2009. június 21, vasárnap
Ithaka
Esőre ébredtünk!! Ilyen sem volt még itt... :-)
Talán azért, mert nagyon korán kellett kelni: ez volt az egyetlen fakultatív, helyben befizetett utunk (ugyanis azt mondták, hogy a bérelt kocsit csak Kefalonián használhatjuk, mert ott érvényes a biztosítás). 7:15-re írták a találkozót a mellettünk lévő kisbolt előtti buszmegállónál, ahova sikerült is odaérni 7:17-re, de szerencsénkre a busz sehol nem volt még. Kriszta kért is elnézést, amikor berobogtak kb. 7:25-kor, majd nekiindultunk a Sami kompnak (8€/fő a befizetett díjon felül). Ez a komp nagyobb volt, mint a Lixouri-s, de nem is lehetett elmenni a legelejéig. Kiszállhattunk a kb. 22 emberes kisbuszból, és Kriszta szólt, hogy az első megálló lesz az ithakai Pisaetos, tehát kb. fél óra múlva leszállunk. Az ithakai kompkikötő irtó picike volt, és mert itt aztán semmi nem volt, beültünk a buszba, és a 2 út közül a hegyi úton el is értünk első megállóhelyünkig, egy kis templomig (Agios Konstantinos), ahol épp keresztelőt tartottak. A templomba nem mehettünk be, nem úgy voltunk öltözve, de a templomot, a mellette lévő tornyot és a kilátást azért csak lefényképeztük, és sokat videóztunk is. Csodálatos látvány volt a szemben lévő Vathi, a legendás bezáródó sziklákkal. Ezután csak átbuszoltunk Ithaka régi fővárosán Anogin, ahol a főtéren még ókori szobrokat is találtunk, de ami mára már irtóra lerobbant látványt nyújtott, és ahol - mint megtudtuk - már az általános iskola sem üzemel. Anogi után Stavros-ban álltunk meg egy kis park előtt, amiben megtaláltuk Odüsszeusz szobrát, a bolyongásait mutató táblát egy helyben készült domborművön, egy nagyon szép templomot, ahova be is tudtunk menni fényképezni, és egy kis cukrászdát, ahol megkóstoltuk a helyi specialitást, a Rovani-t fagyival (5 €). Kriszta nagyon mondta, hogy nagyon édes rizskoch-szerűre számítsunk, ami kb. stimmelt is, bár a vanília fagyival végül is nem volt olyan vészes. Innen elég gyorsan indulunk tovább Frikes érintésével Kioni-ba, ahol ismét kicsit megállunk fényképezni és sétálni, mert a busz nem mehet be csak külön engedéllyel, mert a világörökség része a falu. Leértünkkor a másik okot is megértjük miért: épp beszorul a kikötő sétálóutcájába 2 teherszállítós autó, és hirtelen mintha megállna az élet :-)
Amit már majdnem mindenhol észrevettünk Kefalonián, az itt is érvényesnek látszik: 1 nagyon kiépített házat követ egy romos régi ház, majd egy félig kész vasgerendák kilógósos …
A kikötőben sétálgatva és a vitorlásokat fényképezgetve nézegetjük a beborult eget, mert Krisztát megkérdezve úgy értesülünk, hogy záporok várhatók. Azért persze sikeresen megússzuk az esőt, és némi napeltűnés után megint lesz vagy 35 fok, amikor ismét beterelnek minket a buszba, hogy indulás tovább a fővárosba, Vathi-ba.
Vathi-ban 2 szabad óránk volt, amiből kb. 15 percet azzal töltöttünk el, hogy rácsodálkoztunk a bezáródó sziklák látványára a főtéren, majd jártunk egy kört... aztán nagyon meleg volt, és valahogy nem volt kedvünk tovább járkálni, így leültünk a múzeum egyetlen árnyékban lévő padjára, merthogy épp dél körül kevertünk itt, amikor szinte az egész város napsütésben volt, és sehol nem lehetett árnyékot találni. Azért még megnéztük a sziget nagyon gazdag emberének a házát, ahova még életében az előkertbe bevezettette amolyan kistónak a tengervizet, és ami halála után az állam tulajdonába kerülve ma vendéglőként üzemel. Szemben a házzal a pici - amolyan zsebkendőnyi területű - Lazaretto szigeten Kriszta elmondása szerint karanténszerűség üzemelt, ahol 40 napig elzárva tartották megfigyelés alatt a beteg-gyanús hajósokat. Na itt lenni nem lehetett éppen egy leányálom.
Az utolsó fél óránkat egy helyi kiskocsmában (Estiatorio-Pizzeria) töltjük egy Mythos sör mellett (2.50 €) a kis bezáródós öblöcskére nézve, majd a pincér bácsi nagy meglepetésére efharisztóval (ευχαριστώ) köszönjük meg a kiszolgálást, ami után rögtön meg is kérdezi, hogy honnan jöttünk :-) Tényleg szerethetik a görögök, ha tudunk pár szót kipréselni magunkból görögül azért :-)
Innen rögtön a kompkikötőbe megyünk, majd Sami-ba és irány haza.
Este a nagyon koránkelésnek köszönhetően gyorsan beájulunk az ágyba.
Ithaka
Esőre ébredtünk!! Ilyen sem volt még itt... :-)
Talán azért, mert nagyon korán kellett kelni: ez volt az egyetlen fakultatív, helyben befizetett utunk (ugyanis azt mondták, hogy a bérelt kocsit csak Kefalonián használhatjuk, mert ott érvényes a biztosítás). 7:15-re írták a találkozót a mellettünk lévő kisbolt előtti buszmegállónál, ahova sikerült is odaérni 7:17-re, de szerencsénkre a busz sehol nem volt még. Kriszta kért is elnézést, amikor berobogtak kb. 7:25-kor, majd nekiindultunk a Sami kompnak (8€/fő a befizetett díjon felül). Ez a komp nagyobb volt, mint a Lixouri-s, de nem is lehetett elmenni a legelejéig. Kiszállhattunk a kb. 22 emberes kisbuszból, és Kriszta szólt, hogy az első megálló lesz az ithakai Pisaetos, tehát kb. fél óra múlva leszállunk. Az ithakai kompkikötő irtó picike volt, és mert itt aztán semmi nem volt, beültünk a buszba, és a 2 út közül a hegyi úton el is értünk első megállóhelyünkig, egy kis templomig (Agios Konstantinos), ahol épp keresztelőt tartottak. A templomba nem mehettünk be, nem úgy voltunk öltözve, de a templomot, a mellette lévő tornyot és a kilátást azért csak lefényképeztük, és sokat videóztunk is. Csodálatos látvány volt a szemben lévő Vathi, a legendás bezáródó sziklákkal. Ezután csak átbuszoltunk Ithaka régi fővárosán Anogin, ahol a főtéren még ókori szobrokat is találtunk, de ami mára már irtóra lerobbant látványt nyújtott, és ahol - mint megtudtuk - már az általános iskola sem üzemel. Anogi után Stavros-ban álltunk meg egy kis park előtt, amiben megtaláltuk Odüsszeusz szobrát, a bolyongásait mutató táblát egy helyben készült domborművön, egy nagyon szép templomot, ahova be is tudtunk menni fényképezni, és egy kis cukrászdát, ahol megkóstoltuk a helyi specialitást, a Rovani-t fagyival (5 €). Kriszta nagyon mondta, hogy nagyon édes rizskoch-szerűre számítsunk, ami kb. stimmelt is, bár a vanília fagyival végül is nem volt olyan vészes. Innen elég gyorsan indulunk tovább Frikes érintésével Kioni-ba, ahol ismét kicsit megállunk fényképezni és sétálni, mert a busz nem mehet be csak külön engedéllyel, mert a világörökség része a falu. Leértünkkor a másik okot is megértjük miért: épp beszorul a kikötő sétálóutcájába 2 teherszállítós autó, és hirtelen mintha megállna az élet :-)
Amit már majdnem mindenhol észrevettünk Kefalonián, az itt is érvényesnek látszik: 1 nagyon kiépített házat követ egy romos régi ház, majd egy félig kész vasgerendák kilógósos …
A kikötőben sétálgatva és a vitorlásokat fényképezgetve nézegetjük a beborult eget, mert Krisztát megkérdezve úgy értesülünk, hogy záporok várhatók. Azért persze sikeresen megússzuk az esőt, és némi napeltűnés után megint lesz vagy 35 fok, amikor ismét beterelnek minket a buszba, hogy indulás tovább a fővárosba, Vathi-ba.
Vathi-ban 2 szabad óránk volt, amiből kb. 15 percet azzal töltöttünk el, hogy rácsodálkoztunk a bezáródó sziklák látványára a főtéren, majd jártunk egy kört... aztán nagyon meleg volt, és valahogy nem volt kedvünk tovább járkálni, így leültünk a múzeum egyetlen árnyékban lévő padjára, merthogy épp dél körül kevertünk itt, amikor szinte az egész város napsütésben volt, és sehol nem lehetett árnyékot találni. Azért még megnéztük a sziget nagyon gazdag emberének a házát, ahova még életében az előkertbe bevezettette amolyan kistónak a tengervizet, és ami halála után az állam tulajdonába kerülve ma vendéglőként üzemel. Szemben a házzal a pici - amolyan zsebkendőnyi területű - Lazaretto szigeten Kriszta elmondása szerint karanténszerűség üzemelt, ahol 40 napig elzárva tartották megfigyelés alatt a beteg-gyanús hajósokat. Na itt lenni nem lehetett éppen egy leányálom.
Az utolsó fél óránkat egy helyi kiskocsmában (Estiatorio-Pizzeria) töltjük egy Mythos sör mellett (2.50 €) a kis bezáródós öblöcskére nézve, majd a pincér bácsi nagy meglepetésére efharisztóval (ευχαριστώ) köszönjük meg a kiszolgálást, ami után rögtön meg is kérdezi, hogy honnan jöttünk :-) Tényleg szerethetik a görögök, ha tudunk pár szót kipréselni magunkból görögül azért :-)
Innen rögtön a kompkikötőbe megyünk, majd Sami-ba és irány haza.
Este a nagyon koránkelésnek köszönhetően gyorsan beájulunk az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése