Borult égre ébredtünk, de gyorsan nekiállt világosodni.
Már kora hajnalban zsezsegni kezdtem és bár a keleti oldalt terveztem első nap felfedezni, azért inkább nekiindultunk a berlini "Halászbástya/Mátyástemplom" résznek. Még frissek és üdék voltunk, ezért gyalog (zu Fuß).
Első megállónk a Bebelplatz volt, ahol ugyan több turistacsoport lézengett, de sikerült kicsit fényképezni, a polcot a talpunk alatt, a Heinrich Heine idézetet (és még kb. le is tudtam fordítani, igaz nagy vonalakban :)).
Aztán a Gendarmenmarkt jött volna, de annyira elbambultunk, hogy hol is lehetünk, hogy elsétáltunk mellette úgy, hogy rá sem döbbentünk. (Vissza is kellett jönni miatta :D).
Tetszett a Huboldt egyetem, a hatalmas sugárút, amire aztán a tábla betűzés után rá is jöttem, hogy ez bizony az Unter den Linden, azon megyünk.
Annyit tudtam, hogy az Unter den Linden a berlini fejedelmi család charlottenburgi kastélyát, a Schloss Charlottenburgot kötötte össze a vadászterületükkel, a mai Tiergartennel.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Unter_den_Linden
A 20. század európai nagyvárosainak építészeti elemeit maga Hitler próbálta Berlinben túlszárnyalni: Párizs Champ-Elysees és opera, bécsi Ring.
A terek hatalmasak és igazán impozáns a mintegy 1,5 km-en haladó út, fákkal szegélyezve, még úgy is, hogy ittlétünk alatt is (állítólag 2014 óta) keresztül-kasul felújítás volt, így a közepén a helyi BVG sárga plakátjait láttuk, ha át akartunk nézni a másik oldalra.
Azért a Branderburgi kapuig elsétáltunk, bekukkantottunk a DZ Bankba, rajtunk kívül is szállingóztak még be turisták, nem is engedtek a belső bejárati ajtónál tovább, de fényképezni lehetett :)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Unter_den_Linden
A 20. század európai nagyvárosainak építészeti elemeit maga Hitler próbálta Berlinben túlszárnyalni: Párizs Champ-Elysees és opera, bécsi Ring.
A terek hatalmasak és igazán impozáns a mintegy 1,5 km-en haladó út, fákkal szegélyezve, még úgy is, hogy ittlétünk alatt is (állítólag 2014 óta) keresztül-kasul felújítás volt, így a közepén a helyi BVG sárga plakátjait láttuk, ha át akartunk nézni a másik oldalra.
Megnéztünk a Reichstag-ot, be is ugrott egy régi fénykép Szásáról, ahogy a zöld fűben karba tett kézzel pózol az épület előtt :)
Lesétáltunk a kormányzati negyed híres épületéhez, a Marie-Elisabeth Lüders házhoz. Erről annyit olvastam, hogy egy nagyszabású projektnek köszönhetően épült, az év nagy részében folyamatosan üresen áll és hogy a berliniek mosógépnek (Waschmaschine) becézik :)
Sokat fényképeztünk a hatalmas épületek hatalmas üvegtábláinak tükröződéseiben, néztük a Spreen elsikló városnéző hajókázókat és sétáltunk tovább a hídon, amikor az úton felbukkant egy Trabant karaván :).
Elsétáltunk a zsidó emlékműhöz. Nagyon furcsa volt a panelházakkal körbezárt térben a sok betonoszlop.
Ráadásul ottlétünk alatt is sok gyerek rohangált körbe-körbe az oszlopok között, bújócskáztak, vihogtak, pózoltak a kameráknak :(.
Hamar tovább is álltunk.
A következő megálló a Potzdamer Platz lett, ahol Zsül megcsinálta a nap képét :).
Megnéztük a máig megmaradt fal elemeket (rágóval teljesen beterítve), a rajzot, hogy milyen irányban húzódott a fal, majd benéztünk a Sony-Center udvarába.
Még így is igazán figyelemfelkeltő tudott lenni, hogy nem volt esti fényben :).
Már csak a Mall of Berlin maradt, ahol minden mozgólépcső alján volt idézet egy aranytáblán.
Egy darabig olvasgattam, amíg Zsül megunta és visszarángatott a szállásunkra aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése