... mert ha nem, -> ha kéthetente nincs 150eFt ja a cserére, (mosásra), akkor matadorral kell szórni a haját, h ne legyen túl bolhás? :D

Az is igaz, hogy a mostani férfi célközönség erre lett kiképezve. (műanyag katonák .....)
Eljárogatnak gyúrogatni, lesznek szép felfújt izmaik, aztán a telefonban (/levélben) meg "szívszaggatóan" bőgicsélnek, ha bajuk van, és ha vérnyomást kéne mérni, akkor jobb esetben hivatkoznak a pánikbetegségükre, rosszabb esetben elájulnak közben....

Szép, új jövő ....

.

2010. október 23., szombat

2010. október 21., csütörtök

- szakrendelők éjszakája -

Ezt Ablonczy Dr. mondta ma, amikor már lett este(!) fél9 és még mindig jöttek ....
Ezen nevetni megint csak azok tudnak, akik dr.Morcz blogját olvassák, és nem unatkozó emberkék, temérdek világutálattal, akik fröccsögéseket írkálgatnak a praxis.blogba (előfordulhat, hogy időnként megkérdőjelezhető valóságtartalommal? :) ....

2010. október 20., szerda

- itt a vége fuss el véle -

Esti mese nőknek,
a pasik valszleg nem értenék mi benne a gebac (még ha egy pasi is írta egy nőnek ):

"Mese következik.:

Mendegélt hétfőn a vándor hetedhét országban, aztán megunta. Kimerült, nyűgös volt, így hát bekopogott egy második emeleten levő garzon ajtaján.
Ott lakott a lány.
A vándor igen éhes volt az egész napi hajtástól, mondta is, hogy éhes nagyon. Megetette a lány rögvest, mert az meg jószívű volt valamiért. Estére vágya is nőtt a vándornak, de nagyon. Nem volt gond, megkapta a jószívű lányt íziben. Szép este volt, meg kell hagyni. Még jó, hogy!
Kedden aztán elment szerencsét próbálni a vándor. Próbálta, de nem sikerült. Ettől függetlenül megéhezett és megszomjazott, így hát visszatért a lányhoz. Evett, ivott megint, testileg vonzódott újra, és aludt jókorát.
Így ment ez heteken át.
Tetszett a vándornak a király élet, gondolta, kurvára mázlija van. És tényleg. Ráadásul közben szép szerelem is alakult közöttük. Minden zsírnak tűnt a kis garzonban. Fura, de a lány mégsem volt boldog hosszasan. Rohadtul megunta az ebadta vándort, mert a szívén-lelkén és néhány gyorséttermi üdítőn kívül semmit sem adott neki az élethez. Gondolta hát a lány, hogy elege van ebből és visszaküldi a vándort hetedhétbe.
Küldte is. Ment hát a vándor szomorúan, de aztán visszafordult hamar, mert vonzotta nagyon az elhagyott lány. Meg az ingyen kaja.
A lány is kiakadt, mert bírta eléggé a pasit, üzent hát neki mailen: jöjj vissza vándor, légyszi! Visszament, persze. Sőt, onnantól kezdve adott aranytallért is kosztpénz gyanánt, ami elég jó volt abban a helyzetben.
Nem engedte viszont a lányt többet buliba, mert védte az erényét, vagy mit.
Ez meg szar volt.
Ráadásul néha váratlanul elsírta magát. Csak úgy. Ezt meg senki nem értette. Így élt hát szépen, fent a másodikon a mátkapár. Éltek, éldegéltek, míg meg nem haltak.

Epilógus: elfelejtettem mondani, a vándor nem sokkal a mese vége előtt lelépett éhesen. Aki látja, szóljon már neki, hogy várja őt a lány az "itt a vége fuss el véle" miatt. Kösz.

Jó éjszakát gyerekek!"

http://www.noilapozo.hu/20101014/etettem-itattam-kihasznalt-lelepett---pasiszemmel

2010. október 18., hétfő

- tavaszi tárlat -


Talán a legmegdöbbentőbb dolog az, amikor először kerül az ember szembe azzal, hogy az "egyszerű életből" kikerült a "nagyvilágba".

Az első küszöb a felnőtté válás felé?
Amikor már nincs az otthon melege, ahova bármikor vissza lehet bújni ha baj van, nincs a megszokott háttérvédelem, amikor még tud hatást kelteni az, hogy : "megmondalak a mamámnak", amikor még elképzelni sem lehet, hogy van "szebb" gyerek is a világon, mint ...
Aztán persze irány az óvoda, iskola, a középiskola, a többi iskola, közben a kollégium, a nyári tanulmányi gyakorlatok, a nyári idénymunkák, az első munkahely.
Vele együtt jön a tömeg, egyre nagyobb, egyre többen- és lépcsőfokról lépcsőfokokra lépve más- és még több, vele pedig a megvilágosodás: nem biztos, hogy az jó módszer, ha kitűnünk a tömegből, ahogy pedig szüleink akarták ...

Szabad akarat....
Hinni lehet az ember szabad akaratában, ha a tömeg megbélyegzi? mire megy akkor a szabad akarat?
Mitől (/kitől?) függhet az, hogy a rossz vagy a jó oldalra sorolnak be?
Miért van az, hogy a tömegnek mindig az a leggyanúsabb, aki nem olyan, mint a többi? hogy lehet valakinek vakítóan fehér múltja, amikor olyanja még a legvakítóbb legfelsőbb pártvezetőségnek sincs?

Furcsa dolgokat produkál az élet... és most, sok - sok évvel később felvetődik a kérdés:
aki nincs velünk, az ellenünk van ?

.

és hogy legyen véleményezés is a könyvről :)
ami tetszett: az egyik szereplő szájából, hogy - nálunk valahogy soha nincsenek elvek, nincs ideológia: fasizmus van, és ha szocializmusnak hívják, akkor az a vörös fasizmus. ... merthogy valakit muszáj mindig hibáztatni, és erre kidolgozott forgatókönyvek vannak: mind a szereplőkről, mint a bevallatás teljes folyamatáról;
- meg az is, hogy magyar autót pl. soha nem lehetett gyártani, mert jobb volt a cseszkó, az orosz, meg az endékás, és a pannónia motor után sem jött semmi ... ;

Nem tudom mi volt '56, akkoriban nem éltem, és nem is sokat meséltek róla. Papámból az orosz hadifogság részleteit sem tudtam kivenni, nemhogy azt, hogy milyen volt Kádár - azt hiszem annyira emlékszem, hogy nem beszélt sokat, (ezért aztán minden szava aranyköpéssé alakult :)) és mintha azt is hallottam volna róla, hogy oroszul sem tudott, és lehet a szájra smárral mondott el mindent :) , bár azt sem tudom mi a jobb: az aranyköpések, vagy egy nadrágba bújt felhő ...

Amit viszont elhiszek: akkoriban tényleg nem volt ennyi politizálás. "1 rendszer volt, abban éltünk."
És lehet, hogy a legsötétebb, legrosszindulatúbb, legjobban vörösdiplomásnak taníttatott kövér, takarítónő volt a legnagyobb ember osztálybizalmija, aki aztán mindenhol mindenkinek alávágott, aki nem fektette hanyatt,
de azért nem egy káposzta ikús, 12 éves, nagymellű, kövér megasztár lány jelentett fel egy öreg asszisztenst azzal, hogy nem írt neki pszichiátriai véleményezést 10 perc alatt (tovább nem ért rá ugyanis várakozni) , hogy ne kelljen tornáznia - a személyiségi jogaira hivatkozva :)
(ja! és még időpontja sem volt, csak épp arra járt .... )
...

2010. október 9., szombat

- a fekete nyárfa -

"Edwin bácsi falexikonában ez állt: A legsebesebben növő fa 35 méteresre is megnő. Kitartását bizonyítja a törzse, amely a 2 méter átmérőt is elérheti, és akár 200 éves korig is elél.
Edwin bácsi nem is sejtette, mennyire helyes, jobban mondva találó a leírás, amikor a LEGSEBESEBBEN szót olvasta fel nekem. Azt mondta: Ez a fa igénytelen és kimondottan szép. De lenyűgözően hazug. Hogyhogy FEKETE NYÁRFÁnak hívják, ha egyszer fehér a törzse ...
Nem vitatkoztam vele. Csak magamban gondoltam: ha valaki már állt fél éjszakán keresztül a feketére festett menny alatt az agyonlövetésére várva, azután véresre marta a kezét a csákány, annak a fülében nem hazug a név. "


Egy nap ez a kérdés talált meg: hogy tudok egyszerre két német könyvet is olvasni?
A válasz: ez román ... bár ... :)
Eszembe jut "nagyon kedves ismerősöm", aki sokac révén 1x azt találta mondani egy tolakodó emberre, hogy:"hülye sokac" (v.ö.: hülye béemwés :)). Aztán a nagy nevetés után, amikor máskor más is ezzel próbálkozott, akkor meg ezt: "Hééé! Én sokac vagyok, én mondhatom. Te nem vagy az."

"Az ég azért olyan nagy, mert ott minden ember számára lóg egy kabát. "
A könyv: Herta Müller - Lélegzethinta.

Érdekes, hogy ő is egy fiatalt vet be főszereplőnek (szerintem nem a Sorstalanság testvérét) : itt a fiú német: "Az ember ezt német fejjel gondolja végig, a láger pedig orosz, mint a káposztaleves."

Mind a két, rövid idő alatt ebben a témában lett Nobel - díjas író Németországban lakik és ha még a pletykáknak is hinni lehet, miszerint a jelölő/kiválasztó csoportot leginkább németek finanszírozzák, nem csoda, hogy "cukormázas háliwúdiasan" senki nem lehet "gonosz", aki ugye ....
Azért ez mégis más. Vagy mert nő írta (valójában a női írókról sincs túl sok jó élményem), vagy mert végre nem az jár a fejemben, hogy az író tök hülyeként kezeli az olvasóját.
A sztori persze a szabvány, de végre nincs egyértelmű "aztán úgy tetszett, hogy a börtönben is élhet nagyszerű életet az ember...." félkegyelműs fíling, így elsőre azt mondanám, hogy tetszik :) , sőt azt is, hogy el kell olvasni, még akkor is, ha ezt szintén a vesztes oldalon álló gyökerekkel, sötét lágerélmények után választott német élettel rendelkező író írta. Itt inkább a Stockholm -szindróma látszik: alkalmazkodsz vagy meghalsz.

Egy regény hasonlítása egy másikhoz - mostanában ennek nagy divatja lett. Talán azért, mert lehet fitogtatni, hogy mennyi könyvet olvastunk már :), és biztos időnként van is benne valami (és arról akkor nem beszélek, amikor időnként nincs: Tavaszi tárlat, mint Kafka pere???? ... uff... beszéltem :)).
és mert trendi: a Lélegzethintáról elsősorban nem a Sorstalanság, inkább az Éhség ugrik be, vagy a Fagy. "Mindannyian mások voltunk, mint amilyenek vagyunk..."

UTÓSZÓ
( ha már az egész bejegyzést végigidéztem):
"Még a sztálingrádi nyáron, azon az utolsó nyáron a tornácon odahaza, egy szereleméhes, birodalmi német női hang szólt a rádióból: Minden német asszony egy gyermeket ajándékoz a Führernek. Fifi néném azt kérdezte anyámtól: Akkor hogy csináljuk, mostantól a Führer minden este eljön valamelyikünkhöz ide Erdélybe, vagy mi utazunk el szépen sorban őhozzá a birodalomba. Nyúl volt, vadas mártással ... ... Nagyanyám pedig azt mondta: Azt hittem, bajuszos férfi nektek nem kell. Küldjetek egy táviratot a Führernek, hogy előtte borotválkozzon meg. "

"Wenn wir schweigen, werden wir unangenehm, sagte Edgar, wenn wir reden, werden wir lächerlich."

és még: http://www.zeit.de/2009/31/Securitate
...

2010. október 5., kedd

- Spiró -


Mi lehet jó egy olyan napban, amikor egész nap szürke minden; egész nap esik, egész nap futkosni kell munkaügyben, a vizes esernyővel vagdalkozó emberek között; nyomorogni a tocsógós, szeles, hideg légkondis békávékon?

Ma volt azért jó dolog: egy olyan hely a városban, ahol beszélt Spiró :)
Nem is értem, miért nem írtam eddig Róla. Pedig már azóta figyelem erősen, mióta megdőlt az a biz. tételem, hogy magyar kortárst márpedig nem nézünk/olvasunk :) (utalok itt az Üvegtigris mozira, amely filmből csak a mennyezeti spotlámpák számára emlékszem, annyira kínlódtam:)
És egyszer csak jött A könyv, ami aztán alapjában rengette meg a világom :) Innentől aztán nem volt megállás: emailozás, olvasás bepótlása,darabok nézése, órára belógás :)

Ma pedig elmentem az Irodalmi Múzeumba (akkor is, ha a főnököm szerint már a neve is vicc) és megvettem a legújabb megjelentet, aminek a címe: Tavaszi Tárlat.

Mulatságos volt az érdeklődők köre: kicsit korábban értem oda, és hirtelen szembekerültem egy tucat bottal közlekedő, lecsúszott cipzáras, kardigános öreg nénikével, akik fel-alá járkálva, (és egymást támogatva) mesélték élményeiket a régi Spiró könyvekről. Már- már bátornak éreztem magam, ha ők sem olvasták el még az új könyvet, akkor gond nem lehet egy szál se :)
Később beszivárogtak a fiatalok is: fekete garbó, maróthvikis szemüveg, a lányokon hímzett gyapjúharisnya, a fiúkon fekete élrevasalt farmer :) Még örültem is neki, hogy fekete garbóban voltam, mert így nem a remegő hangot kellett hallgatnom magam mellett előadás közben, hogy "kedveském, mit mondd?"..
Aztán megvettem a könyvet, és már majdnem belemerültem, amikor is elment mellettem 3 öltönyös emberke, felültek a székekre, és indult is a kérdezés. Mindenre persze nem emlékszem, de ahogy Spiró mesél ... azt hiszem az olvasás mellett a meséinek a hallgatása sem semmi :)

Ami nagyon vicces volt, amit az egyik női hallgatójáról mesélt: a hölgy ugyan nem olvasta a könyvét, de rákérdezett, hogy miért szűk körről írt a regényben. És amikor a végén ismét egy hölgy jelentkezett kérdezésre, azzal, hogy ugyan ő sem olvasta, de ....
:)
Ami nagyon tetszett: azt mondta, hogy írjunk, mert azt jó :) : jó anyagot gyűjteni, jó utána menni a minket érdeklő dolgoknak, és mindezt leírni olyan formában ahogy bennünk alakul.

Hát azt hiszem én javíthatatlan olvasó vagyok - ha elolvastam ezt a könyvet, majd írok róla :)
de persze biztosan nem így:
http://www.nol.h/kult/spiro_gyorgy_az_uj_konyverol__a_zsido_kommunistakrol_es_a_kadar-rendszer_kezdeterol
ennyire azért nem vagyok garbós ....

2010. október 1., péntek

- október 1-

Zánka úttörőváros
3/a altábor
203-as szoba

Aranyos Kislányom!

Leveledet megkaptam, nagyon elkeserítettél vele. Ha vállaltad a tábort nem hozhatlak haza Te is tudod. Nem szabad ilyen tragikusan felfogni az egészet. Ne törődj vele, hogy mások mit mondanak, legyél jó, figyelmes és próbálj a többiekhez alkalmazkodni. Meglátod ez a pár nap nagyon hamar elszáll. Keress magadnak elfoglaltságot: rajzolj, tervezgess valamit és akkor gyorsabban múlik az idő.
Itthon sok öröm fog érni. Nagyon szép könyvet kaptál jó tanulmányi eredményedért, oklevelet és kitüntetést úttörő munkádért.
Tudod milyen sok munkánk van, eljönni nem tudunk, de nagyon várunk, hogy haza gyere. Soha ne feledd mit ígértél: nagyon vigyázol magadra. Meglátod olyan hamar elmúlik ez a pár nap, és már haza kell jönnöd. Addig is sokat gondolunk rád, nagyon várunk. Az életben sokkal nehezebb dolgok is történnek, mindig az az úr, aki felül tud kerülni rajta, önállóan, se
gítség és támasz nélkül.
Butaságokon ne tört a fejed azzal nem oldasz meg semmilyen problémát.
Nagyon vigyázz magadra; szerdán 1 órakor várlak Pécsen.
Sok - sok puszi: Anyu

H. 1986.VI.08