- a terminátor(nő) újratámad -

Először is: a könyvekért köszönet Laczkónak! Ha ő nincs, talán ezt a tuti kis svéd lányregényt sohasem olvasom el :)


Másodszor : A mindenkori LaraKroftoknak: az első lépés a (2. részben): egy szilikon beépítése! :))


Na de a tüzes könyvről:(2.) hogy most hova viszi az olvasót a lány, aki kiáll a (női nem)z igazáért? Annyit azért elárulok: kicsit marad Svédországban is :)

Tehát ha valaki netán utánozni szeretné, (akárcsak a mostanában divatos vámpírlányokat az xfaktoron nevelkedett szilikonos kislányok):
figyelni kell, hogy csak akkor játszanak terminátorost, ha semmi veszítenivalójuk nincs:
azaz:

- minimum legyen egy novoszibirszki orosz kiképzésen nevelkedett nagyon titkosügynök (KGB a köbön= GRU) apánk,
- aki gyerekkorunkban a szemünk láttára veri az anyánkat,
- valamint egy min. Vitalij Klicsko kaliberű trénerünk,
- jó, ha vannak genetikai defektjeink: fotomemória, min. akkora iqú, mint a szilikon köbcentije a köbön
- és az sem árt, ha van még párszázmilliárd (svéd) koronánk alibi lakásokra.

Ha véletlenül lenne akit elkeserítene, hogy neki aztán senkije a világon, ideidézek Dr. Morcz blogjáról:
"Évekkel ezelőtt volt sláger, hogy a kórházakban VIP-szobákat alakítanak ki a jobb ellátást kérőknek. Nos, nagy felvételi körzetű munkahelyen szerzett tapasztalataink alapján ma a VIP betűszó Budapesten azt jelenti, Very Insectful Person - annyian vannak, hogy lassan külön kórtermeket kell nyitni nekik. Nem gúnyolódás, nem rasszizmus (nem is azon múlik a tapasztalatunk szerint) - "csak" ténykérdés.") http://drmorcz.blog.hu/2010/08/26/vip_ellatas_magyarorszag_2010

Na de ha minden hozzávalónk megvan, már csak némi ürügy kell (belepancsolás a zavarosba), és irány a bosszúhadjárat.

Fura, de ez a rész is magával ragad: semmi túlgarbózott intelligens modernt nem éreztem ebben a másik fordítóban sem (hacsak nem a sok matekleckét :)). A végén még kicsit sajnálkoztam is, hogy nekem nincs min. egy Asperger syndromam, mert akkor talán túlélhetnék egy szilánkos koponyalövést is .......? :)

A lényeg: olvasni még mindig jó :)

- sikerkönyv svéd módra -

Hogyan lehet (A) női "problémát" hitelesen megírni, valamint sikeresen - nagy példányszámban - eladni?

1. Legyen férfi az író.
2. Vagy a történet íródjon olyan környezetben, ahol leginkább felvilágosult módon nem ítélik el (sőt): hogy egy nő férfi munkát ugyanúgy el tud végezni, meg jobban is.
(?)
(Gondolok itt a svéd trónörökösnő lagzija során a hajóskapitány, a királyi menyasszony feje felett karddal tisztelgő hadnagyok nagyobbrészt női mivoltára).

Csoda, hogy ezek után az ember lánya kikerekedett szemmel - és nagy elánnal kezd a könyv olvasásába, ha a lapok átpörgetése közben rögtön ezen akad fent:

"Svédországban a nők tizennyolc százaléka életében legalább egyszer ki volt már téve egy férfi erőszakos fenyegetőzésének."

Érdekes, mert -ugye- pont nem róluk gondolná az ember, hogy ilyen téma nyilvánosságra kerül, pont nem ott; ahol ennyi nő szerepel férfi szerepben, és ahol - innen úgy néz ki, hogy - ennyire meg is becsülik a nőket.

És pont nem egy férfitól várná a leiratot az emb... a nő.
Még akkor sem, ha ez egyfajta vezeklésnek számít, ahogyan az a (posztumusz előkerült) riportjában meggyónta: http://www.kisalfold.hu/vilagvevo/stieg_larsson_a_tetovalt_lany_irojanak_titkai/2172578/

Ezeken a képeken Larsson akárcsak egy mai John Lennon: vad, megzabolázhatatlan, és persze szabad ("még egy férfi aki utálja a nőket (?) ") - nem vagyok benne biztos, hogy ezek a jelzők valaha is teljesen ráillők lehetnek egy nőre is .... még ha szalmahayekként bele is tud lovagolni egyedül a naplementébe ...

A könyv olvasása közben arra azért bosszantó gondolni, hogy amíg egy nő teljesen evidensnek érzi, hogy ő - időnként - áldozat(i szerepre kényszerül), addig az egy férfiban még csak fel sem merül. ...
Persze ez is pusztán csak statisztika; és mert persze minden relatív a világon .....

Összességében a regény (első része): sztorira nagyon ponyva, témaválasztásban meghökkentő, de történik mindez nagyon svéd helyeken. :)

u.i.: Olvastam a moly.hu-s jellemzést: mindegyik rész más és más fordítóval került hozzánk... Ha ennek köszönhetően a következő könyvek stílusa átesik ákososfektetegarbósujjfelmutogatós kur....anyázósba, akkor lehet inkább itt hagyom abba.

:)

- Zsül tortája -

Kicsit korábban, de annál nagyobb lendülettel kívánok

BOLDOGOT

a világ legnagyobb morgójának! :

- végjáték a balatonparton -

Időnként jól jönnek a szabadnapok, még akkor is, ha a fizetésért persze mindig sorban állok :) Amikor pedig nem otthon ücsörgéssel, hanem minél távolabbi helyre történő kirándulással telik, akkor amolyan szabadság hangulata is van a szünnapnak.
Nem kell gondolni semmire, és tiszta aggyal lehet összpontosítani az éjszakai sötét fényeiben játszó hullámokra, a csak körvonalakban sejthető kacsák árnyaira, az időnként felhőn átszivárgó hold sugaraira, a göncölszekérre...

Augusztus 20. estéjén a betonstégen ültem, mellettem vagy 1000 emberrel és a hangulat: tökéletesen boldog. Mondhatni páholyból néztük a tűzijátékot. :)

Az ünnep másnapján - ma - pedig vitorlázás volt a program, és bár csak 1 óra, de az tökéletes en nyugodt lebegésben telik. Jó nézni kicsit a vízről is a partot, a kis/közepes/nagy hajókat, és még az sem zavar, ha időnként izzasztóan melegen süt a nap. Nagyon csábító a víz, bár ahogy hallom alig van 24fokos... na majd holnap :)

Ma még nem akarok belegondolni, hogy csak pár nap, és megint itt lesz az ősz újra... és utálni fogom, mint rendesen ....

- elárult templomok -

Tegnap benéztünk egy orgonaestre, és ahogy hallgattam a zenét, elmerengtem: vajon amikor még nem volt sem internet, sem mp3, sem rádió, sem tv akkoriban milyen hatással lehetett a zárt, sötét, arannyal bevont szobrokkal zsúfolt terem önmagában, és pláne ha egyszer csak megszólal valami irtó hangos (orgona) zene, ami mintha az égből jönne!
(Minden templomban a székek (hát) mögött van az orgona elbújtatva, hogy a hívők csak az oltárra, a szentképekre, az áhítatra tudjanak koncentrálni, nem pedig arra, hogy a szomszéd Arankát biztos megint megverte az ura, mert hamisan billentyűzi az Úrfelmutatás dallamát ... :))

"A templomba érve első tekintet a főoltárra esik. "

Elképzeltem egy 1200as évekbeli valóban rongyos (nem a mai divatos siránkozás szerinti szegény) ,falusi, naiv lánykát, aki éjjel nappal kint dolgozik a mezőn napi 16 órában, aztán hazamegy aludni a tehenek közé - ha szerencséje van a - száraz szalmán. Nincs se cipője, se rendes ruhája (nem is látott olyant), és az, hogy nő inkább hátrányára válik: nem veszik emberszámba, sőt....
Aztán másnap reggel megint hajnali kelés, ugyanaz a napi rutin, majd megint és megint.
Nyilván neki első találkozásra egy mise maga a katarzis, és az orgonával a hatás túlbiztosított: ha nem volt hívő - akkor is azzá válik, mert többször is szeretné átélni a közösségbe tartozás érzését (birkák) és ezért képes beszolgáltatni az egyházi tized akár többszörösét is, már ha van neki ... ha meg nincs, akkor is leverik róla persze ..
Ebből a szemszögből az egyház, az aranyozott templomok, a díszes freskók, a gyönyörű zenék kicsit hatásvadászatnak tűnnek: cirkuszt a népnek ...

De mi lehet az oka annak, hogy a mai emberek a templomi misékre olyan gyakran közönnyel, avagy éppen ellenszenvvel reagálnak?
pedig a zene ugyanaz, a papi köntös, és talán még a templom is ...
Csakhogy időközben az anyagiasság mindenki számára létfenntartássá alakult: ha egy kórházi ápolónak már megmondják, hogy vegye meg a papírlepedőt a saját pénzéből, és ha nem tudja megvenni minden egyes beteg gyógyszereit is; - mert a fizetése még saját maga eltartására is kevés - akkor meggyanúsítják lopással, meg dühös, lejáratós szavakkal illetik a praxis.blogon,...

Így valahol érthető az is, hogy mostani korunkban a templomok nincsenek rózsás helyzetben... (a templomok sem).
Nem tudom ki tartja fent őket - a papok pl. kitől kaphatják a fizetésüket? - de az úgy nagyjából világos, hogy a mostani önkormányzatok a kórházak pénzeit leginkább oda sem adják ...

Érthető, hogy ma már annyi zene van, akár otthon is úgy hallgathatjuk (akár 7.1es hangrendszerrel), akkor minek elmenni egy szakadt templomba, és adakozni, de azt ne mondja senki, hogy a templomi hangulatot valami helyettesíteni tudja ... lehet ez csak múltidézés, nosztalgia, vagy valami más, ami már a letűnt korszak maradéka ...

De miért nem lehet(ne) túlbonyolított szervezés nélkül beülni egy templomba Schumannt, vagy Chopint (tegnap ő tetszett a legjobban) hallgatni egyedül akkor amikor épp ráérünk, amikor épp van olyan hangulatunk, vagy amikor épp ott járunk?
Lehet megint csak ezért: mert akkor az emberek nagyobb része nem adakozna semmit, mert vagy nem tetszik neki, vagy nem értékeli, vagy nem is érdekli, hogy hogyan tartja fent magát a templom. Vagy telefújkálnák graffitivel, összeszemetelnék a hajléktalanok ....

Netán ha a biztonsági őrök felkérnék, hogy adakozzon, vagy távozzon: feljelentenék az egész templomot a személyiségi vagy egyéb mai divatos jogaira hivatkozva, és ez csak a jobbik eset, még mindig jobb, mintha lelőnék az egész templomi személyzetet a 16évesek ....

- sztárok egyéb közhelyen -

Olvasom az újságban, hogy újabb "sztárunk" járt pórul az újratöltéssel, de visszavág!

Tipikusak ezek az esetek: ahogy a kisebbség szappanoperája a Mónikasó (ott is "színészek" játszanak el 1-1 életszerű esetet ingben, gatyában), a többieknek maradnak a Blikk-cikkek: ahol aztán minden van a nagy fekete autóból kiugró 3 izmos testőrtől: akik irtó fenyegetően meghúzogatják egy kisgyerek haját a már napi kozmetikai kezelésnek számító állandó mell újratöltésig.
A mai rutinos "híres sztár" pedig már nem egyedül, hanem az ügyvédjével jár újratölteni, és bepereli az egész klinikát, ha 1millió azonnali asztalra letett pénzért (számlát nem kér) nem 3 milliós szilikont kap.

Csodának tűnik, hogy ezek után az ember semmi jóra nem számít, ha a sors fintoraként összehozza az élet egy sztárral a munkahelyén, hétköznapi helyzetben?
Ilyenkor képesek leszünk fel sem ismerni, nemhogy autogramért kuncsorogni, meg rábírni, hogy próbálja betartatni az érkezési sorrendet, nehogy a többi beteg legyen képes feljelenteni mindenkit a nem neki szóló "különleges bánásmód" miatt.

És lám. Sztárjaink tudnak normálisan is viselkedni. Legalábbis egyről tudok aki tud, bármilyen meglepőnek is hangzik: nem volt ajtóverés, hogy ő az XY kicsodájának a micsodája, és meg tudta várni a sorát.

Azért így szimpatikusabbak, ha ez már csak így van: az egyszeri sztár csak nem tud minden helyzetben elzárkózni a köznép elől ... hiába nem jár metróval ....

- a bogárgyűjtő -

Hogy lehet ennyire ostobán undorodni a bogaraktól? - nevetett halkan magában Jules, hallgatta az ütemes seprűcsattanásokat a telefonban, ahogyan a földre dobott könyveken visszhangzottak.

- Majd hívj vagy hívlak holnap, mert már 1 órája másról sem tudsz beszélni, csak a szerencsétlen bogaradról - unta meg végül.
Bár múltkor is hogy megjárta szegény azzal az mindent túlélő "madár"pókkal.... Biztos a hangyahadsereg - nevetett megint magában;
- Na aludj- mondta végül, azzal letette a telefont.

Egyedül rosszabb volt, bár azt már kicsit furcsállta, hogy állandóan mástól vár segítséget, .. hogy is volt az a idézet? megvan!
"Aki törődni tud önmagával az nem várja el, hogy mindig érte tegyenek valamit." Hát igen.
Nem volt ez mindig így. Lehet kezd kicsit elkényelmesedni? Vajon mindenki ezt tenné? Én is? Nem. Ebben biztos volt. Hiszen egy férfi nem visítozik ok nélkül, csak mert lát egy imádkozó sáskát ....

Gondolataiból kizökkentette a szél zúgása, ahogyan a fákat tépkedte dühödten. Megjött a már sokat emlegetett vihar.
Tessék most már ez is. Ha még villámlás is lesz, akkor a lány biztosan nem fog aludni egész éjjel.
Kicsit már sajnálta, hogy olyan gyorsan letette a telefont, így hát írt egy sms-t a közelgő viharról, hogy a lány elkerülje legalább az újabb meglepetést.

A válasz megszokottan rögtön jött:
"húúú, akkor tutti itt is lesz...:( és még mindig nem tudom mi van ezzel a zöld bogárral a könyvesstóc alatt.. sztem bemászott a hűtő mögé ... Gyere fel! és megmutatom a gyűjteményemet ... és írok rólad egy novellát "

:)

- az eltűnt vőlegény -

Az előbb találtam egy szép ruhát, és az alábbi rövidített sztorit csak azért írtam mellé, hogy lehessen bejegyzésbe tenni. // a szerk.:)
a teljes történet itt: http://mek.niif.hu/01700/01769/01769.htm

Újságkivágás: Az "Eltűnt" címszó alatt:

"...14-én délelőtt Hosmer Angel úr. Körülbelül öt láb hét hüvelyk magas, erős felépítésű, arca halvány, haja fekete, középütt kissé kopaszodó; fekete bajusza, dús, fekete oldalszakálla van. Sötét szemüveget hord, beszéde erőtlen, suttogó. Utoljára fekete, selyemmel szegélyezett frakkot, fekete, arany Albert-lánccal díszített mellényt, szürke Harris-tweed nadrágot, cúgos, magas szárú cipője fölött barna lábszárvédőt viselt. Valamelyik Leadenhall Street-i irodában állt alkalmazásban. Aki tud róla valamit stb. stb."

- ... a tünetek: - mondta Holmes az ablaknál, és cigarettáját a tűzbe dobta. - Az ingamozgás a járdán mindig delikát szívügyet jelent. Az ablak alatt álló hölgy tanácsot szeretne kérni, de nem biztos benne, el szabad-e mondania ilyen kényes ügyet. De tehetünk még további finom distinkciókat is. Ha egy hölgyet komoly sérelem ér a férfi részéről, már elmarad az ingamozgás, és ehhez a szimptómához párosul rendszerint az én csengődrótom szakadása. Mostani esetünkben feltételezhetjük, hogy szerelmi ügyről van szó, de a hölgy inkább zavart vagy szomorú, mintsem dühös. De már itt is van személyesen, és mindjárt eloszlatja kétségeinket.

Valóban; már kopogtattak is az ajtón, majd belépett egy egyenruhás inasfiú, és bejelentette Miss Mary Sutherlandet.

Egész érdekes tanulmány ez a nőszemély - gondolta Holmes - Őt magát sokkal érdekesebbnek találtam, mint a problémáját, amely egyébként elég banális ügy. Ha megnézi a feljegyzéseimet, Andoverben, hetvenhétben hasonló esetre bukkanhat, és történt tavaly is ilyesmi, Hágában. Az ötlet igen régi, mégis, volt benne egy-két részlet, amely számomra is újdonság. Maga a nő azonban nagyon tanulságos jelenség. Mit árult el például a hölgy külseje? Adjunk róla leírást!

Nos: palaszürke színű, széles karimájú szalmakalapot viselt, amelyet téglavörös toll díszített. Fekete gyönggyel kivarrt fekete mellénye volt, szénfekete, mintás szegéllyel. A ruhája színe egy kicsit barnább, mint a tejeskávé, a nyakánál és a mandzsettájánál bordó plüss borította. A kesztyűje szürke, a jobb mutatóujjánál már teljesen ki volt kopva. A cipőjét nem figyeltem meg. Kicsi, kerek arany fülbevaló csüngött a fülén, és egész megjelenésén átsütött az a bizonyos közönséges, kényelmes, tespedt jómód. Aztán nagyon meglepődtem, amikor lenéztem a cipőjére, és észrevettem, hogy a két lábbeli ugyan hasonlít egymásra, de semmiképp sem párja egyik a másiknak, mivel az egyiknek enyhén mintás volt az orra, a másiknak sima. Az egyiknek az öt közül csak a két alsó gombja volt begombolva, a másiknak az első, a harmadik és az ötödik. Namármost, ha azt látjuk, hogy egy különben rendesen öltözött fiatal hölgy felemás, félig begombolt cipőben jött el otthonról, nem túl ördöngös dolog arra következtetni, hogy nagyon sietett.

A történet mindennapi, mondatni banális: egy lány, aki megbízható vagyonnal, valamint egészen csábító rövidlátással rendelkezik, megismerkedik egy férfival, és egészen gyorsan eljegyzik. Aztán a titkos esküvőre menet eltűnik a hintóból, mintha sosem létezett volna...

- Igen, valami történt Hosmerrel!, és még biztosan hallok róla. - remegett fel a hölgy hangja. - Azt mondja meg nekem: mi érdeke fűződne hozzá valakinek, hogy engem a templomajtóig vigyen, és ott hagyjon el? Ha kölcsönvette volna a pénzemet, vagy ha már elvett volna, és úgy volna intézve, hogy a pénzemet ő kapja, akkor lenne rá valami oka. Hosmer azonban anyagilag független volt, nem fogadott volna el tőlem egyetlen shillinget se. De mi történhetett vele? És miért nem ír? Szinte beleőrülök, ha erre gondolok! Le sem hunyom éjjel a szemem. - Kis zsebkendőt húzott elő a muffjából, és az orrához nyomta, mert erőt vett rajta a zokogás.

- Belenézek az ügybe - mondta felállva Holmes -, és nincs kétségem afelől, hogy egyértelmű választ fogunk kapni. Nyugodtan rám bízhatja az egészet, semmi szükség rá, hogy továbbra is ezen törje a fejét, sőt, azt tanácsolom: próbálja meg Mr. Hosmer Angelt kitörölni az emlékezetéből, ha már az életéből eltűnt.

- Tehát úgy gondolja, hogy nem fogom látni többé?

- Sajnos, ez az érzésem.

- De hát mi történhetett vele?

A megoldás:

Volt egyszer egy illető, aki feleségül vett egy nála sokkal idősebb nőt, a pénzéért - kezdte -, és a feleség lányának a pénzét is élvezhette, mindaddig, amíg a lány velük lakik. Az összeg az ő szintjükön igen tekintélyes summának számított, és az elvesztését komolyan megérezték volna. Megérte hát a próbálkozást, hogy megtarthassa.

A lány jó természetű, szeretetre méltó teremtés volt, gyengéd és melegszívű, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy mindezen előnyös tulajdonságokkal és a kis jövedelmével együtt nem fog sokáig pártában maradni. Házassága azonban évi száz font veszteséget jelentett volna, ezért mit tesz a mostohaapa a házasság megakadályozására? A legtermészetesebbet, vagyis otthon tartja, eltiltja a hasonló korú emberek társaságától. Hamarosan rájön azonban, hogy ez a megoldás nem tartós. A lány nyugtalan lett, követelte a jogait, végül pedig közölte eltökélt szándékát, hogy elmegy egy bizonyos bálra. Erre mit tesz a ravasz mostohaapa? Olyan ötlethez folyamodik, amely az eszének talán dicséretére válik, de a szívének semmiképp. Felesége beleegyezésével és segítségével elmaszkírozza magát, fürkésző tekintetét sötét szemüveggel takarja, bajuszt ragaszt és dús pofaszakállt, éles hangját behízelgőn suttogóra fogja, és mivel a lány rövidlátása miatt így kétszeresen is biztonságban lehet, kiadja magát bizonyos Mr. Hosmer Angelként, és maga kezd udvarolni neki, hogy az egyéb udvarlókat távol tartsa.

- Először csak tréfa volt az egész - nyögte a fiatal mostohaapa - Sosem gondoltuk volna, hogy ennyire elszalad vele a szekér.

- Ezt éppen elhiszem. Bárhogy volt is azonban, a lánnyal a szekér igencsak elszaladt, és mivel meggyőződése szerint a mostohaapja Franciaországban volt, a szélhámosság gyanúja föl sem merült benne. Hízelgett neki a férfi figyelme, és a hatást még csak erősítette anyjának nem titkolt elragadtatása. Aztán Mr. Angel elkezdett a házhoz járni, mivel nyilvánvaló volt, hogy ha igazi hatást akarnak elérni, el kell menni addig, amíg csak lehet. Jöttek a találkozások, majd az eljegyzés, amely végül biztosította, hogy a lány nem adja másnak a szívét. A csalást azonban nem lehetett örökké fenntartani. Az állítólagos franciaországi utazásokat egyre nehezebben lehetett volna megmagyarázni. Világos volt, hogy a dolognak véget kell vetni, mégpedig olyan drámaian, hogy az ifjú hölgy azt sose felejtse el, így aztán egy jó darabig ne is keressen más gavallért. Ezért tétetett vele hűségfogadalmat, megesketve őt a Bibliára, és ezért célozgatott az esküvő reggelén arra a lehetőségre, hogy történhet valami különös. James Windibank azt akarta, hogy Miss Sutherland maradjon Hosmer Angelhez kötve, és legyen teljes bizonytalanságban afelől, hogy mi történt vele, így legalább tíz évig ne nézzen más férfira. Az orránál fogva vezette egészen a templom ajtajáig, aztán, mivel innen már tovább nem mehetett, szép kényelmesen elővette a régi trükköt: beszállt a zárt hintó egyik oldalán, kiszállt a másikon, és eltűnt. Azt hiszem, így zajlottak le az események, Mr. Windibank.

De mi lett Miss Sutherlanddel? A megoldást elhallgatták előle, mert úgysem hitte volna el.

Egy régi perzsa mondás szerint: "Veszélyben van, aki egy tigristől elveszi a kölykét, és ugyanolyan veszélyben, aki elragadja egy nőtől a hamis ábrándjait."

- Johanna nőpápa avagy miből lesz a cserebogár ? -

Lecsap az Isten haragja az Úr 814. évében, ha nő kerül egy katedrális élére? ...
.... még akkor sem, ha - a kritikus -33 év múlva ez a nő lesz a világ legismertebb trónusának az URA?


Ami "A katedrális"-ban tetszett, hogy egy olyan régen letűnt világot keltett életre, mely színes, mint a feszti körkép, és el tud repíteni -olvasása közben -a háborúba, a zsarnokok önkényeskedéseibe, a - már örökké aktuálisnak számító - korrupciók bugyraiba, átélhetjük a kínzásokat, gyilkosságokat és a szerzetesi élet keserveit.

Ami a " Johanna a nőpápában" már ezek után ismerősen cseng: szerény sorsú, és a sors rossz tréfájaként nőnek született, de egy normális férfi eszénél sokkal többel rendelkező főhősnő útja a háborúban, az intrikákban, a korrupció bugyraiban, kínzások/gyilkosságok közepette valamint a szerzetesi élet keservei között. 

Nem vagyok benne biztos, hogy Donna E. Cross szimpatikusnak írja le a főszereplőjét (ezt Ken Follettnél ennyire nem éreztem), vagy csak nincs teljesen meggyőződve róla, hogy amiről ír, az maga a valóság ... (?)

v.ö.: http://www.mommo.hu/media/Johanna_nopapa

Bármennyire is furcsának hat(hat) erről 2010-ben beszélni: azt símán el tudom képzelni, hogy ma is létezik olyan férfi, akinek egy nő ennyi:
"embernek néztem, pedig csak asszony volt", vagy:
"nem kellett volna közbeszólnod, te csak egy lány vagy...", vagy:
"a tanult nő sosem lehet tisztességes",
na és pláne:
"a nő helye a konyhában ... ", és:
"az asszony verve jó ... (ez le ne maradjon!: igényli a verést ... )"
+
a most felkapott tetovált lány írójától: http://www.kisalfold.hu/vilagvevo/stieg_larsson_a_tetovalt_lany_irojanak_titkai/2172578/
Stieg nem tudta elfogadni, hogy valakit csupán azért ölnek meg, mert nő, és ragaszkodik a szabadságához. Két hónappal a svéd-kurd Fadime Sahindalt gyilkolta meg a saját apja. Azért, mert nem akarta engedni, hogy a nő a saját útját járja. Minden egyes napon a világban nőket gyilkolnak meg, nőket bántalmaznak vagy csonkítanak meg szegény vagy gazdag férfiak – mondta Stieg röviddel a gyilkosságok után. Ez előfordulhat Dél-Afrikában, Szaúd-Arábiában, Norvégiában, Mexikóban, Tibetben vagy Iránban. Tény, hogy nincs olyan, hogy puha vagy kemény elnyomás.
A férfiak a nőket elnyomják, az életüket szabályozni akarják. ...

Na de persze Johannát semmi nem hatja meg, ő pontosan tudja, hogy kicsoda és mit akar:

-  az öntudatnak számít, hogy nem csak azzal érvényesül vagy úgy ami, hanem kis rásegítéssel (nagyon bátor szó a csalással? ) .... -

így persze hős lesz (toposz), merthogy nem elég, hogy hányatott sorsú, még keményen is küzd; megmutatja a sötét középkorban, hogy milyen lehetne ma pl. egy celebektől csillogó NagyŐ sóban (a tévében):

fogja magát és megszül a húsvéti körmenet kellős közepén, mint VIII. János pápa ...

-az illúziók köve -

"32/3/31. Este megsétáltattam Frieda kutyáját. Virgonc fekete jószág, a művész után Arpnak keresztelve. Dadaista.

Az utca kihalt volt. Mindenfelé köd, szinte azt sem láttam merre járok. Talán esett is, de olyan finom csöppökben, mint a gőz. Úgy éreztem, már nem is a földön vagyok, a felhőkön lépdelek.
Egy utcalámpa felé tartottunk, amikor hirtelen valami felfénylett, megcsillant a homályban. Pontokból álló világ, a megtörő fény százmillió pontja. Nagyon furcsa, nagyon gyönyörű ködszobrok. Apr szimatolva rángatta a pórázt.

Továbbsétáltunk, a háztömb végéhez értünk, befordultunk a sarkon. Újabb utcalámpa, és akkor, ahogy egy pillanatra megálltam, amíg Arp felemeli a lábát, valamin megakadt a tekintetem. Izzás a járdán, az árnyak közül pislákoló ragyogás. Kékes árnyalata volt, mélykék, mint Frieda szemének kékje. Leguggoltam, hogy jobban megnézzem, és láttam, hogy egy kő, talán valami ékkő. Holdkő, véltem, vagy zafír, vagy csak egy darab metszett üveg.
Elég kicsi volt, lehetett gyűrű, elveszett fülbevaló, vagy egy medál, ami nyakláncról vagy karkötőről esett le. Az első gondolatom az volt, hogy Frieda unokahúgának adom, Dorotheának, Fred négyéves lányának.

A kis Dotty. Gyakran eljön. Szereti a nagyanyját, szeret játszani Arppal, szereti Friedát. Elbűvölő manócska, odavan a csecsebecsékért és a bizsukért, állandóan elképzelt ruhákba öltözik. Azt gondoltam magamban: Dottynak adom a követ.

Fel akartam venni, de abban a pillanatban, hogy ujjaim hozzáértek, rájöttem, hogy nem az, aminek látszik. Puha volt, érintésemre szétmállott, nedves- nyálkás trutyivá omlott.
Amit én kőnek néztem, csak emberi köpet volt. Egy járókelő a szája tartalmát a járdára ürítette, a nyál meg golyóvá gömbölyödött, egy sima, de buborékos felületű gömbbé. A rajta átsugárzó fénytől, és attól, hogy a tükröződő fény izzó kékre színezte, kemény, tömör tárgynak látszott.
Ahogy ráébredtem a tévedésemre, visszarántottam a kezem, mintha megégettem volna. Émelyegtem, hatalmába kerített az undor. Az ujjaimra nyál ragadt. Ha az ember sajátja, akkor talán nem olyan rossz, de ha egy idegen szájából való, az förtelem.
Elővettem a zsebkendőmet, és letörölgettem, amennyire tudtam. Aztán amikor végeztem nem volt szívem a zsebkendőt visszatenni a zsebembe - magamtól messzire eltartva vittem az utca végéig, és bedobtam az első utamba akadó szemetesbe."

//Paul Auster: Az illúziók könyve

- Az elefántcsonttorony -

"Össze lehet-e hasonlítani az emberek bármiféle rendszerét egy kapcsolással úgy, hogy közben ne jutnánk téves következtetésekre?"

Volt egyszer egy szép, új világ a közeli jövőben, ahol mindent egy számítógépre bíztak- nem, nem a gonosz piros powergombos HAL-ra ("Sajnálom Dave, attól tartok, nem tehetem.") az egy másik mese, itt OMNIVAC a gép neve.

OMNIVAC az előre betáplált programjai segítségével meg tudta mondani, hogy hogyan viselkednek az emberek különféle körülmények között, sőt! mesterséges intelligenciával is rendelkezhetett, mert a társadalom mozgatórugóit is betáplálták.
Emberi sem volt, és - szerintem - itt ez volt a lényeg: az OMNIVAC-ot a lehetséges legnagyobb szabadság elvére programozták. Ettől az irányvonaltól mindenféle eltérés a szabadság csökkenését vonta volna maga után.

És mégis.
Mégis, az emberek ezt a hypergépet a saját szabadságuk megsértésének vették, és akár még egy másik testbe operálásra is készek voltak csak azért, hogy közel kerüljenek a megsemmisítéséhez.

Persze csekély sikerrel... Sőt. A végén még az jött ki, hogy ha nem lett volna ....

na de kis idézet arról, hogy mire is találták ki:
miért korlátozza a technika a szabadságunkat?

"a technika azt jelenti, hogy többet csekélyebb fáradtsággal. Azonos szintű létszám és fokozódó gépesítés esetén mindenki többet kapna...... " csakhogy "az elért nyereséget nem azonos létszámú ember között osztják fel- mert akkor mindenkinek egyre több jutna - hanem állandóan növekvő tömeg között. "

Azaz a technikai vívmányokat elnyeli a tömeg (?).... pl. a tömegközlekedés (?) ...
ahol pl. minden második nő aki terhes, nem magyar születésű ... Magyarországon....


ja!
a medúzás képet azoknak tettem ide, akik olvasták a könyvet: ők érteni fogják , hogy miért

- zajmérgezés -

A nagy vonatozás

Odafele:
Lassan - de evidensen késve - beindul a vonat, és talán el is indulna, csakhogy leáll egy késő anyuka+ gyerek miatt, akik ütemesen verni kezdik a vonat ablakát, hogy nyissák ki az ajtót....

Egy ajtóhoz közel ülő utas megsajnálta őket, és megnyomta a gombot, amire üvöltözve berontott a gyerek, és a nem kevésbé hangos anyuka, majd 2 kör fel és alá rohangálás után - legnagyobb sajnálatomra - letelepednek szemben.

Próbál(ná)nak egyhangúan kattogni a tengelyek, de ez csak pár percig hallható, mert a kisöcsi nekiáll énekelni (baromi hamisan), az anyuka viccet mesélni
-"Feldobjuk barna, leesik tele lesz a fejed szarral, mi az? " - stílusban,
majd Sárbogárdon a már megszokott késést betartva 15perces várakozás közben új ötlet került elő: a szellőztetőrácsának rugdosása közbeni fahangon énekelés 1 órán keresztül folyamatosan és egyre hamisabban .....
Fütyül a vonat. Gondolom, a mozdonyfüttynek mindig pontos oka van. Adott jelentése. talán a késés bejelentése? vagy? hogy már indulunk?
Gondolataimba bezavar a gyerek fütyülése (inkább láláláááálázása) és a további ütemes fűtőrács valamint a lábam rugdosása és ...
Mindig ugyanaz. Hallanom kellett, hogy ordibál, hogy az anyja azt sem mondja, hogy„bocsánat" , és ... , és meg kellett őrizzem a nyugalmam. Az volt a fő, hogy megőrizzem a nyugalmamat.
és ....
robog a vonat...

***

Visszaút:

Nagyon korán reggel, 7 óra.
A megállóban már várakozik egy nyugdíjas csoport: 10,-15 ember, rozoga nénik, meg bácsik és ahogy beáll a vonat öregségüket meghazudtolva tolakodásba kezdenek:
"Hát én akkor sem fogok állni, ha nem lesz hely " ...

Vannak dolgok, személyek vagy tárgyak, amelyekről azt szokás mondani, hogy a könyökén jönnek ki az embernek. ... Olyasmiről mondják, amit megunt az ember, olyan személyekről, akikből elegünk van, akiket kivetünk magunkból, metaforikusan a könyökünkön jönnek ki. S mert kivetem őket magamból, rajtam kívüli létük közönségessé válik, lealacsonyodik.

Vonatindulás után rögtön előkerül a pálinkás butykos, és a visító öregnéni hang:
"Jaj Édes Istenem, nekem nem szabad, épphogy csak megnyalom kicsit" verzió után nekilendül a kívánalom, hogy kapcsolják be a légkondit, azután az üvőltözős danolászás is : "Heeeeejdliiiiige vircsaft", amit a félóránkénti pisilési sorban állás közben igyekeztek a fülembe is pálinkagőzösen beleordibálni, hátha nem hallanám jól...
Megkérem a T. Bandát, hogy ha megtennék, ne hányjanak rám, és inkább dalolgassanak tőlem távol, mire megsértődtek. Kicsit tartok tőle, hogy netán megvernek - alkoholosan és többen vannak .... aztán bandába verődve ismét nekiállnak túlüvölteni a bőgő csecsemőket a további pálinkázás hatására....

jobb híján hagyom, hadd üvöltsenek. Fázom. Próbálok másra figyelni - a kilátásra, a futó fákra, nem akarom folyamatosan az órámat figyelni - még majdnem 2 óra mire kiszállhatok... Nem akarom, hogy bármi is elterelje a figyelmemet. Fut a vonat ... a domboldalon. Kibomlik a táj. Nem szabad hagynom, hogy elvonja figyelmemet erről a nyugodt örömről.
Megpróbálom hunyva tartani a szemem, amíg csak tudom. Lassan megy a vonat, egyhangúan kattognak a tengelyek, egymást túlordibálva nótáznak a vének, üvöltenek a csecsemők, bőgnek a gyerekek, és ...
... ezen a visszaúton is késik a vonat most már Nagydorogtól ....

u.i.: Semprun, a sose halunk meg, a Sorstalanság sem épp a kedvencem.

- nyaralás vége .. -

Ez volt az utolsó teljes nap, és az első olyan, amikor még a nap is sütögetett annyira, hogy ne az legyen az első röpke gondolat, hogy vajon jégeső, csitt-csatt jön,vagy csak simán felhőszakadás?

Csomagolás, és: húúúúúú vigyázz Füred, Tihany !!!!! jövüüüüüünk!!!!!
- és még Veszprémet is beleraktam volna sajttortázni a mekiben, - csak aztán lett belőle kompolás, és visszaút.

Ami Füreden csúcsnak tűnt első benézésre: a nappal, a majdnem 30fokos ebédidőben teljesen kihalt görög falu, majd a Tagore (Jules szerint buta vagyok, mert ő ám egy indiai költő http://www.literatura.hu/nobel/tagore.htm - én csak 1 fasorral szegélyezett sétánynak láttam :)), a Jókai villa, a Blaha Lujza kedvenc villája, meg az Astoria hotel - aki pesti persze tudja, hogy a Blaha Lujza tér után az Astoria jön .....

A sétányon összerohantunk kis országunk nagy celebjével: Keleti Andival (előtte a Tescóban más hírességgel is ám, akit próbáltam kikerülni, nehogy testőrt hívjon akár egy véletlen gondolatától, hogy talán valaki autogramért ostromolná..... Móni persze azt sem tudná ki az a Sztankay István, nemhogy elképzelni, hogy mi az, hogy lefehérednek a celebjeink az autogram általuk kitalált lehetőségétől :)))... )
Húú majdnem lemaradt: a tescó gazdaságosnál - ugye a legkisebb is számít: - láttunk egy igazi hófehér maseratit, fekete luxemburgi rendszámmal, tutti búgó hanggal, és minden bizonnyal visegrádi vízért befordulni, majd ki ...

Na de szép volt az Anna Grand Hotel Villa is, meg a Szívkórház (bár ez utóbbiról megint csak most hallottam először :))) A Kossuth -forrás, a vize meg, mint a papa régi szódásüvegeiben lévő szódavíz: szénsavas, és fémízű - Jules vagy félórát tüsszögött tőle, miután engem is locsolt vagy félórát, mert kicsit lekornyultam, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy biztos jobban leszek, csak meg kell locsolni .....

Tihanyban már csak célirányosan mentünk, és lám a hűtőmágnesem nem volt meg, viszont volt másik térképes: csúnya, kövér, öreg égett bácsi hátának a képével, a térkép elé fényképezve és vagy 300Ft-al többért, mint máshol.... azt hiszem, ha még 1x valamikor visszakeveredek Balatonra, akkor inkább balatonos -táskát keresek a papucsomhoz :)


Az este:
Már amikor először láttuk, megegyeztünk, hogy utolsó estén csakis a stég-bár lehet ... aztán ... hirtelen nagyon sok hávécsé is beszédült elénk, aztán ki, merthogy egy kisebbfajta monszunesőfelhő vastagságban támadtak a szúnyogok orrba- szájba, meg kicsit úgy is nézett ki, hogy a pultosfiú, és a pultuslány inkább zárt körű programot tart a stég végén, így inkább visszasétáltunk.

A sétányt, az odavezető hidat, és a stégen való koktélozás lehetőségét roppantul sajnáltuk...
A szúnyogokat meg utáltam, mert ugye minden sajnálkozásunkat egy szúrással megoldották ....

Maradt hát a fatányéros, ahol nem annyira koktélok, mint sörös kevertek voltak, de végül aztán megültünk az El-Toroban :)
Itt nagyon bekoktéloztunk - én a cosmótól, Jules a Mai-Taitól, ami bezzeg sokkal finomabb volt, mint a vodkás cosmó... és persze nem értettem, miért emberesebb az a koktél - ahogy a pincérfiú mondta, merthogy a vodkás cosmóból csak a vodkát éreztem, a Mai-Taiban a manduláslikör valahogy fel sem merült, csak amikor utánaolvastam ... .. és, ha hiszünk a mixerfiúnak, és tényleg az van, hogy a jó koktél ismérve, hogy ne ismerd fel azt az alkoholt, ami benne van .....