2009. június 19, péntek
Irány: Észak-kelet
Napi penzum:
1. Tankolás
2. Drogarati cseppkőbarlang
3. Melissani lake
4. Sami
5. Antisamos
6. Poros
7. Skala
8. Katelios
9. Lourdas
10. este Argostoli piac
Ezen a reggelen már nagyon vagánykodtunk, mert hirtelen leesett, hogy ez már péntek! Irtó sok mindent kellene még megnézni, és szombaton 4-kor le kell adni az autót :-(
Tehát elzúzunk Argostoli-ig tankolni, és teletöltjük a kisautót (33€, kb. 30 liter – figyelni kell a tankolással, mert minden nap változnak az árak – persze ottjártunkkor mindig felfelé :-(), majd irány a Drogarati cseppkőbarlang. Az egyik térkép szerint földes úton kellett volna menni, amin kicsit meg is lepődtünk, mert az autóbérlősös bácsi mondta, hogy lehet oda menni, meg azt is, hogy földes útra ezzel a kisautóval nem nagyon... Aztán csak nem akartuk kihagyni… Repesztettünk is 80-nal a sziklás szerpentinen, egészen az első lakott településig, ahol ki volt írva táblára, hogy balra el... Sietni kellett, mert épp mikor odaértünk, jött egy rakat turistabusz, tömve derékban nagyon erős, és nagyon kiabálós nénivel meg bácsival. Megváltottuk a jegyeket – 5€ fejenként –, majd rácsodálkozás a barlangra: nem volt nagy, de körbe lehetett menni és fényképezni, amíg csak akartunk. Majd nagyon nyomulni kezdtek a nénik, és a hangjuk is kezdett zavarni, így kimenekültünk.
Mentünk Melissani tózni. Na ezt már nagyon régóta vártam, és siettünk is befelé. A föld alatt volt a bejárata is és már ránézésre is csodaszépnek látszott, aztán beálltunk a sorba. Az evezős bácsi mindenkinek kivette a kezéből a fényképezőjét, akinek látott olyant, és csinált képet róla. Csónakáztunk egy kört a tóban, majd elmentünk jobbra egy belső üregbe, ahol azt mondták, van vagy 30 m is a mélysége... Ezt jó volt fényképezni (vö. Novalis: Heinrich von Ofterdingen c. regényében a főhős barlangélményével).
Találtunk fent egy kilátót kívülről is, amit mikor kimentünk – megjöttek a görög nők, és megint alig tudtuk átpréselni magunkat a nagyobb tömegen – megpróbáltunk megközelíteni, de sajnos a külső kilátó el volt kerítve, és még lelakatolva is... :-(
Ezután kicsit megálltunk hűsölni Karavomiles-ben. Itt is irtó kék volt a víz, nem Melissani kékeszöld, hanem tengerkék, zöldes mohás fehér kövekkel, és fehér hullámokkal!
Majd Sami jött.
Odafelé csak átmentünk rajta, mert elsődleges célként Antisamos volt megjelölve, Corelli kapitány kedvenceként, és meg is álltunk a hegytetőn fényképezni. Ez az öböl nagyon mélykék volt, és fehér köves. Lementünk megnézni élőben is, és hidegebb volt, mint a már megszokott. A parton teleszórt nagy fehér kövek is stimmeltek. A víz színe talán itt volt a legkékebb, állítólag ez a strand az olaszok nagy kedvence, ottlétünk alatt is sok olasz volt.
Innen vissza Sami, ahol a főtéren megtaláltuk Corelli kapitány cukrászdáját (fagyi: 6.50€, epressék: 5€), ami teljesen a tengerre nyílt, így hát be is ültünk egy fagyizásos hűsölésre, és néztük a kompokat. Innen indultunk ugyanis komppal Ithakába, de majd csak vasárnap. Sami egyébként nagyon takaros kis település, igazi sziesztás, nem kapkodós hangulattal.
A hűsölés és a fagyi után elindultunk Porosba. Még Lassiban találtunk egy szép képeslapot igazi színes kavicsokkal (élénk kék, sárga, zöld) és úgy láttuk, hogy az csak Poros és Skala felé lehet. Poros igazi picike kikötővárosnak tűnt és meg sem álltunk benne (ez a nap volt a térkép szerinti leghosszabb napunk a sok program miatt :-), és leginkább a színes kavicsok hajtottak mielőbb tovább… és ebben a rohanásban sikerült is elszalasztani őket. A képeslapot ugyanis nem vittem magammal, és a legjellemzőbb részét – a kimosott nyakú sziklát – simán el is felejtettem belőle, így aztán átporoltunk úgy Poros és Skala között a kimosott nyakú sziklák között - hogy nem álltunk meg :-(.
Aztán jött Skala. A beszámolók szerint ez a strand is szép: tele apró színes kavicsokkal, amik élőben leginkább apró színes sárga kavicsok voltak. A tenger itt elég világoskék volt, és nagyon nem akartunk belecsobbanni, mert még vissza volt Katelios is, meg kezdett melegünk is lenni, és gondoltuk, ha már ezen az úton vagyunk, akkor még Lourdas-ba is beugrunk – a fázósok miatt -, merthogy az volt az eddigi legmelegebb strand. Így aztán Katelios-ba mégsem mentünk be se. Irány Lourdas. Ott aztán leszúrtuk a napernyőt, merülés a tengerbe, majd zuhanyozás és szárítás... Innen indultunk aztán hazafelé, amikor is eszünkbe ötlött a Szent György vár, és az, hogy általában hétfőn nincs nyitva. Odaértünkkor pénteken sem volt. A kilátás viszont megérte, sokat fényképeztünk és videóztunk.
Ezen a napon már csak a piacozás volt vissza Argostoliban, ahol vettünk paradicsomot (0.80€/kg), meg banánt (1.20€/kg), meg görögdinnyét (0.50€/kg) összesen fizettünk 6.41€-t, és mentünk haza megenni.
Irány: Észak-kelet
Napi penzum:
1. Tankolás
2. Drogarati cseppkőbarlang
3. Melissani lake
4. Sami
5. Antisamos
6. Poros
7. Skala
8. Katelios
9. Lourdas
10. este Argostoli piac
Ezen a reggelen már nagyon vagánykodtunk, mert hirtelen leesett, hogy ez már péntek! Irtó sok mindent kellene még megnézni, és szombaton 4-kor le kell adni az autót :-(
Tehát elzúzunk Argostoli-ig tankolni, és teletöltjük a kisautót (33€, kb. 30 liter – figyelni kell a tankolással, mert minden nap változnak az árak – persze ottjártunkkor mindig felfelé :-(), majd irány a Drogarati cseppkőbarlang. Az egyik térkép szerint földes úton kellett volna menni, amin kicsit meg is lepődtünk, mert az autóbérlősös bácsi mondta, hogy lehet oda menni, meg azt is, hogy földes útra ezzel a kisautóval nem nagyon... Aztán csak nem akartuk kihagyni… Repesztettünk is 80-nal a sziklás szerpentinen, egészen az első lakott településig, ahol ki volt írva táblára, hogy balra el... Sietni kellett, mert épp mikor odaértünk, jött egy rakat turistabusz, tömve derékban nagyon erős, és nagyon kiabálós nénivel meg bácsival. Megváltottuk a jegyeket – 5€ fejenként –, majd rácsodálkozás a barlangra: nem volt nagy, de körbe lehetett menni és fényképezni, amíg csak akartunk. Majd nagyon nyomulni kezdtek a nénik, és a hangjuk is kezdett zavarni, így kimenekültünk.
Mentünk Melissani tózni. Na ezt már nagyon régóta vártam, és siettünk is befelé. A föld alatt volt a bejárata is és már ránézésre is csodaszépnek látszott, aztán beálltunk a sorba. Az evezős bácsi mindenkinek kivette a kezéből a fényképezőjét, akinek látott olyant, és csinált képet róla. Csónakáztunk egy kört a tóban, majd elmentünk jobbra egy belső üregbe, ahol azt mondták, van vagy 30 m is a mélysége... Ezt jó volt fényképezni (vö. Novalis: Heinrich von Ofterdingen c. regényében a főhős barlangélményével).
Találtunk fent egy kilátót kívülről is, amit mikor kimentünk – megjöttek a görög nők, és megint alig tudtuk átpréselni magunkat a nagyobb tömegen – megpróbáltunk megközelíteni, de sajnos a külső kilátó el volt kerítve, és még lelakatolva is... :-(
Ezután kicsit megálltunk hűsölni Karavomiles-ben. Itt is irtó kék volt a víz, nem Melissani kékeszöld, hanem tengerkék, zöldes mohás fehér kövekkel, és fehér hullámokkal!
Majd Sami jött.
Odafelé csak átmentünk rajta, mert elsődleges célként Antisamos volt megjelölve, Corelli kapitány kedvenceként, és meg is álltunk a hegytetőn fényképezni. Ez az öböl nagyon mélykék volt, és fehér köves. Lementünk megnézni élőben is, és hidegebb volt, mint a már megszokott. A parton teleszórt nagy fehér kövek is stimmeltek. A víz színe talán itt volt a legkékebb, állítólag ez a strand az olaszok nagy kedvence, ottlétünk alatt is sok olasz volt.
Innen vissza Sami, ahol a főtéren megtaláltuk Corelli kapitány cukrászdáját (fagyi: 6.50€, epressék: 5€), ami teljesen a tengerre nyílt, így hát be is ültünk egy fagyizásos hűsölésre, és néztük a kompokat. Innen indultunk ugyanis komppal Ithakába, de majd csak vasárnap. Sami egyébként nagyon takaros kis település, igazi sziesztás, nem kapkodós hangulattal.
A hűsölés és a fagyi után elindultunk Porosba. Még Lassiban találtunk egy szép képeslapot igazi színes kavicsokkal (élénk kék, sárga, zöld) és úgy láttuk, hogy az csak Poros és Skala felé lehet. Poros igazi picike kikötővárosnak tűnt és meg sem álltunk benne (ez a nap volt a térkép szerinti leghosszabb napunk a sok program miatt :-), és leginkább a színes kavicsok hajtottak mielőbb tovább… és ebben a rohanásban sikerült is elszalasztani őket. A képeslapot ugyanis nem vittem magammal, és a legjellemzőbb részét – a kimosott nyakú sziklát – simán el is felejtettem belőle, így aztán átporoltunk úgy Poros és Skala között a kimosott nyakú sziklák között - hogy nem álltunk meg :-(.
Aztán jött Skala. A beszámolók szerint ez a strand is szép: tele apró színes kavicsokkal, amik élőben leginkább apró színes sárga kavicsok voltak. A tenger itt elég világoskék volt, és nagyon nem akartunk belecsobbanni, mert még vissza volt Katelios is, meg kezdett melegünk is lenni, és gondoltuk, ha már ezen az úton vagyunk, akkor még Lourdas-ba is beugrunk – a fázósok miatt -, merthogy az volt az eddigi legmelegebb strand. Így aztán Katelios-ba mégsem mentünk be se. Irány Lourdas. Ott aztán leszúrtuk a napernyőt, merülés a tengerbe, majd zuhanyozás és szárítás... Innen indultunk aztán hazafelé, amikor is eszünkbe ötlött a Szent György vár, és az, hogy általában hétfőn nincs nyitva. Odaértünkkor pénteken sem volt. A kilátás viszont megérte, sokat fényképeztünk és videóztunk.
Ezen a napon már csak a piacozás volt vissza Argostoliban, ahol vettünk paradicsomot (0.80€/kg), meg banánt (1.20€/kg), meg görögdinnyét (0.50€/kg) összesen fizettünk 6.41€-t, és mentünk haza megenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése