Esti mese nőknek,a pasik valszleg nem értenék mi benne a gebac (még ha egy pasi is írta egy nőnek ):
"Mese következik.:
Mendegélt hétfőn a vándor hetedhét országban, aztán megunta. Kimerült, nyűgös volt, így hát bekopogott egy második emeleten levő garzon ajtaján.
Ott lakott a lány.
A vándor igen éhes volt az egész napi hajtástól, mondta is, hogy éhes nagyon. Megetette a lány rögvest, mert az meg jószívű volt valamiért. Estére vágya is nőtt a vándornak, de nagyon. Nem volt gond, megkapta a jószívű lányt íziben. Szép este volt, meg kell hagyni. Még jó, hogy!
Kedden aztán elment szerencsét próbálni a vándor. Próbálta, de nem sikerült. Ettől függetlenül megéhezett és megszomjazott, így hát visszatért a lányhoz. Evett, ivott megint, testileg vonzódott újra, és aludt jókorát.
Így ment ez heteken át.
Tetszett a vándornak a király élet, gondolta, kurvára mázlija van. És tényleg. Ráadásul közben szép szerelem is alakult közöttük. Minden zsírnak tűnt a kis garzonban. Fura, de a lány mégsem volt boldog hosszasan. Rohadtul megunta az ebadta vándort, mert a szívén-lelkén és néhány gyorséttermi üdítőn kívül semmit sem adott neki az élethez. Gondolta hát a lány, hogy elege van ebből és visszaküldi a vándort hetedhétbe.
Küldte is. Ment hát a vándor szomorúan, de aztán visszafordult hamar, mert vonzotta nagyon az elhagyott lány. Meg az ingyen kaja.
A lány is kiakadt, mert bírta eléggé a pasit, üzent hát neki mailen: jöjj vissza vándor, légyszi! Visszament, persze. Sőt, onnantól kezdve adott aranytallért is kosztpénz gyanánt, ami elég jó volt abban a helyzetben.
Nem engedte viszont a lányt többet buliba, mert védte az erényét, vagy mit.
Ez meg szar volt.
Ráadásul néha váratlanul elsírta magát. Csak úgy. Ezt meg senki nem értette. Így élt hát szépen, fent a másodikon a mátkapár. Éltek, éldegéltek, míg meg nem haltak.
"Mese következik.:
Mendegélt hétfőn a vándor hetedhét országban, aztán megunta. Kimerült, nyűgös volt, így hát bekopogott egy második emeleten levő garzon ajtaján.
Ott lakott a lány.
A vándor igen éhes volt az egész napi hajtástól, mondta is, hogy éhes nagyon. Megetette a lány rögvest, mert az meg jószívű volt valamiért. Estére vágya is nőtt a vándornak, de nagyon. Nem volt gond, megkapta a jószívű lányt íziben. Szép este volt, meg kell hagyni. Még jó, hogy!
Kedden aztán elment szerencsét próbálni a vándor. Próbálta, de nem sikerült. Ettől függetlenül megéhezett és megszomjazott, így hát visszatért a lányhoz. Evett, ivott megint, testileg vonzódott újra, és aludt jókorát.
Így ment ez heteken át.
Tetszett a vándornak a király élet, gondolta, kurvára mázlija van. És tényleg. Ráadásul közben szép szerelem is alakult közöttük. Minden zsírnak tűnt a kis garzonban. Fura, de a lány mégsem volt boldog hosszasan. Rohadtul megunta az ebadta vándort, mert a szívén-lelkén és néhány gyorséttermi üdítőn kívül semmit sem adott neki az élethez. Gondolta hát a lány, hogy elege van ebből és visszaküldi a vándort hetedhétbe.
Küldte is. Ment hát a vándor szomorúan, de aztán visszafordult hamar, mert vonzotta nagyon az elhagyott lány. Meg az ingyen kaja.
A lány is kiakadt, mert bírta eléggé a pasit, üzent hát neki mailen: jöjj vissza vándor, légyszi! Visszament, persze. Sőt, onnantól kezdve adott aranytallért is kosztpénz gyanánt, ami elég jó volt abban a helyzetben.
Nem engedte viszont a lányt többet buliba, mert védte az erényét, vagy mit.
Ez meg szar volt.
Ráadásul néha váratlanul elsírta magát. Csak úgy. Ezt meg senki nem értette. Így élt hát szépen, fent a másodikon a mátkapár. Éltek, éldegéltek, míg meg nem haltak.
Epilógus: elfelejtettem mondani, a vándor nem sokkal a mese vége előtt lelépett éhesen. Aki látja, szóljon már neki, hogy várja őt a lány az "itt a vége fuss el véle" miatt. Kösz.
Jó éjszakát gyerekek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése