2009. június 18, csütörtök
Korán reggel (11 óra :-)) elhatároztuk, hogy netovább. Elindulunk az autókölcsönzős bácsi 2. napra tervezett menetrend szerinti túrájára:
Irány: Észak
ráford. idő: 1 óra 30 perc
1. lépés: Argostoli
2. lépés: Mirtos
3. lépés: Assos
4. lépés: Fiskardo
Persze kicsit átterveztük, így aztán beleszúrtuk Zolát – merthogy a nagyok szerint tündéri, és egészen át lehet látni Assosig, meg a Mirtos öbölig, meg még egy pici strandot, mert hogy az is csúcs.
Így aztán eljutottunk irtó kanyargósan egészen Zoláig. Na ott aztán volt olyan élmény, hogy nem létezik, hogy felmegy a kisautó (Fiat Panda), de önmagához és az 1,2-es motorhoz képest jól megoldotta! Merthogy felment! Majdnem a csúcsig! Csak az átláthatósággal lettek gondok, merthogy párás volt az idő, meg leginkább a horizont is egybefolyt a tengerrel, így aztán a harmadik strandra ráfogtuk, hogy na az lesz a Mirtos, és inkább elindultunk megnézni közelről.
A szerpentinen robogni csúcs! Még az sem lohasztotta a kedvünket, hogy lefelé is ugyanolyan kanyargósos meg meredek volt az út, mint Zola felé. És lám, Mirtos nem hazudik!!! Ahogy persze egész Görögország sem, mert – bár közhelyes - még mindig ott tartok, hogy ez az igazi 1. kategóriás strand!!! Igaz ugyan, hogy leginkább kavicsosos, meg irtó nagy hullámok döngetik a partot, ennek köszönhetően zajosos is, de…!!! Ha ezt nem láttam volna, és ha nem márthatom bele a lábam, szerintem örök életemben bánnám... Volt ugyanis egy Kriszta-túra, ami kb. ugyanezeket a látványosságokat érintette, de nem lehetett bemenni fürödni! Hát ez azért durva lett volna!
Szóval a víz amolyan igazi vadmacskás, elsőre irtóra meglepően hullámzik, meg mintha némiképp hideg is lenne, a kavics azért csak nyom, meg a parton szinte nem lehet megállni lábon, mert a morgós hullám szinte kimossa a lábad alól a talajt, de van benne valami, amit nem szabad kihagyni!
Nagyon nehezen indulunk tovább Assosba.
Amit fentről persze muszáj levideózni, és sokat rácsodálkozni, hogy a lökött assosi görögök miért a földnyelvre építkeztek, ha egyszer ott volt a mellette levő hegyeses domb is… De biztos tudtak valamit. Első leérkezésre a hely maga a kisvárosi mennyország – gyönyörűen zöldeskék a víz a domboldalon lévő fáknak köszönhetően, és nagyon sok a virág, meg a szín – csodás! Aztán megtaláltuk azt a bizonyos főteret, ami tényleg tele minden rózsa
szín meg fehér fával, amit csak el lehet képzelni. Némi séta a kikötőbe, és kidőlés a naptól – így aztán beültünk inni valamit az első olyan helyre, ahol kilátás volt a kis strandos öbölre. A szél jót tett, meg az árnyék, és a hideg hatalmas igazi frissen facsart narancslé (3.50€/db) is, ám ezután jött a kiábrándulás. A pincérfiú amolyan olaszosan beledobálta a vízbe a narancshéjat (meg még ki tudja mit, amíg nem láttuk), jöttek a legyek (ilyent előtte sehol nem láttunk), és lett némi halászos halszag.
Inkább nem is fürödtünk a nagyon szép zöldeskék vízben, hanem mentünk tovább Fiskardoba. Elég hamar oda is értünk, és mert arról is sokat olvastunk, hogy van Fiskardo előtt egy csodaszép kis Emblisi strand, hát oda is beugrottunk. Kicsinek kicsi lett, és kavicsosos is, meg átöltözni is csak törölközővel tudtunk. Meglepően hideg volt - arra számítottunk, hogy mert kicsi, csak átmelegszik :-), aztán meguntuk. Fiskardo viszont szép. Le is állítottuk az első adandó alkalommal az autót, és mentünk bejárni gyalogosan. Rengeteg luxushajó volt. Meg is beszéltük, hogy míg Assos minden bizonnyal egy kis kikötőváros, addig Fiskardo a gazdagoké... Igen sokat járkáltunk városszerte, és már leginkább a lábam sem éreztem, amikor kitaláltuk, hogy a világítótorony még vissza van… Ehhez át kellett menni a másik oldalra, átgyalogolni a kiserdőn, és lám! Némi rácsodálkozás, hogy mennyire nem világítótornyos egyik sem - kettő volt belőle –, de
azért némi videózás után visszagyalogoltunk.
Hazafele már némi sötétség is került a naplementébe, mert az első meglepődésnél, amikor is a meredek sziklafalon feltűnt pár száz darab legelésző kecske, akik az országúton is tudtak átugrálni, inkább lassabban rodeóztunk. Azért nem bírtuk ki, hogy meg ne álljunk még egyszer a mirtosi panorámánál – hát nagyon jól tettük. Annyira párás volt a levegő, hogy ez estére már felhővé állt össze, így gyakorlatilag a felhők fölül tudunk tátottszájni a lemenő nap vörös színében átsejlő öbölre. Totál giccs, és mégis gyönyörű. Az út legszebb videója készült el aznap este.
Otthon aztán némi ouzózás után beleájulás az ágyba.
Korán reggel (11 óra :-)) elhatároztuk, hogy netovább. Elindulunk az autókölcsönzős bácsi 2. napra tervezett menetrend szerinti túrájára:
Irány: Észak
ráford. idő: 1 óra 30 perc
1. lépés: Argostoli
2. lépés: Mirtos
3. lépés: Assos
4. lépés: Fiskardo
Persze kicsit átterveztük, így aztán beleszúrtuk Zolát – merthogy a nagyok szerint tündéri, és egészen át lehet látni Assosig, meg a Mirtos öbölig, meg még egy pici strandot, mert hogy az is csúcs.
Így aztán eljutottunk irtó kanyargósan egészen Zoláig. Na ott aztán volt olyan élmény, hogy nem létezik, hogy felmegy a kisautó (Fiat Panda), de önmagához és az 1,2-es motorhoz képest jól megoldotta! Merthogy felment! Majdnem a csúcsig! Csak az átláthatósággal lettek gondok, merthogy párás volt az idő, meg leginkább a horizont is egybefolyt a tengerrel, így aztán a harmadik strandra ráfogtuk, hogy na az lesz a Mirtos, és inkább elindultunk megnézni közelről.
A szerpentinen robogni csúcs! Még az sem lohasztotta a kedvünket, hogy lefelé is ugyanolyan kanyargósos meg meredek volt az út, mint Zola felé. És lám, Mirtos nem hazudik!!! Ahogy persze egész Görögország sem, mert – bár közhelyes - még mindig ott tartok, hogy ez az igazi 1. kategóriás strand!!! Igaz ugyan, hogy leginkább kavicsosos, meg irtó nagy hullámok döngetik a partot, ennek köszönhetően zajosos is, de…!!! Ha ezt nem láttam volna, és ha nem márthatom bele a lábam, szerintem örök életemben bánnám... Volt ugyanis egy Kriszta-túra, ami kb. ugyanezeket a látványosságokat érintette, de nem lehetett bemenni fürödni! Hát ez azért durva lett volna!
Szóval a víz amolyan igazi vadmacskás, elsőre irtóra meglepően hullámzik, meg mintha némiképp hideg is lenne, a kavics azért csak nyom, meg a parton szinte nem lehet megállni lábon, mert a morgós hullám szinte kimossa a lábad alól a talajt, de van benne valami, amit nem szabad kihagyni!
Nagyon nehezen indulunk tovább Assosba.
Amit fentről persze muszáj levideózni, és sokat rácsodálkozni, hogy a lökött assosi görögök miért a földnyelvre építkeztek, ha egyszer ott volt a mellette levő hegyeses domb is… De biztos tudtak valamit. Első leérkezésre a hely maga a kisvárosi mennyország – gyönyörűen zöldeskék a víz a domboldalon lévő fáknak köszönhetően, és nagyon sok a virág, meg a szín – csodás! Aztán megtaláltuk azt a bizonyos főteret, ami tényleg tele minden rózsa
szín meg fehér fával, amit csak el lehet képzelni. Némi séta a kikötőbe, és kidőlés a naptól – így aztán beültünk inni valamit az első olyan helyre, ahol kilátás volt a kis strandos öbölre. A szél jót tett, meg az árnyék, és a hideg hatalmas igazi frissen facsart narancslé (3.50€/db) is, ám ezután jött a kiábrándulás. A pincérfiú amolyan olaszosan beledobálta a vízbe a narancshéjat (meg még ki tudja mit, amíg nem láttuk), jöttek a legyek (ilyent előtte sehol nem láttunk), és lett némi halászos halszag.Inkább nem is fürödtünk a nagyon szép zöldeskék vízben, hanem mentünk tovább Fiskardoba. Elég hamar oda is értünk, és mert arról is sokat olvastunk, hogy van Fiskardo előtt egy csodaszép kis Emblisi strand, hát oda is beugrottunk. Kicsinek kicsi lett, és kavicsosos is, meg átöltözni is csak törölközővel tudtunk. Meglepően hideg volt - arra számítottunk, hogy mert kicsi, csak átmelegszik :-), aztán meguntuk. Fiskardo viszont szép. Le is állítottuk az első adandó alkalommal az autót, és mentünk bejárni gyalogosan. Rengeteg luxushajó volt. Meg is beszéltük, hogy míg Assos minden bizonnyal egy kis kikötőváros, addig Fiskardo a gazdagoké... Igen sokat járkáltunk városszerte, és már leginkább a lábam sem éreztem, amikor kitaláltuk, hogy a világítótorony még vissza van… Ehhez át kellett menni a másik oldalra, átgyalogolni a kiserdőn, és lám! Némi rácsodálkozás, hogy mennyire nem világítótornyos egyik sem - kettő volt belőle –, de
azért némi videózás után visszagyalogoltunk.Hazafele már némi sötétség is került a naplementébe, mert az első meglepődésnél, amikor is a meredek sziklafalon feltűnt pár száz darab legelésző kecske, akik az országúton is tudtak átugrálni, inkább lassabban rodeóztunk. Azért nem bírtuk ki, hogy meg ne álljunk még egyszer a mirtosi panorámánál – hát nagyon jól tettük. Annyira párás volt a levegő, hogy ez estére már felhővé állt össze, így gyakorlatilag a felhők fölül tudunk tátottszájni a lemenő nap vörös színében átsejlő öbölre. Totál giccs, és mégis gyönyörű. Az út legszebb videója készült el aznap este.
Otthon aztán némi ouzózás után beleájulás az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése