-Berlin, október 18. - csütörtök -

Berlin jó hely.

Mondtam ezt én, aki egy 100%-os sváb faluban egyedül nem voltam hajlandó megtanulni egyetlen német mondatot sem. A felmenők között az ómama csak németül beszélt, anyukám mesélte is sokat, hogy kiskoromban nekiálltam tanítani magyarra, mert el nem tudtam képzelni mi lehet vele, hogy normálisan beszélni sem tud. 

Nem vagyok túl büszke rá, mentségemre szóljon, hogy nagyobb koromban meg túl sok könyvet olvastam a II. világháborúról és valahogy a nagy hasukon fényképezőgéppel járkáló németek sem viselkedtek túl szimpatikusan.

Konkrétan lebalkánoztak, amikor a mohácsi kórházban kiderült, hogy az ellátásukat nekik is ki kell fizetni. (Hol volt akkor még az E111...) Lett is belőle csődület, botrány, igazgatói szőnyegszélre állítás (természetesen nem a külföldi betegeké), aztán persze valahogy elsímult... 

Fogalmam sincs, honnan pattanhatott ki, hogy Berlin jó hely,  de nekiálltam nézegetni filmeket, olvasgatni könyveket a témában.

Megvolt a Berlini küldetés, a Babylon Berlin (aminek vagy háromszor is nekiszaladtam, annyira nem akart tetszeni az eleje, de Berlin volt a címében, meg a szállómondat: jeder einmal in Berlin.

Aztán a Berlini nyárfák - ami aztán teljesen skandi könyv, de a cím volt annyira izgis, hogy bármit el tudtam bele képzelni (aztán nem lett belőle más, csak hogy a nyárfákat Berlinből hozták az itt letelepedni kényszerülő német katonáknak, akik ugyan elmentek, de a nyárfák maradtak-> Bynesetben.). 

Szépen lassan a történelem is kezdett kicsit világosabb lenni (teljesen kimaradt, nyugatra sem mentünk, szovjetek sem szálltak meg, Lenin sugárút sem volt a kis kb. 500 lakos falucskámban), mégis egyre érdekesebbé vált.

Aztán Zsül előállt, hogy vannak olcsó repjegyek, és ... 

:)

Rögtön jelentkeztem programfelelősnek. Elolvastam mindent, amit csak találtam "Berlin kezdőknek", 'Amit Berlinből látni kell" címmel.

Meg persze még minden mást is, ami Berlin és film és könyv : Ku'damm 56, 59, Egy berlini nő, újranéztem a Berlin felett az ég filmet, olvastam a Berlin, Alexanderplatz-ot.

6 napunk volt rá - kihasználtuk ezt az október 23-i  hosszú hétvégét: október 18-án hajnalban mentünk és 24-én jöttünk vissza.

A repülőre várva még a hangárban sikerült felkelteni egy rutinosabb berlini magyar figyelmét - el is látott minket sok-sok tanáccsal, hogy Potzdam szép, hogy a Cecilienhof a lényeg (azt pont nem terveztem bele, nem éreztem itthonról a távolságokat, de nem tűnt úgy az egész kert, hogy fél óra alatt végeznénk azért vele), hogy a Fernsehturm nem éri meg, persze ő már látta, így mondja. Vagy hogy a helyi BKV alkalmazás (berlinül BVG) nagyon jó, de figyeljünk rá, mert volt már olyan neki is, rutinos berlininek, hogy elvitte máshova, mert nem olvasta el a figyelmeztetést a vonalon. És, hogy akkor mit is akarunk megnézni? Amolyan Halászbástya, Mátyás-templom vonal? itt kicsit elveszítettem az érdeklődést az ürge beszéde irányában, inkább vártam, hogy menjünk már:).

A repülő a schönefeldi reptérre tett le, onnan is indult visszafelé - az első és utolsó napra mindenképpen ABC zónás jegyet kellett venni, Zsül fel is vetette, hogy akkor már legyen az első nap Tageskarte-s és ugorjunk ki Potzdam-ba, mert hogy ott volt a Sanssouci kert.

Az út összesen volt 1 óra 5 perc, nagyon gyorsan kiértünk, és mentünk automatát keresni. Meg is lett, aztán kiderült, hogy a papírpénzt nem szereti, 10 euróig fogadta csak el, amiből csak 1 darabunk volt, nekiálltunk kártyázni.

A vonat 20 perc alatt bent volt az Alexanderplatzon, onnan meg 2 megálló volt a Märkisches Museum, aztán meg kb. 3 lépés a szálloda :D.

Leadtuk a bőröndöket a csomagszobába és indultunk is Potzdamba - 40 km-re Berlintől.

Zsül nagyon mondta Cecilienhof-ot, de nem hagytam magam :D - a Sanssouci parkban kezdtünk :)

Ahogy leszálltunk a buszról egy hatalmas malommal találtuk szembe magunkat - még el is rebegtem, hogy ez akkor most a Moulin Rouge csak barnábban? :)

Aztán vettünk belépőjegyet - várni kellett kb. 1 órát, mire kaptunk időpontot (nagyon sokan voltak), addig nekiláttunk kicsit felfedezni a kertet.

Ami Sanssouciban nagyon tetszett:

kezdem a nevénél :) - sans souci: franciából fordítva: gondtalanul.

Az (olasz:)) útmutató 10 épületet írt a Castelli e giardini a Potsdam ismertetőbe, ezek közül sikerült is megnézni a:

- castello Sanssoucit, 

- a szélmalmot :), 

- a kínai teaházat, 

- a Neue Palais-t, amire Zsül azt mondta, hogy majdnem úgy néz ki, mint a Téli palota, csak piros, 

- a Charlottenhof-ot, 

- a római fürdőt, és a 

- Castello dell'arancierát :).

A Sanssouci palota megnézéséhez kaptunk audioguide-ot és megkérdezték milyen nyelven szeretnénk :). Ez tetszett :). Vissza is cseréltem az angolomat olaszra :D

Minden szobában találtunk egy számot, amit ha bepötyögtünk és nyomtunk enter-t, kaptunk mesét :)

A kastélyok, a park története itt megtalálható:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sanssouci

Azért a kert nem volt kicsi és a kezdeti napsütés nekiállt átváltani hideg, fagyos szeles, borult égbottá, így Cecilienhof kimaradt.

Inkább elindultunk vissza a szállodába kicsomagolni és szinte azonnal fordultam  bele az ágyba.