- Kefalónia összegzése -

Összegzés:
- Kefaloniát egyszer meg kell nézni.
- Nem szabad azonnal visszamenni a hazautazás után dolgozni, főleg ha még az eső is csak esik, meg a szél is csak fúj, meg épp a Duna is kiárad...
- Kefaloniába még 1x vissza kell menni, mert: elsőre azt hittük mindent láttunk, amit akartunk, aztán leesett, hogy annyi minden lenne még: pl. meg kellene keresni azt a helyet, amiről vettünk egy képeslapot, mert színesek a parton található kavicsai: zöldek, sárgák, kékek...
- El kellene menni még egyszer Karavomiles-be, ahol, mint utólag kiderült, az Argostoli-ban eltűnő tenger ott bukkan fel!
- Meg kellene nézni Argostoli főutcáját zsibongásban, esti fénynél, és nem rohanva.
- El kellene menni még 1x Mirtos-ba és Assos-ba, még akkor is, ha az előbbinél már 2x voltunk :-)
- és el kellene menni Sami-ba is még 1x, mert utolsó napon vettük észre, hogy ott még ingyenes internet is volt – mi meg kiadtunk 2 eurót fél óráért…
- Meg kellene barátkozni még 1x Antisamos-szal is, mert az ott kitörő hisztimnek hála, oda bele sem mentem.
- Lefkas és a többi hajósos utazós sziget is kimaradt,
- Nem találtam meg Pelagia házát, és még Nicolas Cage sem írta meg emailban, pedig sürgős lenne,
- Két piacozás között nem ugrottunk bele a hűvös tengerbe Argostoli kellős közepén (mert nyugodtan megtehettük volna, az ott teljesen természetes, hogy mindenhol lehet fürödni!! – próbálnánk ezt itt Pesten megtenni a rakparton)
- és még további 1001 indok…

- Kefalónia 7. nap -

A legutolsó reggel szörnyű volt. Korán ki is zavartak a szobából, majd olyan csomagszobát kaptunk, ahol még laktak a kisgyerekesek, és ahova nem szabadott bemenni csak ugye induláskor, mert aludtak.
Na de a repülés mindenért kárpótolt, még akkor is, ha most az első nappal ellentétben teljesen hátul ültünk, és a kilátásba némiképpen belezavart az állandóan rezgő bal oldali szárny (kiharcoltam az ablak melletti ülést :-)), és a kapitány hangja, amikor is bemondta, hogy: "Kellemes utazást kívánok az utasaimnak. Budapesten az idő késő őszies, szeles, esővel, és max. 20 fokkal".

- Kefalónia 6. nap -

2009. június 22. hétfő
Gyalogosan Argostoli.
Első cél a világítótorony. Simán el lehet látni Lassi végéből odáig, ezért kicsit kétségbe is estünk az első lefáradásunkkor, hogy hogy lehetünk ennyire papírkutyák - már fáradunk kb. 2 óra gyaloglás után… aztán még gyalogoltunk, és még és megint…
Útközben leszólítottak, hogy csak nem svédek vagyunk (némi elkeseredés részünkről, mert hittünk a napsütötte barna bőrünknek), aztán a gyónás után kaptunk pár szót magyar-görögül egy internetről letöltött lapon, hogy okuljunk. Mindezt Oscarnál, akiről már olvastuk a beszámolók között, hogy ő itt egy híres kapcsolattartó és étteremtulaj, aki - merthogy messze van a főúttól - minden sarkon hirdeti magát szórólapokkal, amiket persze mi simán nem is vettünk észre elsőre.
Na de a célunk ugye a világítótorony. Még megálltunk egy tengerparti sziklán évek óta ottfelejthetett, kissé már rozsdásos széknél, ami igazán érdekes látványt nyújtott a háttérben sötétkék tengerrel és még sötétebb kék felhőkkel… ekkor rájöttünk, hogy ebből bizony eső lesz…
Megdöbbentünk. Ilyent – a reggeli pár csepptől eltekintve - eddig (még akkor sem, amikor még autónk is volt!) mi még itt még sose... esernyőnk sem volt, meg még reggel direkt visszafutottam átöltözni vékonyabba, merthogy meleg volt... Azért még éppen odaértünk a világítótoronyhoz, és beálltunk az oszlopok közé, és nem hittünk a szemünknek, hogy mennyire nem látunk semmit, csak a felkorbácsolt tengert, meg egy búvárt, akit nagy erőkkel dobáltak a hullámok ide-oda... aztán őt sem…
A vihar kb. negyed órán át tarthatott, amikor is tisztulni kezdett. A búvárból elővarázsolódott egy nagyon kövér nagyon öreg bácsika, mi meg inkább nekiindultunk tovább a köves úton Argostoli felé.
Útközben még átéltük, ahogy ripsz-ropsz felszárad a flaszter, és íme: ismét 30 fok lett (előtte kicsit megrázott a vihar és a szele hidege...)
Lassikán sikerült beérni végre a fővárosba, és első célunk egészségügyi okból a buszmegálló :-), majd a hattyús sétány lett, ahol jól esett kicsit megpihentetni a gyaloglástól bizsergő piskóta lábainkat. Innen már csak akkor indultunk tovább, mikor megérkeztek a repülőgépen már ismertetett mieink... Nekiiramodtunk a sétálóhídnak, ami Argostoli közepéből indult a túlparti semmibe, és persze ácsorogtunk picit a híd közepén a hídtól kicsit távolabban lévő kúpszerű obeliszknél, amiről az égvilágon semmit nem sikerült kiderítenünk... azért levideóztuk, és inkább visszafelé indultunk.
Némi erőgyűjtés gyanánt megkérdeztük a kint ácsorogó és mindenkit leszólítgató piáros éttermi macákat, hogy hol lehet kapni gyrost, majd egy kisebb kocsma asztalánál megettük, és beindultunk korzózni a máriahilfestrasszéra, amit itt görögül Lithostroto-nak ejtenek, és ahol épp sziesztáltak, mert egy árva lélek sem fényképezett rajtunk kívül. Ezután eldöngettünk még egy szép kis gardenba, amit amolyan népparknak használnak, és tartanak rendben a fővárosban, és amit – ahogy ott elolvastuk – egy angol tisztről neveztek el Napier-nak, aki mindezt kitalálta az amúgy kicsi szőlősdombból.
Ezek után már nagyon siettünk erőltetett menetben hegynek fel hazafelé, mert utolsó napunk lévén beruccanást, és utolsó vacsorát terveztünk Lassi-ban. Az Ionio-ban sikerült ismét kikötnünk – ismét a már megismert pincérfiúnál, aki a kérésünkre, hogy ajánljon valamit a Souvlakinkhoz – nagy mosollyal – Robolát ajánlott.
Az este igen emelkedett hangulatban telt el, annyira, hogy arra még emlékszem, hogy nem is zavart annyira, hogy lepuszilt a pincér bácsi, de hogy aztán hogyan értem haza… ?

- Kefalónia 5. nap -

2009. június 21, vasárnap
Ithaka
Esőre ébredtünk!! Ilyen sem volt még itt... :-)
Talán azért, mert nagyon korán kellett kelni: ez volt az egyetlen fakultatív, helyben befizetett utunk (ugyanis azt mondták, hogy a bérelt kocsit csak Kefalonián használhatjuk, mert ott érvényes a biztosítás). 7:15-re írták a találkozót a mellettünk lévő kisbolt előtti buszmegállónál, ahova sikerült is odaérni 7:17-re, de szerencsénkre a busz sehol nem volt még. Kriszta kért is elnézést, amikor berobogtak kb. 7:25-kor, majd nekiindultunk a Sami kompnak (8€/fő a befizetett díjon felül). Ez a komp nagyobb volt, mint a Lixouri-s, de nem is lehetett elmenni a legelejéig. Kiszállhattunk a kb. 22 emberes kisbuszból, és Kriszta szólt, hogy az első megálló lesz az ithakai Pisaetos, tehát kb. fél óra múlva leszállunk. Az ithakai kompkikötő irtó picike volt, és mert itt aztán semmi nem volt, beültünk a buszba, és a 2 út közül a hegyi úton el is értünk első megállóhelyünkig, egy kis templomig (Agios Konstantinos), ahol épp keresztelőt tartottak. A templomba nem mehettünk be, nem úgy voltunk öltözve, de a templomot, a mellette lévő tornyot és a kilátást azért csak lefényképeztük, és sokat videóztunk is. Csodálatos látvány volt a szemben lévő Vathi, a legendás bezáródó sziklákkal. Ezután csak átbuszoltunk Ithaka régi fővárosán Anogin, ahol a főtéren még ókori szobrokat is találtunk, de ami mára már irtóra lerobbant látványt nyújtott, és ahol - mint megtudtuk - már az általános iskola sem üzemel. Anogi után Stavros-ban álltunk meg egy kis park előtt, amiben megtaláltuk Odüsszeusz szobrát, a bolyongásait mutató táblát egy helyben készült domborművön, egy nagyon szép templomot, ahova be is tudtunk menni fényképezni, és egy kis cukrászdát, ahol megkóstoltuk a helyi specialitást, a Rovani-t fagyival (5 €). Kriszta nagyon mondta, hogy nagyon édes rizskoch-szerűre számítsunk, ami kb. stimmelt is, bár a vanília fagyival végül is nem volt olyan vészes. Innen elég gyorsan indulunk tovább Frikes érintésével Kioni-ba, ahol ismét kicsit megállunk fényképezni és sétálni, mert a busz nem mehet be csak külön engedéllyel, mert a világörökség része a falu. Leértünkkor a másik okot is megértjük miért: épp beszorul a kikötő sétálóutcájába 2 teherszállítós autó, és hirtelen mintha megállna az élet :-)
Amit már majdnem mindenhol észrevettünk Kefalonián, az itt is érvényesnek látszik: 1 nagyon kiépített házat követ egy romos régi ház, majd egy félig kész vasgerendák kilógósos …
A kikötőben sétálgatva és a vitorlásokat fényképezgetve nézegetjük a beborult eget, mert Krisztát megkérdezve úgy értesülünk, hogy záporok várhatók. Azért persze sikeresen megússzuk az esőt, és némi napeltűnés után megint lesz vagy 35 fok, amikor ismét beterelnek minket a buszba, hogy indulás tovább a fővárosba, Vathi-ba.
Vathi-ban 2 szabad óránk volt, amiből kb. 15 percet azzal töltöttünk el, hogy rácsodálkoztunk a bezáródó sziklák látványára a főtéren, majd jártunk egy kört... aztán nagyon meleg volt, és valahogy nem volt kedvünk tovább járkálni, így leültünk a múzeum egyetlen árnyékban lévő padjára, merthogy épp dél körül kevertünk itt, amikor szinte az egész város napsütésben volt, és sehol nem lehetett árnyékot találni. Azért még megnéztük a sziget nagyon gazdag emberének a házát, ahova még életében az előkertbe bevezettette amolyan kistónak a tengervizet, és ami halála után az állam tulajdonába kerülve ma vendéglőként üzemel. Szemben a házzal a pici - amolyan zsebkendőnyi területű - Lazaretto szigeten Kriszta elmondása szerint karanténszerűség üzemelt, ahol 40 napig elzárva tartották megfigyelés alatt a beteg-gyanús hajósokat. Na itt lenni nem lehetett éppen egy leányálom.
Az utolsó fél óránkat egy helyi kiskocsmában (Estiatorio-Pizzeria) töltjük egy Mythos sör mellett (2.50 €) a kis bezáródós öblöcskére nézve, majd a pincér bácsi nagy meglepetésére efharisztóval (ευχαριστώ) köszönjük meg a kiszolgálást, ami után rögtön meg is kérdezi, hogy honnan jöttünk :-) Tényleg szerethetik a görögök, ha tudunk pár szót kipréselni magunkból görögül azért :-)
Innen rögtön a kompkikötőbe megyünk, majd Sami-ba és irány haza.
Este a nagyon koránkelésnek köszönhetően gyorsan beájulunk az ágyba.

- Kefalónia 4. nap -

2009. június 20, szombat
1. Kompozás Lixouri-ba
2. Luxori felfedezése
3. Mirtos
4. Argostoli Spar
5. kocsileadás
6. internetelés (fél órára 2 €)
7. este kefalopite :-)

Ma kellett leadni az autót este 5-re, így aztán nem sok mindent lehetett már betervezni. Elmentünk elsőre komppal Lixouri-ba (2 felnőtt, 1 autó - 8.10€), ami tényleg csodás volt, és ki tudtunk menni majdnem a hajó elejéig fényképezni meg videózni. Láttuk Argostoli világítótornyát is, amit megbeszéltük, hogy megnézzük közelebbről is, majd ha nem lesz autó. Lixouri-ba átérve a kisvároska nem nagyon fogott meg, elég gyorsan tovább is indultunk, és némi töprengés után elhatároztuk, hogy megint Mirtos lesz, mert az volt a másik legjobb strand, ami bejött. Mirtos most teljesen más volt, mint amikor hullámzott – nagyon nyugodt, nagyon világos türkizkék, és irtó csábító. Bele is mentünk lubickolni, majd mert nem volt olyan verőfényes napsütés, kiüldögéltünk a fehér kavicsos partra szárítkozni, heverészni.
Ezután zuhanyozás, és indulás visszafelé...
Nagyon hamar elértünk Argostoli-ba, ahol beugrottunk Sparolni – a buszmegálló mellé. Elég húzós áraik vannak a Lidl-hez képest, ezért nem is vettünk sok mindent (csoki:1.16€, mini kenyér:1.76€, barack dobozos: 1.09€, multivit. dobozos: 0.99€).
Fájó szívvel adtuk le az autót, és mentünk internetelni a helyi Aquarius bárba. Itt söröztünk és koktéloztunk (Mythos sör: 2.50€, koktél: 4.50€), és amin nagyon megdöbbentünk: az internet fél órára 2€ volt. Igyekeztünk is gyorsan letölteni a leveleket – a fél óra kb. 20 perce azzal ment el, hogy a freemail kiírta, hogy kis türelem, meg nem jött be az a szövegdoboz, ahova az üzenetet akartuk írni, meg próbáltuk noszogatni egy kis angol lánykát, hogy húzzon már el, mert ugye érdeklődött, és tetszett neki a laptop, a nyaklánc, a karkötő és mindenre tudta mondani, hogy az övé (this is mine … :-)
Aztán sétálás megint a faluban, és sok-sok egymásra hatásra eldöntöttük, hogy megkóstoljuk ezt a kefalopitét (születési nevén Kreatopita), ami a leírások szerint nagyon paradicsomos, rizses és pörköltszerű húsos táska. El is hoztuk az egyik étteremből - 7€ kenyérrel, és semmi paradicsomost nem találtunk benne. Amolyan lasagne-szerű töltött tészta volt sok rizzsel, bárányhússal. Azért megettük az előzőleg vett Sangria segítségével a kis teraszunkon, majd bealudtunk.

- Kefalónia 3. nap -

2009. június 19, péntek
Irány: Észak-kelet
Napi penzum:
1. Tankolás
2. Drogarati cseppkőbarlang
3. Melissani lake
4. Sami
5. Antisamos
6. Poros
7. Skala
8. Katelios
9. Lourdas
10. este Argostoli piac

Ezen a reggelen már nagyon vagánykodtunk, mert hirtelen leesett, hogy ez már péntek! Irtó sok mindent kellene még megnézni, és szombaton 4-kor le kell adni az autót :-(
Tehát elzúzunk Argostoli-ig tankolni, és teletöltjük a kisautót (33€, kb. 30 liter – figyelni kell a tankolással, mert minden nap változnak az árak – persze ottjártunkkor mindig felfelé :-(), majd irány a Drogarati cseppkőbarlang. Az egyik térkép szerint földes úton kellett volna menni, amin kicsit meg is lepődtünk, mert az autóbérlősös bácsi mondta, hogy lehet oda menni, meg azt is, hogy földes útra ezzel a kisautóval nem nagyon... Aztán csak nem akartuk kihagyni… Repesztettünk is 80-nal a sziklás szerpentinen, egészen az első lakott településig, ahol ki volt írva táblára, hogy balra el... Sietni kellett, mert épp mikor odaértünk, jött egy rakat turistabusz, tömve derékban nagyon erős, és nagyon kiabálós nénivel meg bácsival. Megváltottuk a jegyeket – 5€ fejenként –, majd rácsodálkozás a barlangra: nem volt nagy, de körbe lehetett menni és fényképezni, amíg csak akartunk. Majd nagyon nyomulni kezdtek a nénik, és a hangjuk is kezdett zavarni, így kimenekültünk.
Mentünk Melissani tózni. Na ezt már nagyon régóta vártam, és siettünk is befelé. A föld alatt volt a bejárata is és már ránézésre is csodaszépnek látszott, aztán beálltunk a sorba. Az evezős bácsi mindenkinek kivette a kezéből a fényképezőjét, akinek látott olyant, és csinált képet róla. Csónakáztunk egy kört a tóban, majd elmentünk jobbra egy belső üregbe, ahol azt mondták, van vagy 30 m is a mélysége... Ezt jó volt fényképezni (vö. Novalis: Heinrich von Ofterdingen c. regényében a főhős barlangélményével).
Találtunk fent egy kilátót kívülről is, amit mikor kimentünk – megjöttek a görög nők, és megint alig tudtuk átpréselni magunkat a nagyobb tömegen – megpróbáltunk megközelíteni, de sajnos a külső kilátó el volt kerítve, és még lelakatolva is... :-(
Ezután kicsit megálltunk hűsölni Karavomiles-ben. Itt is irtó kék volt a víz, nem Melissani kékeszöld, hanem tengerkék, zöldes mohás fehér kövekkel, és fehér hullámokkal!
Majd Sami jött.
Odafelé csak átmentünk rajta, mert elsődleges célként Antisamos volt megjelölve, Corelli kapitány kedvenceként, és meg is álltunk a hegytetőn fényképezni. Ez az öböl nagyon mélykék volt, és fehér köves. Lementünk megnézni élőben is, és hidegebb volt, mint a már megszokott. A parton teleszórt nagy fehér kövek is stimmeltek. A víz színe talán itt volt a legkékebb, állítólag ez a strand az olaszok nagy kedvence, ottlétünk alatt is sok olasz volt.
Innen vissza Sami, ahol a főtéren megtaláltuk Corelli kapitány cukrászdáját (fagyi: 6.50€, epressék: 5€), ami teljesen a tengerre nyílt, így hát be is ültünk egy fagyizásos hűsölésre, és néztük a kompokat. Innen indultunk ugyanis komppal Ithakába, de majd csak vasárnap. Sami egyébként nagyon takaros kis település, igazi sziesztás, nem kapkodós hangulattal.
A hűsölés és a fagyi után elindultunk Porosba. Még Lassiban találtunk egy szép képeslapot igazi színes kavicsokkal (élénk kék, sárga, zöld) és úgy láttuk, hogy az csak Poros és Skala felé lehet. Poros igazi picike kikötővárosnak tűnt és meg sem álltunk benne (ez a nap volt a térkép szerinti leghosszabb napunk a sok program miatt :-), és leginkább a színes kavicsok hajtottak mielőbb tovább… és ebben a rohanásban sikerült is elszalasztani őket. A képeslapot ugyanis nem vittem magammal, és a legjellemzőbb részét – a kimosott nyakú sziklát – simán el is felejtettem belőle, így aztán átporoltunk úgy Poros és Skala között a kimosott nyakú sziklák között - hogy nem álltunk meg :-(.
Aztán jött Skala. A beszámolók szerint ez a strand is szép: tele apró színes kavicsokkal, amik élőben leginkább apró színes sárga kavicsok voltak. A tenger itt elég világoskék volt, és nagyon nem akartunk belecsobbanni, mert még vissza volt Katelios is, meg kezdett melegünk is lenni, és gondoltuk, ha már ezen az úton vagyunk, akkor még Lourdas-ba is beugrunk – a fázósok miatt -, merthogy az volt az eddigi legmelegebb strand. Így aztán Katelios-ba mégsem mentünk be se. Irány Lourdas. Ott aztán leszúrtuk a napernyőt, merülés a tengerbe, majd zuhanyozás és szárítás... Innen indultunk aztán hazafelé, amikor is eszünkbe ötlött a Szent György vár, és az, hogy általában hétfőn nincs nyitva. Odaértünkkor pénteken sem volt. A kilátás viszont megérte, sokat fényképeztünk és videóztunk.
Ezen a napon már csak a piacozás volt vissza Argostoliban, ahol vettünk paradicsomot (0.80€/kg), meg banánt (1.20€/kg), meg görögdinnyét (0.50€/kg) összesen fizettünk 6.41€-t, és mentünk haza megenni.

- Kefalónia 2. nap -

2009. június 18, csütörtök
Korán reggel (11 óra :-)) elhatároztuk, hogy netovább. Elindulunk az autókölcsönzős bácsi 2. napra tervezett menetrend szerinti túrájára:
Irány: Észak
ráford. idő: 1 óra 30 perc
1. lépés: Argostoli
2. lépés: Mirtos
3. lépés: Assos
4. lépés: Fiskardo

Persze kicsit átterveztük, így aztán beleszúrtuk Zolát – merthogy a nagyok szerint tündéri, és egészen át lehet látni Assosig, meg a Mirtos öbölig, meg még egy pici strandot, mert hogy az is csúcs.
Így aztán eljutottunk irtó kanyargósan egészen Zoláig. Na ott aztán volt olyan élmény, hogy nem létezik, hogy felmegy a kisautó (Fiat Panda), de önmagához és az 1,2-es motorhoz képest jól megoldotta! Merthogy felment! Majdnem a csúcsig! Csak az átláthatósággal lettek gondok, merthogy párás volt az idő, meg leginkább a horizont is egybefolyt a tengerrel, így aztán a harmadik strandra ráfogtuk, hogy na az lesz a Mirtos, és inkább elindultunk megnézni közelről.
A szerpentinen robogni csúcs! Még az sem lohasztotta a kedvünket, hogy lefelé is ugyanolyan kanyargósos meg meredek volt az út, mint Zola felé. És lám, Mirtos nem hazudik!!! Ahogy persze egész Görögország sem, mert – bár közhelyes - még mindig ott tartok, hogy ez az igazi 1. kategóriás strand!!! Igaz ugyan, hogy leginkább kavicsosos, meg irtó nagy hullámok döngetik a partot, ennek köszönhetően zajosos is, de…!!! Ha ezt nem láttam volna, és ha nem márthatom bele a lábam, szerintem örök életemben bánnám... Volt ugyanis egy Kriszta-túra, ami kb. ugyanezeket a látványosságokat érintette, de nem lehetett bemenni fürödni! Hát ez azért durva lett volna!
Szóval a víz amolyan igazi vadmacskás, elsőre irtóra meglepően hullámzik, meg mintha némiképp hideg is lenne, a kavics azért csak nyom, meg a parton szinte nem lehet megállni lábon, mert a morgós hullám szinte kimossa a lábad alól a talajt, de van benne valami, amit nem szabad kihagyni!
Nagyon nehezen indulunk tovább Assosba.
Amit fentről persze muszáj levideózni, és sokat rácsodálkozni, hogy a lökött assosi görögök miért a földnyelvre építkeztek, ha egyszer ott volt a mellette levő hegyeses domb is… De biztos tudtak valamit. Első leérkezésre a hely maga a kisvárosi mennyország – gyönyörűen zöldeskék a víz a domboldalon lévő fáknak köszönhetően, és nagyon sok a virág, meg a szín – csodás! Aztán megtaláltuk azt a bizonyos főteret, ami tényleg tele minden rózsaszín meg fehér fával, amit csak el lehet képzelni. Némi séta a kikötőbe, és kidőlés a naptól – így aztán beültünk inni valamit az első olyan helyre, ahol kilátás volt a kis strandos öbölre. A szél jót tett, meg az árnyék, és a hideg hatalmas igazi frissen facsart narancslé (3.50€/db) is, ám ezután jött a kiábrándulás. A pincérfiú amolyan olaszosan beledobálta a vízbe a narancshéjat (meg még ki tudja mit, amíg nem láttuk), jöttek a legyek (ilyent előtte sehol nem láttunk), és lett némi halászos halszag.
Inkább nem is fürödtünk a nagyon szép zöldeskék vízben, hanem mentünk tovább Fiskardoba. Elég hamar oda is értünk, és mert arról is sokat olvastunk, hogy van Fiskardo előtt egy csodaszép kis Emblisi strand, hát oda is beugrottunk. Kicsinek kicsi lett, és kavicsosos is, meg átöltözni is csak törölközővel tudtunk. Meglepően hideg volt - arra számítottunk, hogy mert kicsi, csak átmelegszik :-), aztán meguntuk. Fiskardo viszont szép. Le is állítottuk az első adandó alkalommal az autót, és mentünk bejárni gyalogosan. Rengeteg luxushajó volt. Meg is beszéltük, hogy míg Assos minden bizonnyal egy kis kikötőváros, addig Fiskardo a gazdagoké... Igen sokat járkáltunk városszerte, és már leginkább a lábam sem éreztem, amikor kitaláltuk, hogy a világítótorony még vissza van… Ehhez át kellett menni a másik oldalra, átgyalogolni a kiserdőn, és lám! Némi rácsodálkozás, hogy mennyire nem világítótornyos egyik sem - kettő volt belőle –, de azért némi videózás után visszagyalogoltunk.
Hazafele már némi sötétség is került a naplementébe, mert az első meglepődésnél, amikor is a meredek sziklafalon feltűnt pár száz darab legelésző kecske, akik az országúton is tudtak átugrálni, inkább lassabban rodeóztunk. Azért nem bírtuk ki, hogy meg ne álljunk még egyszer a mirtosi panorámánál – hát nagyon jól tettük. Annyira párás volt a levegő, hogy ez estére már felhővé állt össze, így gyakorlatilag a felhők fölül tudunk tátottszájni a lemenő nap vörös színében átsejlő öbölre. Totál giccs, és mégis gyönyörű. Az út legszebb videója készült el aznap este.
Otthon aztán némi ouzózás után beleájulás az ágyba.

- Kefalónia 1. nap -

2009. június 17, szerda
1. nap a kocsibérlős bácsi ajánlata alapján:
Irány: Dél-Kelet
Ráford. idő: 1 óra 10 perc – Porosig
1. lépés: Szent György vár,
2. Lourdas strand
3. Katelios strand
4. Scala és a strand
5. Poros

Boltolással kezdődött a nap: vettünk egy napernyőt (10€) a strandoláshoz, meg kalapot (6€), és nekilendültünk.
Na ez simán nem ment elsőre.
Első lépés nálunk a Makris Gialos lett, ami a Marina Stúdiótól kb. 20m... (na jó, legyen 100, de persze autóval mentünk :-)). De mert sokat olvastunk előző élménybeszámolókat, amikben ez is lett az egyik 1. kategóriás strand, hát nem hagytuk ki – igazi balatoni hangulatban csobbantunk a jéghideg vízbe. Az idegenvezető – ezután Kriszta - szerint ilyenkor még hideg a tenger, meg hát a május is vizesen esős, meg hideg volt, és tényleg. Irtó hideg. De tiszta, és gyönyörű türkizkék, és tengerszerű... és puha a homok (ennek még lesz jelentősége)!!!
Azért elindultunk tovább, merthogy küldetés van, és el akartunk jutni Ammesbe, mert a fent már említett élménybeszámolók szerint az is min. 5*-osos csodás... Aztán el is jutottunk (utólag kiderült Pelagiáig), és rácsodálkoztunk, hogy milyen kicsi… Bele sem mentünk, hanem inkább irány tovább. A térkép, amit kaptunk, azért volt csúcs, mert elsőre azzal zavart meg, hogy ami a térképen egyenes, az a való országúton nagy többségében kanyar, és kitáblázatlan stoptáblákkal megy az út jobbra vagy balra... Irtó jól eltévedtünk párszor. Azért megtaláltuk Lourdast, ami tényleg szép, melegebb volt, mint a Makris Gialos, és köves – mezítláb nem épp leányálom. Itt kicsit már morogtunk az utakra, így aztán a napi kóválygásnak itt vetettünk véget, és elugrottunk inkább a görög Lidl-be – ahol tényleg mindenre minden görögül volt írva :-) - bevásárolni (kinder csoki: 1.80€, margarin 1.39€, toast kenyér 1.19€, cukor 1kg 0.84€, nápolyis csoki 5db 0.95€, szép nagy paradicsom: 1.39€/kg, banán: 1.35€/kg, 1.5l narancslé 1€, tej 0.62€, szentségtörésként 1 Sangria 1.69€/1,5l), majd irány haza.
Este aztán jól betekerünk Lassiba – mert még igen sokat nem láttunk belőle, és le is tévedtünk egy naplementét videózni ismét a Makris Gialosra, majd a kihagyhatatlan ouzózás, meg hűtőmágnesvétel (1.80€) után nagyon későn zuhantunk az ágyba.

- Kefalónia avagy Corelli kapitány szigetén -

Repülünk! Én ugyan először, de annyira fel vagyok készítve, hogy eleinte csak az ujjongás, majd sikeresen rám jön a vizsgadrukk. Kezdve azzal, hogy olyan lesz a repülés, mint a hullámvasút… na azt valahogy sosem bírtam ki hányás nélkül. Aztán a taxis fiú megérkezik értünk 10-re, mert – a puncsos rutinosok ezt tudják – ha a repülő 13:10-kor indul, akkor az utasnak - biztos, ami biztos - kint kell lennie 2 órával előtte, nehogy lekésse azt, amikor eldöntik az információpultos kislányok, hova írják ki a repülőt a kivetítőre...
Így hát kiérünk 10:31-re, és nem fordultam vissza! Pedig a fiúk útközben felváltva amolyan szórakoztatásként elmondták, hogy repülni imádnak, mert olyan, mint a Porsche, ha rossz az aszfalt az úton, meg dobál a gép, ha szél van, meg még egy repülő sem maradt ugye sosem fent... Na de kitartok.
Aztán némi sorban állás egy mozgó pult előtt, ahova azt mondták, hogy érkezni fog az Ibuszos néni, akitől megkapjuk a repülőjegyeket. Itt még persze magyaros hangulatban: 1 öcsi megkérdezi, hogy az Ibuszosokra várunk-e, és mikor mondjuk, hogy igen, hát nekiáll tolakodni, mert neki sürgős...
Majd 11:00-kor (a papírra 11:10 van írva) az Ibuszos néni némi ide-oda futkosás után megunja, és odanyomja a jegyeket. Ekkor átsorolunk a beszállókártyát osztogatók (közben súgnak: a check-in pult) sorába, ami – biztos megint a magyarokra való tekintettel – 2 sor volt (54,55), nehogy kitörjön a magyar virtus. Ezt kb. 11:15-ig be is tudtuk tartani, aztán jöttek a pultoslányok, és hirtelen azt tapasztaljuk, hogy egy rakat magyar - azzal, hogy "engem nem érdekel" - beállt elénk a sorba… Na de minket kiborítani?? Soha!!
Átslattyogunk a 2/A-ba, mert azt írják, hogy onnan indul a repülő – megint biztos, ami biztos - rákérdezünk az információpultos kislányra, aki csodálkozik, megkérdezi, hogy milyen átszállással… jó hogy nem azt, hogy hogy írják Kefaloniát..., aztán visszairányít oda, ahonnan jöttünk... (2/B). Persze rákérdezünk még 1x, erre telefonálásba kezd! Kiderül, hogy jó helyen vagyunk, csak menjünk már… Megyünk... :-)
Majd a Citybankos ügynökön való átvágással később már állunk is egy másik dekorbarna előtt, aki még vár... és még vár... 12:41 helyett így aztán be is szállunk a gépbe 12:52-kor, de legalább már bent vagyunk!
Simán nem merek az ablak mellé ülni, mert túl nagyon látszik minden – kb. 2 lépés és már bent vagyok a kapitány fülkéjében – azt mondják ez a business szektor – még elválasztó függöny is van!!! Aztán némi kapitányi hang, hogy na most indulunk, és tényleg!! Begerjed a motor és egyelőre csak amolyan max. 60-nal, aztán gyorsabban, meg még gyorsabban, - még jó, hogy nem mertem az ablakon kinézni!!! - aztán katt. És az emelkedési szög lett vagy 45 fok!!! De nem pánikolok még akkor sem, ha a mögöttem ülő lány épp azt magyarázza sikoltó hangon, hogy ő nem hajlandó az ablakon kinézni!!!
Aztán jön a Google Earth!! Mert mégiscsak csak kinéztem… aztán a többiről csak ennyit: csúcs :-)!!!
A vattás felhő is, amit láttunk, amikor voltunk már olyan magasan, hogy átmentünk a felhőkön, akkor is, amikor látni lehetett a folyókat, a havas hegyeket, és még az sem zavart, amikor már majdnem leszálltunk, és a hátam mögött sikoltozó hangból kiderült, hogy elsőre nem sikerült a leszállás... aztán hatalmas tapsözön (azért hogy túléltünk? ), és már Kefalonián is vagyunk!

Kilépve a gépből hirtelen ránk zúdul a min. 35 fokos meleg, és a csomagok átvétele még vissza van... Ezután némi barátkozás a helyi idegenvezetővel, és becuccolás a tranzitbuszba.
Marina Stúdió! - ezt mondtuk a buszos görögbajszos bácsinak, akit mindez annyira nem hatott meg, de kedvesen belenyomta a csomagokat a buszba, és némi várakozás után – az utolsókra ugye – elindulunk, kanyarogunk, és megérkezünk.
Hát a szoba csúcs :-)! A 3-as szobát kaptuk, és az első, ami mosolyt fakaszt, a kilátás - merthogy tengerre néz :-)!!!
Aztán némi okításra gyorsan átöltözünk és indulás a Semiramisba, ahol az idegenvezetőtől rendesen kiokosodunk, így ripsz-ropsz rendelünk bérlős autót, (135€ 3 + 1 napra full biztosítással, önrész nélkül). Azonnalra kérjük, mert sürgős, és ami csúcs, csak egy telefon és mehetünk is érte), na meg, mert tavaly óta csökkentek az árak (bár a helyi árak még ezeknél is olcsóbbak - itt Lassiban is van vagy 10 bérlőhely). Kifizetjük a vasárnapi Ithakát is, hazavisszük a kicsi kocsit (negyedórában benne volt a kifizetés, a komplett KRESZ oktatás, a komplett túraútvonal ajánlat (4 nap – 4 útvonal, min. 8 stranddal)).
Na és ha már itt vagyunk, este hatalmas ismerkedős sétát ejtünk Lassiban, boltolunk – elköltünk 4.40€-t (1.50 a 6 db kékvíz - ami itt a szénsavmentes, 0.90 a cukor nélküli kakaó, 1.15 a 1,5%-os tej), és ha már görög, akkor veszünk is némi ouzót (1.15€) a supermarketban, hogy nehogy elszálljon az ihlet...

u.i.: tegnap írtam fel a netre, és mára már felhasználták a megkérdezésem NÉLKÜL! az egész bejegyzésem .... : http://hirek.repulojegy.sk/2010/07/09/kefalonia-avagy-corelli-kapitany-szigeten/