- karácsony, újév és ami közötte van -

Eddig tartott amíg megtaláltam: nálam idén így: 

-2015 órarend -

A terv:
március 28.         -    9.   Fitness nap
április 18-19.       -    30. Telekom Vivicittá Városvédő Futás
május 9.             -   Borvidék Félmaraton
május 17.           -    20.  Coca-Cola Testébresztő Női Futógála
szeptember 13.   -    30. Wizz Air Budapest FÉLMARATON
október 10-11.    -   SPAR Budapest Maraton Fesztivál
október 31.         -   Decathlon FittAréna
november 14-15. -   12. Balaton Maraton és Félmaraton

kíváncsi leszek ... :)

- karácsonyi céges bulik :) -

Minden év vége fele jön a céges karácsonyi partik ideje :) 

Idén - pont a mélypontomon jött a meghívás a Budai Gyermekkórházból, hogy akkor idén is várnak :) (már nem vagyunk ott helyileg).  

Sosem dobott még így fel meghívás :) 

Aztán a héten még a főnöktől, hogy akkor vénhajó is ... pont ugyanaznap, de este fél 7 (amikor kigyúlnak a fények :))

A terv a következő lett: irány a budai, sok-sok nevetgélés, (kevés) evés, ivás, ajándékozás, sok beszélgetés, majd 18:06-kor fényvillamosozás és Vigadó-tér.

Az első pont össze is jött :) Nagyon jó volt a dumcsi, nagyon édes Móni kislánya (beleivott a gyerekpezsgőbe, (nem akarta abbahagyni :))), utána még azt is megengedte, hogy tartsam picit :)), nagyon menő ajándékot kaptam Ágitól - épp hallgattam, ahogy Gabi mondja, hogy de jó, hogy sálat kapott, mert reggel pont nem vette fel munkába jövet - nekem bélelt kötött kesztyű (is) volt az ajándékom, aminek nagyon örültem a Duna parton a jeges szélben, a többiekre várakozás közben :)

Na és a kedvenc megjegyzésem, ahogy Erzsike mondta: "te csak ne magyarázkodj, egy alomból valók vagyunk, karácsonykor itt a helyed" :D 

Utána picit segítettem összepakolni, majd irány a fényvillamos :)

Ott aztán tömeg volt :) Óránként megy 1, így elment vagy 2 mezei 2-es teljesen üresen, mire elindultunk a kivilágítottal, úgy, hogy éppen hogy kaptam levegőt :D  

Na de az út érdekes volt :). Végighallgattam pár anyukát, ahogy mesélik a gyerekeknek, hogy mit nézzenek, majd leszálláskor pár fotóst, hogy minek állnak bele a fényképükbe a leszállók :D, aztán már indultunk a hajóra :)

A hajó csodaszép. Bent már nem volt hideg, bár amíg kint álltunk irtóra lefagytam, így csak nagyon hosszas könyörgés, meg némi pezsgő után voltam hajlandó csak leadni a kabátom:)

A belépéskor kaptunk pezsgőt, majd megkérdezték milyen bort szeretnék (rozét kértem :))

Persze bármi mást is lehetett kérni, a végén még a kávét, kapucsínót is végigkérdezték mindenkitől, hogy kérünk -e.

Nagyon finom volt minden, mindent végigkóstoltam :)

Jókat beszélgettek a többiek, nagyon finom volt a rozé és beugrott a cikis pillanatok a karácsonyi céges bulin: 

http://tizdolog.hu/2013/12/16/10-verciki-pillanat-ceges-bulin/

na jó, itt azért nem így volt teljesen, de nekem a 4) pont tanácsát sikerült megfogadni :) (pedig csak a pohár pezsgőt, meg a rozét ittam meg :)))
A menü:
- zöld saláta mangalica sonkával hegyi sajt forgáccsal;
-  fácán erőleves vargányás fás galuskával;
- bélszín steak kacsamájjal, fondant burgonyával;
a desszert nincs az étlapon, az úgy lett direkt nekünk kitalálva:
- gesztenyés, somlói habos, rumos csokiöntettel. 

Nagyon sokáig maradtunk :)

Nagyon élveztem a csodás panorámát, a mindenkit egyesével végigkérdező pincéreket, hogy kérünk -e még valamit, a tényt, hogy hajón vagyunk :) 

Lett már 11 óra után mire elindultunk a 2-es villamos felé, hogy akkor hazamegyünk :)

Többen megszavaztuk, hogy legyen ez minden évben és Masszi Dr. bedobott a végére egy lehetséges 5 éves tervet :)

- pulzuspánt -

Na a mai nap igazi futkosósra sikeredett... de sikerült belepasszírozni 45 perc futópadot. :)

Amekkora nagy lelkesedéssel mentem oda, 10 perc után minden energiám elfogyott :(. Nem jó a 2 hét kihagyás :(. 

A kilátás irtószép volt - a tetőről grandtotálban néztem, ahogy jön a 4-6os a körúton, - és már épp kezdtem azon bambulni, hogy abbahagyom mégis, amikor pikk-pakk leállt a futópad. Kirajzolt a kijelzőn egy nagy vörös keretes szövegdobozt (mint a nod32 vírusriasztása :D) , amiben benne volt, hogy na 170-es a pulzusom, és akkor most itt a vége a futásnak :D 

A futópad beállítás elején még teljesen az eszemben volt, hogy miért nem írja ki a pulzust, ha már van rajtam mellkaspánt, de persze símán megfeledkeztem róla. A pad persze nem hagyta magát :D még akkor sem, amikor a mellkaspánt már csak 25-öt írt ki :D 

Biztos azt hitte szegény újraélesztettek :D

Azért kár, mert most jól kiderült, hogy vennem kell egy új pulzuspántot .... pont karácsonykor, amikor amúgy is annyi mindent kell venni az embernek ... 

grrrr :)

- vers mindenkinek -

Köszönöm...

Furcsa világ ez…
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak –
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krözusok; nincstelen-
koldusszegényen.

Itt hagynám ugyan néha, maradni
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
ki duskodik, nem lépi át,

Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez… vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm...

innen: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szivszorito-verssel-mondott-koszonetet-egy-hajlektalan/

- 11. Balaton maraton és félmaraton -

Az utolsó előtti legutolsó pillanatban gondoltam meg magam és neveztem.

 Nem tudtam mostanában egy igazán jót futni - a tempóm is romlott elég durván, de azért egy szezonzáró bulit nem szívesen hagyunk ki, főleg ha le is visznek is szép autóval :)

Nagyon izgultam :)

 Azt mondták a nevező kislányok, hogy lesz olyan, hogy esemény ajándéktárgya, de persze nem tudják mi az. Arra gondoltam elsőnek, hogy ha nem érem, akkor végül is itt az idő kipróbálni a félmaratont egyben lefutni, hisz veszíteni valóm sincs.Már épp lealkudtam a kislányokkal, hogy ha akkor 3 óra körül futom a félmaratont, akkor ugye még nem zárnak ki? Elég sokat nevettek rajtam, de azt mondák oké. 

Azért a mostani kevés/pocsék futásaimnak köszönhető nagy bizonytalankodásom közepette azért gtalkon addig zaklattam Zsült, amíg csak megbeszéltük, hogy marad a félmaraton 2 részletben: 14 km délelőtt és még 7 km ugyanaznap délután. 

Aztán ahogy leadtam a nevezésem, kiderült, hogy érem az ajándéktárgy...... Annyira örültem, hogy nem reckíroztam mégsem, hogy ez az örömködés egészen szombat reggelig ki is tartott. 

Aztán megint beijedtem. 

Jó is, hogy nem nagyon korán értünk oda, aztán vagy 1 órát kellett sorba állni a női WC-nél, így épphogy kirohantam már álltam is be a rajtterületre. 

Éééééés jött a kérdés: 'Hányadik Balaton maraton ez???? 11... 10.... 8... .7... 6... 5... 4.... 3.... 2.... 1... 

benyomtam az endót és vártunk.... mert persze nem indult az eleje ... 

mellettem már morogtak a kisöcsik, hogy 'mi lesz már ?????' de aztán sikerült elindulni.

Az első 10 km-ig annyira vígan voltam, hogy még pont azon filóztam, hogy lehet mégis le kellett volna futni egyben és legalább le lett volna tudva. 

Aztán 12 km után látványosan  lecsökkent a nagy örömködős futás tempóm :). Azért beértem a célba, de éreztem, hogy az utolsó 2 km kellett a kutyának sem :)

Utána indultunk az élményfürdőbe!. Annyira fáztam, hogy alig vártam, hogy minél melegebb helyen legyek. Elsőnek bele is ültem a legmelegebb medencébe röpke 1 órára, aztán már igen kevés idő maradt szaunázni is, de azért oda is benéztem :)

Utána kis banánevés, meg 2 kocka kávéscsoki - amitől kicsit megfájdult a hasam így megint sorbanállás következett, majd futás a rajthoz.
A mikulásruhás szpíker hangulatjavítónak bekiabálta, hogy na ki akar utolsó lenni????? Addig kiabáltam, hogy én!!! én !!!! én !!!, amíg Peti hátra nem fordult homlokráncolva, hogy na ne.....  

Ez a délutáni futás mindenkiből azt hozta ki, hogy hajrá, minél előbb legyünk túl rajta. Bemondták azt is, hogy elég erős sötétedés következik (a rajt 16 órakor volt) és akik nem érnek be sötétedés előtt, azokat elviszik a raptorok!!!

A 4.km-nél mondtam Zsülnek, hogy azt hiszem túl gyorsan futok (magamhoz képest) és hogy le kéne lassítani, ami nem kevés derültséget okozott a szurkolók között. 

Aztán a futó fiúk megszavaztak a legszebb szoknyában futóknak és mondták, hogy akkor várnak a versenyközpontban ahol megkapom a nyereményem. Bedurcáskodtam, mint az agresszív kismalac és mondtam, hogy nem megyek. Mert nem kell még 2 kör ajándékba. :)

5 km-nél tényleg elkezdett szürkülni, onnantól úgy nagyjából éreztem, hogy jó helyen lehetek, mert látni aztán semmit nem láttam :)

Ráadásul a visszaúton is hol volt lámpa, hol nem volt..... 

Na de a végére rástartoltam és beugrottam :) Utána még kicsit futottam lefele az éremsátorig és kicsit akadékoskodtam a lányokkal, hogy nekem nem maratonos érem kell, hanem félmaratonos, de azt mondták ez jár és kész. 

:)

Jó kis buli volt.

Ma meg esik az eső ... 

Azért remélem ma Peti nem ázik nagyon el ... (ő ma még 1 félmaratont fut, ha már 2 napos a buli :))

Eredmény itt:

http://www.futanet.hu/versenyeredmeny.php?versenyeredmeny%5Bmethod%5D=keres

a 2:18 nem rossz ... 

csak le kell futni egyben 1x.... :)

- napos november -

Sütött a nap már reggel óta, így leugrottam megnézni a nagyon öreg fát, amiről olvastam tegnap, hogy igazi túlélőként még az 1838-as nagy jeges árvizet is átvészelte:

http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2012/08/elo-arvizi-emlek-1838-bol-margit.html

Kicsit várni kellett, hogy letudjam lefényképezni úgy, hogy ne csüggjenek fürtben rajta a román, jugó, német és egyéb gyerekek, kutyák, stb.-k.....

Ez az egyetlen gond azzal, ha túl jó az idő... olyankor aztán hiába akarsz a futószőnyegen futni ... azon is kutyák, gyerekek, bringások, sétálók, fényképezkedők szédelegnek és irtó nagy a tömeg :(

Mondjuk jövő hétvégére még lehetne kb. ugyanilyen napos  :) 

- november 1-

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

- Peti második maratonján -

Reggel ráhangolódásnak elmentem egy körre a szigetre - így legalább azt is láttam hol a 10 km-es tábla. El is döntöttem, hogy ott várom meg először Petit, aztán majd a 30 km-körül adom oda a vizet. Izgultam végig, hogy le ne maradjak róla :) 

Persze voltak érdekes fazonok - 10 km-nél az időmérő autó 32 percet mutatott és voltak akik már ott futottak!!!! (az én 10 km-es legjobb időm sem volt még 1 óra alatt..... )

És még szavazni is lehetett, ha valaki nem akart csak szurkolni: 

Kicsit röhögtem pár beöltözött futón - egy cigánybárónak öltözött gyerek úgy pödörte a bajszát, hogy majdnem lekapta a térdéig érő aranynyakláncot is magáról :) Ja és fekete kalapban volt, fekete ingben és lila mellényben :)

Vizet Peti nem kért (pedig iszonyú meleg volt) úgyhogy indultam át a sziget másik oldalára :). Be is ültem a 35. km-nél a buszmegállóba relaxálni a Margit hídnál, és válaszolgattam az érdeklődőknek, hogy nem tudom miért nem jön már a busz és nem a buszra várok meg ilyenek .... 

Aztán jött az időmérő autó!  1:59:57kor! a 35 km-nél .... azt hittem lehidalok .... sokáig nem kaptam levegőt .... :) 

Na de akkor már kiálltam az útszélére tapsolni.

Egyedül :)

Már nem először ért a döbbenet, hogy a pestiek mennyire nagyon nem szeretik a futókat. 

Na de én aztán tapsoltam amíg el nem zsibbadt a tenyerem, aztán tovább is.. meg kiabáltam, hogy hajrá, hajrá ! 

Na és kik voltak a hálásak??????  :D 

Viszont a külföldiek majdnem mindegyike megköszönte, az olasz digók meg még oda is jöttek pacsizni és kiabálták, hogy "brává, brávisszimá" meg valami sokat is hadartak, amiből biztos azt akarták kihozni, hogy menjek a Garda maratonra :D (nem tudok olaszul, de most már csak meg kéne tanulni már csak azért is, hogy tudjam mondani legközelebb, hogy megyek!!!! :))

Aztán jött Peti és vittem a vizet! 

Iszonyúan irigyeltem és irigykedem ám rá még most is :) Milyen jó lehet elmondani magáról az embernek, hogy na megint lefutottam egy maratont..... hmmmmm.... :)

Gondoltam el is megyek rá ma 1 hosszú futásra... hát mit mondjak... irtó lassan csináltam, de 15-nél símán kifeküdtem :D

Egyelőre még itt tartok, na de majd 1x  .... :)

- az első szusira hasonlító szusim -

Az első döbbenet akkor jött, amikor elolvastam ezeket az előregyártott dobozos szusik tartalmát: hogy a rizsben sajtkrém, sonkás szalámi, meg kígyóuborka van .... 

Aztán kiszúrtam a spar-ban a szusi rizst (szamuráj:)). Naná hogy kipróbáltam, hogy milyen :)

Persze ezt a norilapot nem mertem megvenni elsőre (kicsit halszagú), gondoltam jó lesz az golyónak is. 

Múltkor meg láttam a lidl-ben kiárusítást a szusitermékekből és a norilapot .... 

Eljött az idő és ilyen lett:

az egyformára vágás maradt még vissza finomításnak, meg valahol láttam, hogy négyszög alakúra is fel lehet tekerni :) na azt még majd 1x ... 
A recept:
http://www.nosalty.hu/recept/sushi-kezdoknek

- szigetelők -

Most azért kicsit meg van lőve a futás a szigeten, akárki akármit is ..... 

Olvastam tegnap a futótársakban, hogy hurrá, már neki is indultak a felújításnak, de addig is:

http://futo.blog.hu/2014/09/23/figyelem_achtung_pozor

kép innen:
http://futo.blog.hu/2014/09/23/figyelem_achtung_pozor

Gondoltam, ezt azért megnézem. 

Tényleg felszedték és feltekergették a futószőnyeget és el van kerítéssel zárva a futóút. Tényleg  vannak persze azért a futószőnyeg nélküli úton is futók (nem láttam hol lehet belógni :)), meg persze egyetlen szál munkásember sem sehol - biztos gyűlés volt :).

Azért az úton az autók dudálnak rád, meg rámennek a sarkadra, a járdán a közterületes szemetes autók, meg a bringások, meg a kutyák, a füves helyeken meg a fűnyírós autók meg a kutyák, meg a nordicwalkingos nénikék,bácsikák nem férnek el melletted .... :)

Azt hiszem most döbbentem rá igazán, hogy a szigeten utálják a futókat :)

- 2014-es érmek -

- BB24 - 2014

Ez egy jó kis hétvége volt :)

Bár a futás ..... hát az valahogy nem úgy jött össze, ahogy pedig beterveztem :)

Előző este a tésztapartival bespagettiztünk, aztán muszáj volt lenézni a Neoton koncertre, ha már szüreti fesztivál volt. A zene kicsit csalódás volt (az elején túl nagyon beújítottak), így aztán végig zaklattam Zsült, hogy menjünk már inni :) Meg is kaptam, hogy többet nem mehetek vele koncertezni :). Jó későn feküdtünk le, pedig másnap már reggel 9 órakor indultunk.

Peti rákérdezett, hogy ugye futóversenyre készen állok? Mármint hét elején szénhidrátürítés, tésztaparti hús nélkül, pia nélkül, valamint korán ágyba fekvés. 

Hát itt kicsit rádöbbentem, hogy amit lehetett mindent elrontottam :). De persze nem futamodtam meg, csak ... 

Akkor ijedtem meg kicsit jobban, amikor már az első kilométernél is azt számoltam, hogy mennyi van még vissza.... (11 km  :D).

Melegem volt folyamatosan (pedig kisgatyában és pólóban mentem), ráadásul mindenki megelőzött :). Az utolsó kilométeren aztán végig kísért egy versenyző, akivel próbáltuk egymásban tartani a lelket (sehogy sem akart megelőzni). 

Na de megkaptam az érmet, kicsit ledőltem :D, aztán mentünk haza. Bevágtam még 2 tányér bolognait - ha már úgyis mindegy volt és vártam, hogy mielőbb este legyen a poharas sétálgatáshoz :). Zsül összefutott a volt osztálytársával és jókat vigyorogtunk a pia felhozatalokon: pl. mákum :)

A szombat estét laza kis fénypartis, tűzijátékos koncerttel zártuk, és megint csak éjfél után sikerült ágyba kerülni. 

Vasárnap egész napos zaklatott kapkodás a munka, a lefagyós számítógép, apu tortája, meg a brassói között... na de a lényeg: meglettem és apu is nagyon örült neki. 

Kicsit kipakoltam jól a gardróbomat, aztán éjfél utáni gyors alvás, mert reggel! NEM vonattal jöttem! :)

Jó kis hétvége volt ez a szüreti fesztiválozás. 

:)

- kell! :) -

Húúú ha valakinek van ilyenje és már nagyon unja:

http://divany.hu/raktar/2014/09/13/repulo_tehen/

szóval szívesen megvenném :D

- vizit Szekszárd -

Na ez volt az a buli, amiről azt hittem, hogy kapásból elvérzek :D 

A versenykiírás szerint a menete: a "már jól ismert" dugóka, amit különböző pontokon érvényesíteni kell és ha az általad vállalt összes ponton "bedugtad", akkor kapsz oklevelet, hogy elvégezted az idegenvezetői gyorstalpaló tanfolyamot :)

A rajtban megkaptuk a térképet (utcanevek nemigazán voltak rajta - vagyis csak pár darab és igen pici betűvel :)).
http://fut.as/versenyeink/visit-szekszard-on-foot-by-bike/terkep/

Elég durván messzi pontokat jelöltek be a kis körön is- itt 6 pont volt, a nagy körön 13, a bringásoknak meg még +2 pont, ami aztán tényleg a város két legszélén volt. Első ránézésre el is szédültem ... 

Persze sikerült azért addig rinyálni, hogy lett 2 segítő is :) Zsül rábeszélte haverját, hogy kísérjen el az egyik legmesszebb pontig (Kápolna tér), ő meg ott várt a másik legmagasabb pontnál (Cenci néni keresztje). 

Érdekes, de nagyon élveztem :) a Kápolna tér előtt még elvitt a tömeg a Mézeskalács házba, aztán amikor felértem annyira belelkesedtem, hogy már alig vártam, hogy menjünk tovább :). Akkor döbbentem csak meg picit, amikor a szembejövők kérdezték, hogy be is kellett futni a kápolnába? Na ott leesett, hogy kápolnát nem is láttam ... :). Aztán jött Cenci néni keresztje. Volt egy akkora hegy, hogy amikor beindultak utánam a futók bevallottam nekik, hogy  nem tudom ám merre megyek :) Viszont a Szüret utcába azért sikerült befutni (oda pont nem kellett volna) és mikor telefonon hívtak, h na mi van már hol vagyok, kifakadtam, hogy fogalmam sincs mennyire vagyok a kereszttől, és teljesen elámultam, amikor a szemben futó lány odakiáltotta nekem, hogy: "csak egyenesen, nincs már messze" :)

Ráadásul megláttam Zsült :) Ő talált egy olyan jó kis lépcsős lejárót, amivel sztem min. 1 km-et és min. fél órát spóroltam :). Itt már megvolt 3 pontom, az utolsó meg a célban volt, így az alsó 2 pont már tényleg nem volt annyira kihívás (múzeum, Energia park). Bár azért az Energia parkot egyedül szerintem azért nem ennyire könnyen találtam volna meg :).

A célegyenesben megint ott volt Zsül, a haverjától megkaptam, hogy na húzzak már bele :D, és jött a cél! 

Bemondták a nevem, és hogy Budapest. Öcsinek kicsit kikerekedett a szeme és rákérdezett, hogy kik segítettek? :D 

Nem mertem bevallani :D motyogtam valamit arról, hogy mentem a szekszárdiak után (amit símán nem hittek el :D), de megkaptam az érmet, és innentől vigyorogtam csak igazán :)

A verseny után megnéztük a borkutat (teljesen olyan volt, mint egy szökőkút csak ebből piros bor folyt :)), aztán végignéztük a kiállításokat és amikor már nagyon sötét lett hazadöcögtünk. 

Ez a verseny nagyon tetszett. 

Ha megterveztük volna tutti nem jött volna ilyen jól ki :)

Köszönöm Attila és Zsül! :)








"Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára és mivel én futó vagyok ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára."

Mérő László pszichológus és matematikus.

- 2014 nyár -

ilyen volt  ... 

- 34. hét képekben -

Aug. 20 

- délután elugrottunk húgomék nyaralójába - lángost sütött :) - és olyan kilátásuk van a tetőről, hogy le sem akartam jönni onnan :)

este persze már nem tudtunk enni semmit és még jó is, hogy lett a tüzijáték - addig sem csak ültünk és sóhajtoztunk fokhagymásosokat :)

Persze a kilátás annyira tetszett, hogy leimádkozni sem nagyon lehetett a tetőről és másnap már kicsit éreztem is ... elég rendesen fújt az a fránya szél ... 

Aug. 21 -
Zsül kitalálta, hogy menjünk Tihanyolni.

 Az idő nagyon durván hideg volt, alig 22 fok, így kicsit nekiálltam nyöszörögni, hogy én inkább alszom, meg különbenis :)
Aztán jött a következő ötlet, hogy nézzük meg a halastót - amiről már vagy 5x mondtam, hogy nem létezik, hogy nem lehet körbejárni és ami mindig valahogy elmaradt... Persze Zsülnek volt igaza - megint - nem lehetett körbejárni, sőt... a töltés mellett akkora bokáig érő lábmosó volt, amit teljesen nem volt kedvünk megugrani, ráadásul egy bizonyos lejáró azért akadt az egész tó körül, ami persze jó szokás szerint le volt drótkerítésezve, duplalakatolva... (lehalászva)... 

Így maradt a Balatonolás.
Nagyon fújt a szél, jól ki is locsolta a vizet a partra, így felmentünk a zászlós kilátóba melegedni a napsütésben :) A pad nagyon tetszett - annyira ferdén állt, hogy ráfeküdni persze nem tudtam, de abszolút senkinek nem volt kedve kipróbálni, így aztán melegedhettem amíg csak meg nem untam :)

Este végre grilleltünk :) Már nagyon hiányzott :D És ami a lényeg! teljesen meggyógyultam tőle :). Így aztán jött:

 Aug. 22: nem volt több kifogás - mentünk Tihanyba. 

A terv az volt, hogy átkompolunk gyalogosan, aztán megmásszuk a hegyet, megnézzük az apátságot, a levendulás fagyizót (hátha van még kenyérfagyi az aug. 20-ai termésből :)), beülünk a totáljókilátásos cukrászdába és irány hazafele.

A hegy nemsemmi volt ... sosem szokom meg Zsül tempóját.... úgy persze neki könnyű, ha 1900m-es hegyeken gyakorol, amit max. 2 óra alatt kell megmászni ... :). Kicsit azért melegebb volt, így szerencsére nem futott nagyon előttem. Meglepett milyen gyorsan felértünk még így is :).

és!!!! és!!!!!
volt kenyérfagyi :) meglepődtem.... Zsül muskotályost kért és így cseréltünk inkább ... na jó bevallom, hogy a kenyérfagyinál nem arra gondoltam elsőnek, hogy az édes lesz ... Zsül nevetett is rajtam, hogy mégis miért arra számítottam, hogy hagymás zsíros kenyér íze lesz egy fagyinak?????
Na de a már jól bevált gorgonzolás gombócot azt már sikerült egyedül elnyalni :).
Lett is akkora kedvünk egyből, hogy meg sem álltunk az apátság után egészen a következő hegyig. Ahol kiderült, hogy van egy kálváriadomb is :). 

Itt kicsit végignéztük a vállalkozó szellemű emberkéket, akik majdhogynem lebontották a hegyet (kerestek valami elrejtett dolgot a kövek között), aztán ledöcögtünk a 14 stáció között.

Tihany lassan belefullad a levendulába  :)
http://velvet.hu/blogok/balaton/2014/06/25/tihany_tulporogte_a_levendulat/

Ezt - ahogy a linken látszik - nem én találtam ki, de teljesen át tudtam adni magam a hangulatnak, amikor Zsül kitalálta, hogy nézzünk már be egy kisboltba valami vásárfiáért :)
Aztán el is neveztem a vásárfiát Tihanyi Tihamérnak :) A kiülős cukrászdánkban szigorúan levendulás limonádét ittunk (650Ft volt egy pohár ... ) és levendulás, bodzás álomsütit ettünk, majd nekiduráltuk magunkat a hazafele útnak. 

A legjobb lefele az volt, hogy találtunk egy rövidebb utat az erdőn át és így a kompig végig a Balatonparton botorkáltunk visszafele :). 

Az utolsó napunkon végig pont akkor zúdított rá az eső, amikor épp nekiindultunk volna a búcsúsétánknak... de lehet így jobb volt azért eljönni, mint úgy, hogy még mindig nagyon süt és vizitornáznak a Balatonban az emberek ... 

- most így kellene ... -

csak a pálmafás poszter kellene még a falra ... :)

- nyári zápor -

Ezt énekelte egy gyerek lent az eső után :

" Nekem ez a Balaton a riviéra ..... "

az alsó kép meg ahogy mennek mellette az autók : 

- tóparti torna :) -

A helyszín:











A gyakorlatok:

van még hova fejlődni :)


a végére egy gyakorlottabb szörfös:

- hétvége -

a fák között a Balaton :)

- Himes -

Ezzel a halastó vadászattal úgy elvagyok, hogy már más eszembe sem jut, hogy hova mehetnék még futni Himesen :). Na de tegnap bebizonyosodott, hogy vagy nincs már, vagy nem elérhető... 1xűen nem tudtam a közelébe kerülni... De persze gyanús, hogy nincs, mert az őzikék vidáman ugrándoztak a gazban és még nagy loccsanás sem hallatszott :) 

(Ja! gyorsan megnyugtatok mindenkit! a nyuszi jól van és nagyon sokáig próbálta mutatni hogy fussak, de persze nem sikerült utolérnem :))

Az egész szombat valahogy a futásról szólt, mert persze Mohácson is kitaláltam, hogy csak le kellene mérni, hogy mekkora a park (kb 650m :)) és utána meg még kifutottam a virágoshoz is a pécsi útra, mert húgiék eredetileg oda tartottak. Zsül meg is írta, hogy akkor most jól kitaláltam, hogy Mohácsról futok Himesig a 40 fokban délben? :)

Himesen megmásztam egy vadászlest (végig szorítottam magamban, hogy a lépcsőfokok ne pont most találják ki, hogy na nem bírják tovább :)), próbáltam köhögéssel kicsit elriasztani az útról két nagyobbacska őzet (az egyik majdnem a nyakamig ért, és hirtelen el nem tudtam képzelni, hogy mit fogok csinálni, ha neadj' kitalálja, hogy akkor most jól nekem fut szemben :), és az autópálya melletti erdőben, a földes úton kitaláltam, hogy na akkor most felfutok a mároki  elagázásig. 

Na ez sem jött össze. Elsőnek majdnem elsüllyedtem egy sártócsában, ami jól eltakarva, teljesen láthatatlanul rejtőzött egy nagyobb fűcsomó alatt, aztán valami alagútszerűn bambultam el, amikor megállított egy elég magas (magasabb,mint én) vaskerítés. 

Símán el tudtam képzelni, hogy akár áram is van benne, így inkább visszafordultam és teljesen abban maradtam, hogy ha az erdőben a fák között lett volna bátorságom még picit botorkálni, tuti pár perc és már kint is vagyok az elágazónál. Utána persze láttam a térképen, hogy azért volt még vissza akár 1 km is.... (jó, hogy nem botorkáltam bele az erdőbe :))

Na de legközelebb már tényleg másik irányban kezdem :) (csak ott nagyon nincs semmi árnyék ... meg szép viadukt sem ... )

Húgommal meg akkorákat beszélgettünk, hogy még aput is megleptük :) (1x már rá is kérdezett, hogy mióta is vagyunk ekkora barátnők? :D)

A titokra a nappaliban találtam rá egy régi naplómban: "- Nagyon tetszik a húgod, tudnál segíteni? - ez volt rá a válaszom: - Én nem. De próbáld meg a húgom, hátha ő tud." :)

Szóval húgom elmesélte a sok-sok régi pasit, akik mind - mind vele akartak járni, én meg elmeséltem, hogy merre is csatangoltam kislánykoromban reggeltől estig Himes környékén - bringával, gyalog, meg milyen jó kis hely volt az a halastó, meg mennyi béka brekegett benne és nem volt ennyi nyúl, őzike, róka, mint most, amikor pedig már halastó sincs, zaj is van a viadukton, meg feltételezett árammal töltött fémkerítések mindenfele ...  

Húgom is akkora figyelemmel kísérte a beszámolóimat (amit teljesen megértettem, túl nagy volt a por :)), mint én az ő pasiügyeit :D, de tény, hogy elvoltunk :). 

A nap végén határozottan sajnáltam, hogy vége lett :) (ilyenre is ritkán ragadtatom el magam azért :D).

De megmaradt a hangulat - ami Proustnál a Madeleine keksz, arra nekem Spiró hívta fel a figyelmem a Szakadék- kal, neki is estem azonnal ahogy a könyv közelébe értem :).

(talán még a Legenda film nyári része ilyen - a sok sok röpködő vattával, meg a picike házikóval az erdőben :)).

- szülinap -

A torta a már ismert rózsaszín - gyertyákat nem kértem :) - és a bejárás is ugyanoda történt :) 

Kezdem elhinni, hogy azért a Gellért sem annyira rossz azért :) és lehet a Harkányban is csak az emlékek, amik szépek :)

Gellértben ma Konchita Wurst volt a sztárvendég, így aztán kerültük a női szakaszt (a recepción azt mondták ott üldögél a szép kis szakállával meg egyebeivel). 

A hullámfürdő az időközben nekizendülő villámlás miatt elmaradt, így aztán majd legközelebb is kell menni :)

A szülinapi vacsora pizza volt és desszertnek a torta meg persze boroskóla :)

Meg is fogadtam, hogy ahogy végetér, azonnal megyek rá futni :D
De persze hazamentem inkább :)
Húgomtól meg lángost kértem (komolyan vette :o), így aztán az egész hét csak a dőzsölésről szólt :)

Azért sikerült picit futni is Himesen, csak a halastót nem találtam meg sehogysem :(. Elmentem egészen Görcsönydoboka első házáig, ahol kicsit megrettentettek a szabadon kószáló kutyák, befutottam a félig letarolt táblába is, aztán ott meg a kb. ugyanakkora magas kukoricatábla állított meg, aztán rámhozta a frászt egy női hang, mintha angolul beszélt volna a hátam mögött :D(köszi Zsül az endo üzit! :)), miután csak úgy porolt utánam a födesút visszafele :).

Aztán belebotlottam egy nyusziba :). Még örültem is neki, hogy van mire figyelni, aztán rácsodálkoztam,hogy jéééé, nem fehér a bundája, meg milyen kis hegyes, pici és felállós fülei vannak, meg hogy tud futni és még fehér kis pamacs sincs a kis fenekén, amikor ! egy hangos tloccs után eltűnt! :(.
Persze az erdő elég sűrű is volt, elég átláthatatlan is, de hogy még víz is volt itt - ott! ... gyáva módon visszafordultam.... Gondoltam elindulok a másik irányba (ez lett volna a jó irány az endomondo szerint a himesházi tavakhoz) de ott megintcsak eltántorított egy "vigyázz, harapós kutyák" tábla... ehhhh :)

Lett végül 10 km körül a sok -sok bóklászás, csak lemerült a telefon, így képeket sem csináltam, meg visszafele annyira azt hittem, hogy már úgysem megy a lemerülés miatt (abszolút sötét volt és hiába nyomtam, nem láttam semmit.... ), hogy bele bele bele sétálgattam :) (nem szoktam). Jó vacak tempót sikerült beletenni :D

De nem volt rossz.
Hazafele meg láttuk a szuperholdat, amit egy "vakmerész csillagész" (Zsültől :)), kicsit leszólt, de azért az sem volt rossz:
http://www.idokep.hu/hirek/felragyog-a-szuperhold

-amikor a jógáról beszélek :) -