Fiatalon az ember mindenre dühös, ami nem úgy történik ahogyan azt elképzelte, és arról álmodozik, hogy hogyan váltsa meg a világot, természetesen pontosan olyanra, mint amilyennek elképzelte....
Mindeközben dobáljon minden "feljebbvalója" arcába Russell, Nietzsche, Schopenhauer idézeteket, és nézze meg, hogy mire megy a mindenkinél nagyobb eszével: a végén persze kiderül, hogy ugyanarra, mint az az ember, aki túl sokat tudott -> ő is meghalt ...
Ez a Prozac -ország meg valahogy nem akar még elkezdődni sem, nemhogy véget érni ... Hogy lehet ennyit siránkozni egy ilyen vastag könyvben???
Azt még értem, hogy mindenki életébe beszól a depresszió, amibe belelép többször is, mint kétszer - és ami érdekes módon csak azt támadja meg nagyon sokszor, akinek mindene megvan, és nem tud mit kezdeni magával - de hogy minden oldalon csak az van, hogy mennyire szerencsétlen a depressziós ember, meg vele senki nem úgy törődik, ahogy kellene és senki nem érti meg:
"Soha nem is képzelték, hogy mit meg nem kell tenniük értem, ha azt akarják, hogy életben maradjak. Elképzelni sem tudják, mennyi energiájukba és kínszenvedésükbe fog kerülni, amíg hajlandó leszek jobban érezni magam. Kizsigerelem őket és megzsarolom őket, hogy megtudják, milyen kevés maradt meg belőlem, annak ellenére, hogy menyit odaadtak, mert gyűlölöm őket, amiért ezt maguktól nem tudják."
hááát.... azt hiszem van azért düh a fiatalkor után is ... és, ha ezt kiolvasom akkor inkább soha többet nem leszek depressziós
:)
Mindeközben dobáljon minden "feljebbvalója" arcába Russell, Nietzsche, Schopenhauer idézeteket, és nézze meg, hogy mire megy a mindenkinél nagyobb eszével: a végén persze kiderül, hogy ugyanarra, mint az az ember, aki túl sokat tudott -> ő is meghalt ...
Ez a Prozac -ország meg valahogy nem akar még elkezdődni sem, nemhogy véget érni ... Hogy lehet ennyit siránkozni egy ilyen vastag könyvben???
Azt még értem, hogy mindenki életébe beszól a depresszió, amibe belelép többször is, mint kétszer - és ami érdekes módon csak azt támadja meg nagyon sokszor, akinek mindene megvan, és nem tud mit kezdeni magával - de hogy minden oldalon csak az van, hogy mennyire szerencsétlen a depressziós ember, meg vele senki nem úgy törődik, ahogy kellene és senki nem érti meg:
"Soha nem is képzelték, hogy mit meg nem kell tenniük értem, ha azt akarják, hogy életben maradjak. Elképzelni sem tudják, mennyi energiájukba és kínszenvedésükbe fog kerülni, amíg hajlandó leszek jobban érezni magam. Kizsigerelem őket és megzsarolom őket, hogy megtudják, milyen kevés maradt meg belőlem, annak ellenére, hogy menyit odaadtak, mert gyűlölöm őket, amiért ezt maguktól nem tudják."
hááát.... azt hiszem van azért düh a fiatalkor után is ... és, ha ezt kiolvasom akkor inkább soha többet nem leszek depressziós
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése