Repülünk! Én ugyan először, de annyira fel vagyok készítve, hogy eleinte csak az ujjongás, majd sikeresen rám jön a vizsgadrukk. Kezdve azzal, hogy olyan lesz a repülés, mint a hullámvasút… na azt valahogy sosem bírtam ki hányás nélkül. Aztán a taxis fiú megérkezik értünk 10-re, mert – a puncsos rutinosok ezt tudják – ha a repülő 13:10-kor indul, akkor az utasnak - biztos, ami biztos - kint kell lennie 2 órával előtte, nehogy lekésse azt, amikor eldöntik az információpultos kislányok, hova írják ki a repülőt a kivetítőre...
Így hát kiérünk 10:31-re, és nem fordultam vissza! Pedig a fiúk útközben felváltva amolyan szórakoztatásként elmondták, hogy repülni imádnak, mert olyan, mint a Porsche, ha rossz az aszfalt az úton, meg dobál a gép, ha szél van, meg még egy repülő sem maradt ugye sosem fent... Na de kitartok.
Aztán némi sorban állás egy mozgó pult előtt, ahova azt mondták, hogy érkezni fog az Ibuszos néni, akitől megkapjuk a repülőjegyeket. Itt még persze magyaros hangulatban: 1 öcsi megkérdezi, hogy az Ibuszosokra várunk-e, és mikor mondjuk, hogy igen, hát nekiáll tolakodni, mert neki sürgős...
Majd 11:00-kor (a papírra 11:10 van írva) az Ibuszos néni némi ide-oda futkosás után megunja, és odanyomja a jegyeket. Ekkor átsorolunk a beszállókártyát osztogatók (közben súgnak: a check-in pult) sorába, ami – biztos megint a magyarokra való tekintettel – 2 sor volt (54,55), nehogy kitörjön a magyar virtus. Ezt kb. 11:15-ig be is tudtuk tartani, aztán jöttek a pultoslányok, és hirtelen azt tapasztaljuk, hogy egy rakat magyar - azzal, hogy "engem nem érdekel" - beállt elénk a sorba… Na de minket kiborítani?? Soha!!
Átslattyogunk a 2/A-ba, mert azt írják, hogy onnan indul a repülő – megint biztos, ami biztos - rákérdezünk az információpultos kislányra, aki csodálkozik, megkérdezi, hogy milyen átszállással… jó hogy nem azt, hogy hogy írják Kefaloniát..., aztán visszairányít oda, ahonnan jöttünk... (2/B). Persze rákérdezünk még 1x, erre telefonálásba kezd! Kiderül, hogy jó helyen vagyunk, csak menjünk már… Megyünk... :-)
Majd a Citybankos ügynökön való átvágással később már állunk is egy másik dekorbarna előtt, aki még vár... és még vár... 12:41 helyett így aztán be is szállunk a gépbe 12:52-kor, de legalább már bent vagyunk!
Simán nem merek az ablak mellé ülni, mert túl nagyon látszik minden – kb. 2 lépés és már bent vagyok a kapitány fülkéjében – azt mondják ez a business szektor – még elválasztó függöny is van!!! Aztán némi kapitányi hang, hogy na most indulunk, és tényleg!! Begerjed a motor és egyelőre csak amolyan max. 60-nal, aztán gyorsabban, meg még gyorsabban, - még jó, hogy nem mertem az ablakon kinézni!!! - aztán katt. És az emelkedési szög lett vagy 45 fok!!! De nem pánikolok még akkor sem, ha a mögöttem ülő lány épp azt magyarázza sikoltó hangon, hogy ő nem hajlandó az ablakon kinézni!!!
Aztán jön a Google Earth!! Mert mégiscsak csak kinéztem… aztán a többiről csak ennyit: csúcs :-)!!!
A vattás felhő is, amit láttunk, amikor voltunk már olyan magasan, hogy átmentünk a felhőkön, akkor is, amikor látni lehetett a folyókat, a havas hegyeket, és még az sem zavart, amikor már majdnem leszálltunk, és a hátam mögött sikoltozó hangból kiderült, hogy elsőre nem sikerült a leszállás... aztán hatalmas tapsözön (azért hogy túléltünk? ), és már Kefalonián is vagyunk!
Kilépve a gépből hirtelen ránk zúdul a min. 35 fokos meleg, és a csomagok átvétele még vissza van... Ezután némi barátkozás a helyi idegenvezetővel, és becuccolás a tranzitbuszba.
Marina Stúdió! - ezt mondtuk a buszos görögbajszos bácsinak, akit mindez annyira nem hatott meg, de kedvesen belenyomta a csomagokat a buszba, és némi várakozás után – az utolsókra ugye – elindulunk, kanyarogunk, és megérkezünk.
Hát a szoba csúcs :-)! A 3-as szobát kaptuk, és az első, ami mosolyt fakaszt, a kilátás - merthogy tengerre néz :-)!!!
Aztán némi okításra gyorsan átöltözünk és indulás a Semiramisba, ahol az idegenvezetőtől rendesen kiokosodunk, így ripsz-ropsz rendelünk bérlős autót, (135€ 3 + 1 napra full biztosítással, önrész nélkül). Azonnalra kérjük, mert sürgős, és ami csúcs, csak egy telefon és mehetünk is érte), na meg, mert tavaly óta csökkentek az árak (bár a helyi árak még ezeknél is olcsóbbak - itt Lassiban is van vagy 10 bérlőhely). Kifizetjük a vasárnapi Ithakát is, hazavisszük a kicsi kocsit (negyedórában benne volt a kifizetés, a komplett KRESZ oktatás, a komplett túraútvonal ajánlat (4 nap – 4 útvonal, min. 8 stranddal)).
Na és ha már itt vagyunk, este hatalmas ismerkedős sétát ejtünk Lassiban, boltolunk – elköltünk 4.40€-t (1.50 a 6 db kékvíz - ami itt a szénsavmentes, 0.90 a cukor nélküli kakaó, 1.15 a 1,5%-os tej), és ha már görög, akkor veszünk is némi ouzót (1.15€) a supermarketban, hogy nehogy elszálljon az ihlet...
u.i.: tegnap írtam fel a netre, és mára már felhasználták a megkérdezésem NÉLKÜL! az egész bejegyzésem .... : http://hirek.repulojegy.sk/2010/07/09/kefalonia-avagy-corelli-kapitany-szigeten/
Így hát kiérünk 10:31-re, és nem fordultam vissza! Pedig a fiúk útközben felváltva amolyan szórakoztatásként elmondták, hogy repülni imádnak, mert olyan, mint a Porsche, ha rossz az aszfalt az úton, meg dobál a gép, ha szél van, meg még egy repülő sem maradt ugye sosem fent... Na de kitartok.
Aztán némi sorban állás egy mozgó pult előtt, ahova azt mondták, hogy érkezni fog az Ibuszos néni, akitől megkapjuk a repülőjegyeket. Itt még persze magyaros hangulatban: 1 öcsi megkérdezi, hogy az Ibuszosokra várunk-e, és mikor mondjuk, hogy igen, hát nekiáll tolakodni, mert neki sürgős...
Majd 11:00-kor (a papírra 11:10 van írva) az Ibuszos néni némi ide-oda futkosás után megunja, és odanyomja a jegyeket. Ekkor átsorolunk a beszállókártyát osztogatók (közben súgnak: a check-in pult) sorába, ami – biztos megint a magyarokra való tekintettel – 2 sor volt (54,55), nehogy kitörjön a magyar virtus. Ezt kb. 11:15-ig be is tudtuk tartani, aztán jöttek a pultoslányok, és hirtelen azt tapasztaljuk, hogy egy rakat magyar - azzal, hogy "engem nem érdekel" - beállt elénk a sorba… Na de minket kiborítani?? Soha!!
Átslattyogunk a 2/A-ba, mert azt írják, hogy onnan indul a repülő – megint biztos, ami biztos - rákérdezünk az információpultos kislányra, aki csodálkozik, megkérdezi, hogy milyen átszállással… jó hogy nem azt, hogy hogy írják Kefaloniát..., aztán visszairányít oda, ahonnan jöttünk... (2/B). Persze rákérdezünk még 1x, erre telefonálásba kezd! Kiderül, hogy jó helyen vagyunk, csak menjünk már… Megyünk... :-)
Majd a Citybankos ügynökön való átvágással később már állunk is egy másik dekorbarna előtt, aki még vár... és még vár... 12:41 helyett így aztán be is szállunk a gépbe 12:52-kor, de legalább már bent vagyunk!
Simán nem merek az ablak mellé ülni, mert túl nagyon látszik minden – kb. 2 lépés és már bent vagyok a kapitány fülkéjében – azt mondják ez a business szektor – még elválasztó függöny is van!!! Aztán némi kapitányi hang, hogy na most indulunk, és tényleg!! Begerjed a motor és egyelőre csak amolyan max. 60-nal, aztán gyorsabban, meg még gyorsabban, - még jó, hogy nem mertem az ablakon kinézni!!! - aztán katt. És az emelkedési szög lett vagy 45 fok!!! De nem pánikolok még akkor sem, ha a mögöttem ülő lány épp azt magyarázza sikoltó hangon, hogy ő nem hajlandó az ablakon kinézni!!!
Aztán jön a Google Earth!! Mert mégiscsak csak kinéztem… aztán a többiről csak ennyit: csúcs :-)!!!
A vattás felhő is, amit láttunk, amikor voltunk már olyan magasan, hogy átmentünk a felhőkön, akkor is, amikor látni lehetett a folyókat, a havas hegyeket, és még az sem zavart, amikor már majdnem leszálltunk, és a hátam mögött sikoltozó hangból kiderült, hogy elsőre nem sikerült a leszállás... aztán hatalmas tapsözön (azért hogy túléltünk? ), és már Kefalonián is vagyunk!
Kilépve a gépből hirtelen ránk zúdul a min. 35 fokos meleg, és a csomagok átvétele még vissza van... Ezután némi barátkozás a helyi idegenvezetővel, és becuccolás a tranzitbuszba.
Marina Stúdió! - ezt mondtuk a buszos görögbajszos bácsinak, akit mindez annyira nem hatott meg, de kedvesen belenyomta a csomagokat a buszba, és némi várakozás után – az utolsókra ugye – elindulunk, kanyarogunk, és megérkezünk.
Hát a szoba csúcs :-)! A 3-as szobát kaptuk, és az első, ami mosolyt fakaszt, a kilátás - merthogy tengerre néz :-)!!!
Aztán némi okításra gyorsan átöltözünk és indulás a Semiramisba, ahol az idegenvezetőtől rendesen kiokosodunk, így ripsz-ropsz rendelünk bérlős autót, (135€ 3 + 1 napra full biztosítással, önrész nélkül). Azonnalra kérjük, mert sürgős, és ami csúcs, csak egy telefon és mehetünk is érte), na meg, mert tavaly óta csökkentek az árak (bár a helyi árak még ezeknél is olcsóbbak - itt Lassiban is van vagy 10 bérlőhely). Kifizetjük a vasárnapi Ithakát is, hazavisszük a kicsi kocsit (negyedórában benne volt a kifizetés, a komplett KRESZ oktatás, a komplett túraútvonal ajánlat (4 nap – 4 útvonal, min. 8 stranddal)).
Na és ha már itt vagyunk, este hatalmas ismerkedős sétát ejtünk Lassiban, boltolunk – elköltünk 4.40€-t (1.50 a 6 db kékvíz - ami itt a szénsavmentes, 0.90 a cukor nélküli kakaó, 1.15 a 1,5%-os tej), és ha már görög, akkor veszünk is némi ouzót (1.15€) a supermarketban, hogy nehogy elszálljon az ihlet...
u.i.: tegnap írtam fel a netre, és mára már felhasználták a megkérdezésem NÉLKÜL! az egész bejegyzésem .... : http://hirek.repulojegy.sk/2010/07/09/kefalonia-avagy-corelli-kapitany-szigeten/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése