2010. augusztus 15., vasárnap

- az eltűnt vőlegény -


Az előbb találtam egy szép ruhát, és az alábbi rövidített sztorit csak azért írtam mellé, hogy lehessen bejegyzésbe tenni. // a szerk.:)
a teljes történet itt: http://mek.niif.hu/01700/01769/01769.htm


Újságkivágás: Az "Eltűnt" címszó alatt:

"...14-én délelőtt Hosmer Angel úr. Körülbelül öt láb hét hüvelyk magas, erős felépítésű, arca halvány, haja fekete, középütt kissé kopaszodó; fekete bajusza, dús, fekete oldalszakálla van. Sötét szemüveget hord, beszéde erőtlen, suttogó. Utoljára fekete, selyemmel szegélyezett frakkot, fekete, arany Albert-lánccal díszített mellényt, szürke Harris-tweed nadrágot, cúgos, magas szárú cipője fölött barna lábszárvédőt viselt. Valamelyik Leadenhall Street-i irodában állt alkalmazásban. Aki tud róla valamit stb. stb."

- ... a tünetek: - mondta Holmes az ablaknál, és cigarettáját a tűzbe dobta. - Az ingamozgás a járdán mindig delikát szívügyet jelent. Az ablak alatt álló hölgy tanácsot szeretne kérni, de nem biztos benne, el szabad-e mondania ilyen kényes ügyet. De tehetünk még további finom distinkciókat is. Ha egy hölgyet komoly sérelem ér a férfi részéről, már elmarad az ingamozgás, és ehhez a szimptómához párosul rendszerint az én csengődrótom szakadása. Mostani esetünkben feltételezhetjük, hogy szerelmi ügyről van szó, de a hölgy inkább zavart vagy szomorú, mintsem dühös. De már itt is van személyesen, és mindjárt eloszlatja kétségeinket.

Valóban; már kopogtattak is az ajtón, majd belépett egy egyenruhás inasfiú, és bejelentette Miss Mary Sutherlandet.

Egész érdekes tanulmány ez a nőszemély - gondolta Holmes - Őt magát sokkal érdekesebbnek találtam, mint a problémáját, amely egyébként elég banális ügy. Ha megnézi a feljegyzéseimet, Andoverben, hetvenhétben hasonló esetre bukkanhat, és történt tavaly is ilyesmi, Hágában. Az ötlet igen régi, mégis, volt benne egy-két részlet, amely számomra is újdonság. Maga a nő azonban nagyon tanulságos jelenség. Mit árult el például a hölgy külseje? Adjunk róla leírást!

Nos: palaszürke színű, széles karimájú szalmakalapot viselt, amelyet téglavörös toll díszített. Fekete gyönggyel kivarrt fekete mellénye volt, szénfekete, mintás szegéllyel. A ruhája színe egy kicsit barnább, mint a tejeskávé, a nyakánál és a mandzsettájánál bordó plüss borította. A kesztyűje szürke, a jobb mutatóujjánál már teljesen ki volt kopva. A cipőjét nem figyeltem meg. Kicsi, kerek arany fülbevaló csüngött a fülén, és egész megjelenésén átsütött az a bizonyos közönséges, kényelmes, tespedt jómód. Aztán nagyon meglepődtem, amikor lenéztem a cipőjére, és észrevettem, hogy a két lábbeli ugyan hasonlít egymásra, de semmiképp sem párja egyik a másiknak, mivel az egyiknek enyhén mintás volt az orra, a másiknak sima. Az egyiknek az öt közül csak a két alsó gombja volt begombolva, a másiknak az első, a harmadik és az ötödik. Namármost, ha azt látjuk, hogy egy különben rendesen öltözött fiatal hölgy felemás, félig begombolt cipőben jött el otthonról, nem túl ördöngös dolog arra következtetni, hogy nagyon sietett.

A történet mindennapi, mondatni banális: egy lány, aki megbízható vagyonnal, valamint egészen csábító rövidlátással rendelkezik, megismerkedik egy férfival, és egészen gyorsan eljegyzik. Aztán a titkos esküvőre menet eltűnik a hintóból, mintha sosem létezett volna...

- Igen, valami történt Hosmerrel!, és még biztosan hallok róla. - remegett fel a hölgy hangja. - Azt mondja meg nekem: mi érdeke fűződne hozzá valakinek, hogy engem a templomajtóig vigyen, és ott hagyjon el? Ha kölcsönvette volna a pénzemet, vagy ha már elvett volna, és úgy volna intézve, hogy a pénzemet ő kapja, akkor lenne rá valami oka. Hosmer azonban anyagilag független volt, nem fogadott volna el tőlem egyetlen shillinget se. De mi történhetett vele? És miért nem ír? Szinte beleőrülök, ha erre gondolok! Le sem hunyom éjjel a szemem. - Kis zsebkendőt húzott elő a muffjából, és az orrához nyomta, mert erőt vett rajta a zokogás.

- Belenézek az ügybe - mondta felállva Holmes -, és nincs kétségem afelől, hogy egyértelmű választ fogunk kapni. Nyugodtan rám bízhatja az egészet, semmi szükség rá, hogy továbbra is ezen törje a fejét, sőt, azt tanácsolom: próbálja meg Mr. Hosmer Angelt kitörölni az emlékezetéből, ha már az életéből eltűnt.

- Tehát úgy gondolja, hogy nem fogom látni többé?

- Sajnos, ez az érzésem.

- De hát mi történhetett vele?


A megoldás:

Volt egyszer egy illető, aki feleségül vett egy nála sokkal idősebb nőt, a pénzéért - kezdte -, és a feleség lányának a pénzét is élvezhette, mindaddig, amíg a lány velük lakik. Az összeg az ő szintjükön igen tekintélyes summának számított, és az elvesztését komolyan megérezték volna. Megérte hát a próbálkozást, hogy megtarthassa.

A lány jó természetű, szeretetre méltó teremtés volt, gyengéd és melegszívű, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy mindezen előnyös tulajdonságokkal és a kis jövedelmével együtt nem fog sokáig pártában maradni. Házassága azonban évi száz font veszteséget jelentett volna, ezért mit tesz a mostohaapa a házasság megakadályozására? A legtermészetesebbet, vagyis otthon tartja, eltiltja a hasonló korú emberek társaságától. Hamarosan rájön azonban, hogy ez a megoldás nem tartós. A lány nyugtalan lett, követelte a jogait, végül pedig közölte eltökélt szándékát, hogy elmegy egy bizonyos bálra. Erre mit tesz a ravasz mostohaapa? Olyan ötlethez folyamodik, amely az eszének talán dicséretére válik, de a szívének semmiképp. Felesége beleegyezésével és segítségével elmaszkírozza magát, fürkésző tekintetét sötét szemüveggel takarja, bajuszt ragaszt és dús pofaszakállt, éles hangját behízelgőn suttogóra fogja, és mivel a lány rövidlátása miatt így kétszeresen is biztonságban lehet, kiadja magát bizonyos Mr. Hosmer Angelként, és maga kezd udvarolni neki, hogy az egyéb udvarlókat távol tartsa.

- Először csak tréfa volt az egész - nyögte a fiatal mostohaapa - Sosem gondoltuk volna, hogy ennyire elszalad vele a szekér.

- Ezt éppen elhiszem. Bárhogy volt is azonban, a lánnyal a szekér igencsak elszaladt, és mivel meggyőződése szerint a mostohaapja Franciaországban volt, a szélhámosság gyanúja föl sem merült benne. Hízelgett neki a férfi figyelme, és a hatást még csak erősítette anyjának nem titkolt elragadtatása. Aztán Mr. Angel elkezdett a házhoz járni, mivel nyilvánvaló volt, hogy ha igazi hatást akarnak elérni, el kell menni addig, amíg csak lehet. Jöttek a találkozások, majd az eljegyzés, amely végül biztosította, hogy a lány nem adja másnak a szívét. A csalást azonban nem lehetett örökké fenntartani. Az állítólagos franciaországi utazásokat egyre nehezebben lehetett volna megmagyarázni. Világos volt, hogy a dolognak véget kell vetni, mégpedig olyan drámaian, hogy az ifjú hölgy azt sose felejtse el, így aztán egy jó darabig ne is keressen más gavallért. Ezért tétetett vele hűségfogadalmat, megesketve őt a Bibliára, és ezért célozgatott az esküvő reggelén arra a lehetőségre, hogy történhet valami különös. James Windibank azt akarta, hogy Miss Sutherland maradjon Hosmer Angelhez kötve, és legyen teljes bizonytalanságban afelől, hogy mi történt vele, így legalább tíz évig ne nézzen más férfira. Az orránál fogva vezette egészen a templom ajtajáig, aztán, mivel innen már tovább nem mehetett, szép kényelmesen elővette a régi trükköt: beszállt a zárt hintó egyik oldalán, kiszállt a másikon, és eltűnt. Azt hiszem, így zajlottak le az események, Mr. Windibank.


De mi lett Miss Sutherlanddel? A megoldást elhallgatták előle, mert úgysem hitte volna el.

Egy régi perzsa mondás szerint: "Veszélyben van, aki egy tigristől elveszi a kölykét, és ugyanolyan veszélyben, aki elragadja egy nőtől a hamis ábrándjait."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése