Szombaton voltunk annyira kis lelkesek a Reichstag nézegetése közben, hogy képesek voltunk kiállni egy méretes sort az ikonikus fehér konténer oldalában, csak hogy időpontot foglalhassunk a kupolába. Látszott, hogy a legtöbb jegy vasárnapra lesz, megszavaztuk a vasárnap délt. Kaptunk is egy 12:30-as időpontot, aztán csak otthon döbbentünk rá, hogy ezzel az akciónkkal szépen keresztbe vágtuk az egész napunkat.
Ittlétünk legszebb, napos idejére ébredtünk.
Tele rutinnal, célzottan indultunk a Gendarmenmarkt felé, kisebb nézelődés után a Branderburgi kapuhoz, aztán beálltunk a sorba a kupolánál.
Kicsit korán értünk oda, tartottunk is tőle, hogy sokat kell majd várni, de az átvizsgálással (reptéri átvilágítás volt, kapuval, tálcákkal, ahova a kabátot, aprópénzt, nadrágszíjat be kellett pakolni), utána mehettünk csak át az átvilágítós kapun.
Hallgattuk némán magyarjainkat, ahogy nem értik, amikor szegény biztonsági őr mondja, hogy az aprópénzeket igenis ki kell tenni a tálcába, a magyar meg csak mutogatott, hogy mivan?? mit??? a pénzt??? hát mondjad, hogy a pénzt!!!
Az ajtó előtt még némi topogás jött és csak utána engedtek be kb. 25-30 főt egyben az épületbe.
Hallgattuk némán magyarjainkat, ahogy nem értik, amikor szegény biztonsági őr mondja, hogy az aprópénzeket igenis ki kell tenni a tálcába, a magyar meg csak mutogatott, hogy mivan?? mit??? a pénzt??? hát mondjad, hogy a pénzt!!!
Az ajtó előtt még némi topogás jött és csak utána engedtek be kb. 25-30 főt egyben az épületbe.
Lifttel mentünk fel a tetőre, ahol megint lehetett kérni audioguide-ot és felhívták a figyelmet, hogy ne nyomogassuk, majd automatikusan indul, ha beértünk a kupola alá.
Körbesétáltuk a kilátást, rácsodálkoztunk kívülről is a kupolába, majd elindultunk felfelé spirál alakban a rámpán.
A zászló színei maradtak meg legtovább az audioguide-ot hallgatva: hogy a színek a
német-római birodalom császári címerére utalnak. Az uralkodói jelvényben ugyanis egy fekete sas volt látható arany háttérrel. A vörös szín pedig arra utal, hogy később a sas csőrét és karmait vörösre festették. Megint mások szerint a vörös szín eredetileg nem volt a császári címer része, ezért az a szabadság jelképeként került rá a német zászlóra.
és még:
The colours of the modern flag are associated with the republican democracy first proposed in 1848, formed after World War I, and represent German unity and freedom. During the Weimar Republic, the black-red-gold colours were the colours of the democratic, centrist, and republican political parties, as seen in the name of Reichsbanner Schwarz-Rot-Gold, formed by members of the Social Democratic, the Centre, and the Democratic parties to defend the republic against extremists on the right and left.
A kupola tetején pihentünk picit, Zsül felhívta videóval apukáját, én fényképeztem pár olasz fiúkát a telefonjukkal (megkértek rá :D) - nyomtam vagy 5-6 képet is, mert azt direkt mondták, hogy legyen benne a német zászló is, csak a szél nem akarta kifújni teljes alakosra :)
Ezt imádtam Berlinben - bárki bármit akart, úgy kezdte, hogy Deutsch or Englisch? :) Egyszer próbáltam mondani, hogy in Italiano, de arra csak rázogatták a fejüket... nem nagyon nézhettem ki olasznak Berlinben.
Aztán megint sorban álltunk a liftnél, majd elindultunk a Siegessäule felé.
Nem tűnt annyira messzinek, mint ahogy végül sikerült is elérni odáig :).
Aztán ahogy ránéztem az oszlop tetején lévő angyalra, leesett, hogy ez mellett üldögélt Bruno Ganz a Der Himmel über Berlin filmben :).
Azonnal meg kellett mászni, nem hagytam békén Zsült :).
Gyanús volt kicsit a jegyár- 3 euró - ez volt a legkisebb árú belépőnk, így nem is csodálkozhattunk azon, hogy a 285 lépcsőn felfelé erősen szűkült a hely, lefele is jöttek (volna), fent meg konkrétan álltunk mint a heringek a kb. 1 lépésnyi franciaerkélyen :)
Nagyokat sóhajtoztam, fordultam volna vissza azonnal, mint a többi magyarul beszélő turista a heringek között, amikor Zsül megjegyezte, hogy mindenki menne le, nem csak én, csak nem férünk el az időközben meg folyamatosan felfele igyekvőktől. Erre egyetértően - továbbá magyarul - helyeseltek Zsül háta mögött is, így igyekeztem inkább némán toporogni és várni a csodát.
Azért lejutottunk :).
Nagyon akartam még Ku'damm-ot is, a kilátásban megint nem tűnt annyira nagyon messze lévőnek, így a tervkovácsolás oda futott ki, hogy megyünk a Tiergartenen át légvonalban és meglátjuk.
Aztán az út konkrétan belefutott egy lezárt kerítésbe és sehol semmi átjárást nem találtunk, vissza kellett mennünk az út elejére, majd a Budapester Strasse-n át tudtunk elérni a Kaiser Wilhelm emléktemplomhoz.
Nagyon furcsa volt a hatalmas felhőkarcolók között egy szétbombázott öreg templom, még úgy is, hogy természetesen ő is felújítás alatt volt, mellette valamit még építettek is. 
Belül csodaszép. Az aranyozott márványképek, a lépcsők az emeleten, ahova nem lehetett felmenni, lentről nem volt lépcső, de az első szinten látszottak.
Benéztünk a mellette álló kék csempés - szinte konténernek látszó - épületbe is, megcsodáltuk az arany színekben játszó Jézust - azonnal szemben az ajtóval és eszembe jutott, hogy itt kell lennie a híres rajznak- a sztálini Madonnának.
Az volt bennem, hogy a Kaiser Wilhelm emléktemplomban van, így újra visszamentünk a berliniek által csak "Szuvas Fog"-nak becézett templomba, de bármerre is jártam fel és alá a max. 50 lépésnyi területen, sehol nem találtam a rajzot.
Az volt bennem, hogy a Kaiser Wilhelm emléktemplomban van, így újra visszamentünk a berliniek által csak "Szuvas Fog"-nak becézett templomba, de bármerre is jártam fel és alá a max. 50 lépésnyi területen, sehol nem találtam a rajzot.
Feladtam :)
Nekiállt szürkülni, el kellett indulni hazafele.
Az erdő volt végig a bal oldalunkon, jobbra meg végig nagykövetségek.
Kiszúrtunk egy szép sárga épületet, betippeltük, hogy az lesz a Berliner Philharmoniker épülete.
Irtó messze voltunk a szállástól, de erre csak utána döbbentünk rá, ahogy megláttuk az endoban rögzített nyomainkat.
Kiszúrtunk egy szép sárga épületet, betippeltük, hogy az lesz a Berliner Philharmoniker épülete.
Irtó messze voltunk a szállástól, de erre csak utána döbbentünk rá, ahogy megláttuk az endoban rögzített nyomainkat.
Több, mint 20 km-t sétálgattunk a nap folyamán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése